Féltékenykedés (18+)

Sz. Szabinának

Az egyik barátommal elmentem sétálni, de a pasimnak direkt nem szóltam, mert nagyon féltékeny típus. Már a pasimmal közös házunk előtt álltunk, amikor Harry kinézett az ablakon és dühös szemekkel meredt rám és a haveromra. Még gyorsan meg akartam ölelni, de a bejárati ajtó kicsapódott és Harry már meg is ragadta a kezemet és erősen berántott a házba.

- Mi a fene bajod van? - kiáltottam rá idegesen.

- Hogy nekem mi bajom? - kiáltott vissza. - Nem én csallak meg téged!

Ebben a pillanatban, amikor ezt kimondta, a kezem már csattant is az arcán.

- Hogy merészeled azt állítani, hogy megcsallak?! - kérdeztem hitetlenkedve.

- Te hogy merészelsz megütni? - dühödött be teljesen és erősen megragadta mindkét csuklómat. - Megcsalsz és még neked áll feljebb? Na majd megtanítom neked, hogy kivel szórakozz! - erősen nekitaszított a falnak és a nyakamra tapadt. Erősen szívta, harapdálta, nekem pedig a fájdalomtól már a könnyek csípték a szemem. Elhiszem, hogy szeret, de nem kellene akkor sem ennyire féltékenykedni.

Mindkét csuklómat a fejem fölött összefogta egy kézzel, a másik kezével a ruháimat tépkedte le. Szó szerint, ugyanis a pulóverem cipzárja szétszakadt, a blúzom egy rongyra hasonlított a melltartóm pedig apró darabokba ért földet.

Elszakadt a nyakamtól és a melleimet célozta meg. Erősen harapdálta őket, rettenetesen fájt. Megszívta az egyik mellbimbómat, nekem pedig ívbe feszült a gerincem és hangosan felnyögtem a fájdalomtól és az élvetettől.

- Ez az! Nyögj csak! Az a kis pöcs sose fog úgy kielégíteni, mint én! - morogta dühösen a fülembe, szemei elfeketedtek a vágytól és a dühtől.

Elengedte a kezeimet, a combjaimnál fogva magára rántott és felvitt a szobánkba. Ledobott az ágyra, az egyik sálját kivette a szekrényből és az ágytámlához kötözte a kezeimet. Minden maradék ruhámtól megszabadított és odament az éjjeliszekrényemhez. Elővette a kulcsot a zsebéből, én pedig döbbent tekintettel néztem őt.

- Ho-hol találtad azt? - kérdeztem halkan, remegő hangon.

- Véletlenül kiborítottam a táskádat és abba volt. - vigyorgott mindentudóan. Kikulcsolta a kisszekrényt és kivett belőle egy dobozt. Megalázva sütöttem le a szemeimet. - Lebuktál! - mondta kárörvendően. - Azt hitted, nem jövök rá?

- Sosem vagy itthon! - érveltem.

- Ó, igen? - dühödött be. - Most egy életre megtanulod, hogy csak én lehetek benned, senki és semmi más!

Kinyitotta a dobozt és kivette belőle a vibrátorom.

- Most utoljára fog ez megtörténni, ezt jegyezd meg! - mondta és bekapcsolta. Erősen szétfeszítette a lábaimat és a csiklómnak nyomta a rezgő ketyerét. Azonnal felnyögtem, mire ő elrántotta azt. - Ha még egy hangot ki mersz adni, olyat teszek veled, hogy egy hétig nem tudsz megmozdulni! - kiáltott rám és ismét nekemnyomta a vibrátort. A lábaim remegtek és a fogaimat az ajkamba mélyesztettem és megéreztem, ahogy kiserken a vérem.

Kis időn belül belém csúsztatta a tárgyat és maxra kapcsolta. Vonaglottam, erősen harapdáltam a számat és próbáltam szabaddá tenni a kezeimet. A sál már megvágta a csuklómat, de ez volt a legkisebb gondom.

Bennem hagyta a vibrátort és közben levetkőzött. Visszamászott az ágyra és a lábaim közé hajolt. Hagyta a rezgő bigyuszt bennem és nyelvét pedig a csiklómnak nyomra és erősen kezdett rajtam dolgozni. Egyre nehezebben fogtam vissza magam, a lábaim össze akartak csukódni, de Harry nem engedte. Amikor éreztem, hogy hamarosan elélvezek, elhajolt és kivette belőlem a vibrátort. Kikapcsolta és eldobta valahova, majd bepozícionálta magát és erősen belémhatolt. Felsikítottam élvezetemben, nem érdekelt az, amit még nemrég mondott.

Azonnal mozogni kezdett és lehajolt hozzám.

- Kihez tartozik ez a test? - morogta a fülembe.

- Ho-hozzád. - nyögtem ki nagynehezen.

- És ki vagyok én? - folytatta.

- Harry. - nyögtem halkan.

- Hangosabban! - kiáltott rám.

- Harry. - sikítottam.

- És azon kívül ki vagyok én? - követelte tovább a válaszokat.

- A... a barátom. - mondtam.

- Ez kurvára igaz. Én vagyok az egyetlen, aki megcsókolhat és aki eljuttathat a csúcsra! - gyorsított a tempón és erősen megragadta a melleimet. Erre felnyögtem ő pedig elmosolyodott.

- Nyögd és sikítsd a nevem, te ribanc! - csipkedte a mellbimbóimat és erősebben kezdett lökni. Úgy tettem ahogy kért, bár igazából kérnie sem kellett volna.

- Ha-Harry... én mi-mindjárt... - nem tudtam befejezni, ezt kimondani is alig tudtam.

- Tartsd még te kurva és amikor elmész, sikítsd a nevem! - kiáltott és ebben a pillanatban elérte a G-pontomat. Együtt nyögtünk fel. Megvonaglott bennem és amíg ő az én nevemet mondogatta, addig én az övét kiabáltam.

Pár perc múlva kifáradva húzta ki belőlem magát és ránkhúzta a takarót. Kioldozta a kezemet és meg akart csókolni, én viszont sírva ellöktem magamtól.

- Hagyj békén! - kiáltottam rá.

- Nem! - mondta, megragadott és magához szorított. - Ne haragudj kicsim, de elborult az agyam. Tudod, hogy nagyon szeretlek és belehalok abba, ha más pasival látlak. - suttogta a fülembe és gyengéden simogatta a hátamat. Kezdtem egy kicsit megnyugodni.

- Nem kell folyamatosan féltékenykedni. Én is látok olyanokat az újságba, hogy ezzel, meg azzal csalsz, mégse vagyok veled ilyen. - mondtam.

- Sajnálom. Most meg még az is betett, hogy megtaláltam az a szart. - bökött undorodva a fejével a játékszerre.

- Én is sajnálom azt. - suttogtam.

- Mától mindig őszinték leszünk egymással, jó? - kérdezte és csillogó szemekkel nézett rám.

- Rendben. De ne féltékenykedj! - pusziltam meg az orrát.

- Megpróbálom. - hajtotta a fejét a nyakamba és megpuszilta a sebet, amit okozott. - De ezt nem bánom. - vigyorgott és tovább csókolgatta az egyre kevésbé fájó sebet. - Szeretlek. - tapasztotta ajkait az enyémekre.

- Én is szeretlek. - mondtam a csókunk után és együtt tértünk át az álomvilágba.

Brittany

u.i.: Sissynek ígértem tegnapra egy sztorit, de még nem írtam meg, sajnálom! Csak egyszerűen elsején képtelen voltam bármit is csinálni, mert szörnyen fájt a fejem. De igyekszem megírni, holnapra az extra sztorit nem felejtettem el! BUÉK mindenkinek! :)  ~E