Jobb, hogy nem siettük el (18+)

S. Adrinak

Sajnálom, hogy megint ilyen sokat kellett várnotok a sztorira, de mindig, ahogy leülök a gép elé, közbejön valami. Most volt időm megírni, viszont átnézni már nem, szóval elnézést kérek, ha van benne valami hiba!

A barátommal, Harry-vel már négy hónapja együtt vagyunk, de még nem feküdtünk le. Ami azt illeti, én már nagyon sokszor akartam, viszont ő nem. Ez vicces, mert általában fordítva szokott lenni, nem is értem. Én sem vagyok már szűz, neki is volt jó pár kalandja, és négy hónap szerintem elég idő ahhoz, hogy ilyen közel kerüljünk egymáshoz. Tudom, hogy egy lány ilyet nem vall be, de én már nagyon kívánom őt. Látom rajta, hogy ő is szívesen megtenné, mégis mindig leállít. Amikor rákérdezek, sosem ad egyértelmű választ, viszont ma este mindent megteszek azért, hogy végre eljussunk addig.

A szüleim távozása után 10 perccel már Harry csenget. Mosolyogva nyitok ajtót, rögtön átölelem a nyakát és egy csókkal köszöntöm.

- Szia, baby - köszön, s a szokásos módon becéz.

- Hiányoztál - motyogom az ajkaira, behúzom, a lábammal becsapom az ajtót és szenvedélyesen kezdem el csókolni. Beleadom minden tudásom, minden vágyam, akarom, hogy érezze, mennyire akarom őt. Kezemet közben végigsimítom a mellkasán, és elkezdem kigombolni az ingét, amiből amúgy is kilátszik a mellkasa.

- Hm... baby, mit csinálsz? - motyogja mély, rekedtes hangon az ajkaimra és megfogja a kezeimet. Végigcsókolom az állkapcsát, s mikor a nyakához érek, érzem, hogy egy kicsit összerezzen, ami megmosolyogtat. - Mm... mit szólnál, ha filmet néznénk? - tol el magától, kikerül és a már számára ismert irányba megy a szobámba. Felsóhajtok, s megfordulok, belenézek a tükörbe. Talán nem tetszem eléggé neki, vagy nem is tudom. Beletúrok a hajamba, majd felmegyek utána. Harry a filmek között válogat az ágyamon ülve, én pedig mellé dőlök.

- Hagyjuk most a filmet. - Rám pillant, tekintetét végigvezeti rajtam és megköszörüli a torkát. - Jobb ötletem van - veszem ki a kezéből a DVD-ket, arrébb teszem, a tarkójánál fogva közelebb húzom és megcsókolom. Fordítok a helyzeten, így ő van alul, én pedig fölötte. Az egyik oldalra dobom a hajam, rámosolygok, lehajolok hozzá és megcsókolom, közben megfogom a kezét és a fenekemre teszem. Kissé felmordul, ahogy férfiasságához nyomom magam, kicsit megmarkolja a fenekemet. Újra elkezdem kigombolni az ingét, s ismét megállít.

- Várj, ne... ne csináld - nyel és elveszi onnan a kezeimet. Értetlenül pislogok rá, viszont eszem ágában sincs feladni. Lehajolok, s a nyakát kezdem el apró csókokkal ellepni. Egy jóleső sóhaj hagyja el a száját, viszont megint eltol magától, bár kicsit nehézkesen. - Baby, ezt most ne.

- Na, jó... Most elmegyek fürödni, addig... foglald el magad valamivel - mászok le róla, s bemegyek a fürdőbe. Még van egy ötletem, és nagyon remélem, hogy be fog válni.

Miután lezuhanyzom, magam köré tekerek egy törölközőt. Egy önelégült mosollyal sétálok át a szobámba, s fél szemmel nézem Harry reakcióját: ahogy meglát, szemei kikerekednek, s felkönyököl az ágyon. Megállok a szekrény előtt, kinyitom és kicsit lehajolok, mintha keresnék valamit. Elég sokáig elidőzök ebben a pozícióban.

- A francba, nincs meg a kedvenc bugyim - "morgolódok". Kiegyenesedek, becsukom a szekrényt és lassan megfordulok. Egy kaján vigyor kúszik az arcomra, ahogy meglátom, Harry az alsó ajkát harapdossa. Talán most itt az idő, nem fog visszautasítani. - Talán nem is lesz rá szükség - lépkedek lassan közelebb, majd fölé mászok. Tekintete megakad melleimet, mellkasa gyorsan emelkedik fel-le a szapora levegővétel miatt. - És a törölközőre se - kezdem el magamról lecsavarni, viszont azonnal megállít.

- Ne! Nehogy levedd! - fogja le a karomat. Itt érzem, hogy betelt a pohár.

- Na, jó. Elárulod, hogy mi bajod van? - csattanok fel. - Sosem akarsz velem lefeküdni, de egyáltalán nem értem, hogy miért. Nem vagyok elég jó vagy...

- Sssh - teszi a mutatóujját az ajkaim elé. - Tökéletes vagy! Csak... - Felsóhajt. - Tudod, nem akartam elsietni ezt a dolgot. Mert veled tényleg komolyan gondolom ezt az egészet, és vártam, hogy eljöjjön a megfelelő pillanat. Hidd el, hogy én is akartam, de nem úgy, hogy csak egymásnak esünk.

Érzem, hogy a pulzusom emelkedik, szívmelengetőek a szavai. Elmosolyodok, ujjainkat összekulcsolom és lehajolok hozzá egy lágy csókért.

- Szeretlek - súgom az ajkaira. Négy hónap alatt nemigen mondtuk ki. Utaltunk rá, de ilyen nyíltan egyikünk sem ejtette ki a száján, most érzem csak igazán, mekkora súlya van ennek a szónak.

Elmosolyodik, a hátamra fordít és fölém mászik.

- Én is szeretlek - ad egy puszit az ajkaimra. Rámosolygok, majd a tarkójánál fogva magamhoz húzom egy szenvedélyes csókért. Most úgy érzem, mintha kissé felszabadultabb lenne, aminek nagyon örülök. - Talán erre itt tényleg nem lesz szükség - mosolyog kajánul és a törölközőre mutat. Kuncogni kezdek, majd leveszem róla az ingét. Az alsó ajkamba harapva simítok végig felsőtestén, érzem, hogy érintésemre izmai megfeszülnek, ami egy büszke mosolyt csal az arcomra. - Mosolyogj csak, meglátjuk, te hogyan bírod az én érintésemet - motyogja a nyakamba, lecsavarja rólam a törölközőt és végigsimít a középpontomon. Mélyen felsóhajtok, a szemeim lecsukódnak és beletúrok a hajába. - Élvezed, igaz? - kuncog, mire rámarkolok a férfiasságára, ami egy kisebb nyögést vált ki belőle.
- Te is, igaz? - mosolygok.
- Hm... Jobban fogom élvezni, ha majd benned leszek - kezdi el csókolgatni a nyakamat. Jólesően sóhajtozok, közben leügyeskedem róla a nadrágot és a bokszert is.
Lejjebb haladva csókolja végig a testem minden egyes kis részét, majd mikor a lábaim közé ér, a combom belső felét lepi el apró puszikkal. Fészkelődni kezdek, s ahogy ráfúj a csiklómra, nyöszörgök.
- Tetszik, hogy akarod az érintésemet - mosolyog pimaszul, s meleg nyelvét hirtelen megérzem ott lenn. A csípőmet kicsit megemelve jólesően felsóhajtok, kezemet a hajába vezetem és a fürtjei közé túrom ujjaimat.
Nyelvével ügyesen dolgozik ott lenn, én pedig egyre nehezebben bírom már visszatartani a kikívánkozó nyögéseket.
- Hmm... - nyalja végig a csiklómat, majd felfelé a hasamat, a mellkasomat és az ajkaimra ad egy puszit. - Tőlem fogsz elmenni - súgja. Végigsimítom a mellkasát, kockás hasát, s megfogom a férfiasságát, mire egy mélyről jövő nyögést hallat. Lassú tempóban kezdem el neki verni, s közben az arcát nézem. Szemeit lecsukja, tökéletes ajkai közül sóhajtok csúsznak ki.
A vállánál kicsit meglököm, a hátára gurul, s a csípője fölé helyezkedek. Szenvedélyesen megcsókolom, közben magamba vezetem és lassan ráereszkedek. Mindketten szaggatottan felsóhajtunk, elmondhatatlanul jól esik őt magamban érezni.
Egy félmosolyt ereszt felém, végigsimítja a testemet és megmarkolja a melleimet. Elkezdem mozgatni a csípőmet előre-hátra, s az alsó ajkamba harapva becsukom a szemem. Élvezem minden egyes centijét, azt akarom, hogy az első együttlétünk tökéletes legyen.
- Nézz rám, baby - zihálja és lehúz magához. Egy hajtincset kisöpör az arcomból és megcsókol, miközben a tempón fokozatosan gyorsítok. Kezét a derekamra teszi, fordít a helyzeten és kajánul rám mosolyog. Egy mélyet lök, mire a torkomból egy hangos nyögés csúszik ki, mire önelégülten elmosolyodik. A fejem mellé könyököl és az ajkaimra zihál. - Milyen érzés, hogy benned vagyok? - súgja.
- Ennél jobbat még sose éreztem - túrok a hajába és forrón megcsókolom. Belemosolyog, s a csípőjét elkezdi mozgatni. Először lassú tempót diktál, majd fokozatosan gyorsít. A csendes szobát hangos nyögéseink töltik be, s ahogy lök, végig a szemembe néz és az ajkaink súrolják egymást. Ennél tökéletesebben el se tudtam volna képzelni, és igaza volt, jobb így, hogy nem siettük el.
Az ujjainkat összefonja a fejem mellett, s az egyre hangosabb zihálásából ítélve hamarosan elmegy. Lábaimat a csípője köré fonom, így még mélyebben tud lökni, ezzel együtt kicsit lassul. A hátam ívbe feszül, s érzem, hogy az orgazmus végigsöpör a testemen, Harry is velem együtt és a csúcsra egy hangos nyögés kíséretében.
Zihálva, kicsit fáradtan mosolygok rá, homlokából félresöprök egy izzadt hajtincset és gyengéden megcsókoljuk egymást.
Kihúzza magát belőlem, mellém fekszik, magunkra húzza a takarót és szorosan magához ölel.
- Jobb, hogy nem siettük el, nem? - simogatja a karomat. Elmosolyodok gyengéd érintésén, becsukom a szemem és átölelem a mellkasát, ami gyorsan mozog fel-le a szapora levegővétel miatt.
- Sokkal jobb - pillantok fel rá, Ajkaira egy halvány mosoly húzódik, az ajkaimra ad egy puszit és lassan elalszom izmos, védelmező karjaiban.

~E