E-mailben érkezett, Nem vagy az apám! folytatás (18+)

Írta: Harriet

*Móni szemszöge*

Reggel Liam mellett ébredtem. Csodás volt az estém, hiszen olyan régóta vágytam már rá. De a helyzet az, hogy valami nála nem stimmelt. Tudtam, hogy az érzéseimet nem viszonozza, vagy bármi egyéb viszont fura volt az, ahogyan eltaszított az este. Mintha megbánta volna de közben nem ezt sugallta. Fura volt. De mit is agyalok ezen? Hiszen a pasik bonyolultak. Nagyon rosszul éreztem magam, így kikecmeregtem mellőle az ágyból, összepakoltam és elindultam haza.

Ő szerencsére nem ébredt fel. Sejtettem, hogy  Louis nagyon ki fog akadni mikor haza érek, így felkészülten ért amikor beléptem a lakásba.

 -Móni!!!Mégis, hogy képzelted ezt?? Szó nélkül ellógsz bulizni!! Már megint! Semmibe nézed a figyelmeztetéseinket!! -Fogta a fejét.

-Louis! Ne haragudj kérlek de….. -Hajtottam le a fejemet, bocsánat kérően.

-Semmi de! Indíts és ki se gyere a szobádból. Anyuék még  két hétig nyaralnak! Addig nem mehetsz sehová! -Kiabálta és erényesen a szobám felé mutatott.

-Rendben. -Fogadtam el sorsomat és elindultam a börtönöm felé.

Felmásztam a szobámba és a fájó fejem miatt visszafeküdtem még egy kicsit aludni. Vele álmodtam és rosszul esett, hogy amikor felkeltem ő nem volt mellettem. Hogy tehettem ilyet?Fordult meg a fejemben, ahogy felültem az ágyamon. Tiszta hülye vagyok...

*Liam szemszöge*

Hiányzik az az este Mo-val... Megbántam, hiszem ő csak 16, de akkor is hihetetlenül élveztem. Sosem mertem volna ezt bevallani magamnak, de ez az igazság... 

Titkon tudom, hogy mindig is megkapó leányzó volt, de ezt nehezem bírtam felfogni. Nem tudom mit tegyek. Hiszen akkora ostobaságot csináltam. Nem lenne szabad így lennie.

Legnagyobb félelmemre, Louis felhívott és megbeszéltük, hogy találkozunk. Hogyan fogok a szemébe nézni? Hiszen megfektettem a tulajdon húgát! Te szent szar, ez borzalmas helyzet. 

Felkaptam egy farmert, egy fekete pólót és egy Converse cipőt és  nem nagy örömmel beszálltam a kocsimba. 

 -Na jó Liam! Nem fogsz semmit elbaszni, nyugi! -Szögeztem a visszapillantónak és elindultam.

Út közben egész végig azon az éjszakán járt az eszem... De annak soha többet nem szabad megtörténnie! 

Idegesen parkoltam le az autós bolt előtt, Louis kocsija mellé. Leállítottam a motort és kiszálltam. 

 -Haver! -Köszöntött és összepacsiztunk.

 -Cső Lou, mizu? -Dugtam zsebre a kezemet és a cipőm orrát néztem.

 -Semmi, de mostanság kajak mi van az emberekkel? Akivel eddig beszéltem, mindig lehajtotta a fejét, mintha takargatni valója lenne! Mo is, most meg te is! -Veregette meg a vállamat, és meg inkább rá néztem.

 -Bocs, csak nincs valami jó napom.

 -Elhiszem, nekem sincs! Móni csak reggel jött haza, kösz, hogy kimentetted a buliból. -Nézett rám hálásan, én meg legszívesebben ott helyben elsüllyedtem volna.

 -Ne beszéljünk többet erről, inkább menjünk be. -Indultam el a bolt felé. 

Louis mit sem sejtve követett, és beléptünk a boltba.

Bent a többiekkel is találkoztunk. Hazz valami izét vett a motorjához, Zayn csak eljött, mert a többiek is eljöttek, Niall meg valamit evett. Nagyszerű, most még rosszabbul érzem magam... Én egész végig hallgattam, vagy bólogattam, miközben a sorok között tekeregtünk. 

Természetesen mindenkinek feltűnt, hogy nem vagyok oké. Én csak megrántottam a vállamat és a fáradtságra fogtam az egészet.

Két hosszú óra után végre mindent megvettünk és indultunk haza. Aha, én csak azt gondoltam. Mikor a többiek lepacsiztak velem és elmentek, én is indulni készültem.

 -Nincs kedved átjönni vacsorára? Meg akarom hálálni az esti szórakozásodat... -Állt elém, én meg ijedten néztem rá.

 -Az esti szórakozásomat? -Dadogtam.

 -Ja! Hogy Mo után rohangáltál. -Bólogatott és elvigyorodott.

 -Am.... A mai nem igazán jó nekem.... 

 -A-a! Jössz és kész! Este 8 óra, ne öltözz ki és Móni valami finom sütit süt, a tiszteletedre.

Köpni-nyelni nem tudtam, csak bólintottam .

Lou rácsapott egyet a vállamra és beszállt a kocsijába. Elhajtott, majd a sorsomba beletörődve én is hazaindultam.

*Móni szemszöge*

Ma este újra láthatom Liamet! Már nagyon izgatott vagyok. Bár kicsit rosszul esik, hogy se nem írt, se nem hívott... De mindegy! A süti megsült, a pizza nemsokára megérkezik, nekem meg készülnöm kéne. Felszaladok a szobámba, felveszek egy rövid nadrágot és egy "Kiss me" feliratú fehér pólót. Felteszek egy pötty parfümöt, a hajamat kifésülöm és kész is vagyok. Felkapom a papucsomat és leszaladok.

Louis éppen most érkezett haza. Még mindig mérgesen néz rám, de nem érdekel.

 -Hát te meg a francnak öltöztél úgy mint egy ribanc? -Hőbörgött nagy bátyó módjára.

Idegesen forgattam a szememet és rávágtam egyet a felkarjára.

 -Kapd be! -Morogtam és levágtam magamat a díványra. 

 -Mikor jön már? -Kérdeztem inkább magamtól, mint Louistól.

 -Nyugi van, pisis. Nyolcra jön. -Dobta le magát mellém.

Bekapcsolta a tv-t és unottan kapcsolgatott. Keresztbe tett lábakkal meredtem magam elé és kattogott az agyam. Megint leakartam Liammel feküdni és annyiszor, ahányszor csak lehet.

Végre kopogtak, én meg egyből felpattantam és az ajtóhoz siettem. Volna.

 -Te szépen itt maradsz! -Kapta el Lou a karomat és visszalökött az ágyra. 

Morcos képpel néztem fel rá és rányújtottam a nyelvemet.

Kinyitotta az ajtót és ott állt Ő... Most is ugyan olyan szexi volt, mind mindig. Szorongva elmosolyodott és Louissal összeölelkezve köszöntötték egymást. Bejöttek a nappaliba én meg majdnem ott helyben a nyakába ugrottam.

 -Liam! -Álltam föl és meg akartam puszilni, mire diszkréten nemet intett. 

 -Szia Mo. -Mormolta.

 -Na jó srácok, asszem együnk! Megjött a pizza. 

És tényleg akkor kopogtatott be a futár. Louis kifizette a kaját és bevitte a konyhába. Liammel követtük a példáját és bementünk utána. Leültünk. Én Louis és Liam mellé fészkeltem magam, de Liam messzebbre húzódott. 

Nem akartam elhinni, hogy ennyire utál és hogy ennyire nem volt jó neki az az éjszaka. El is ment az étvágyam, félretoltam a tányéromat és inkább a fiúk beszélgetését hallgattam. 

Valami kocsi alkatrészekről hablatyoltak, én meg csak Liamet tudtam figyelni. 

 -Na ez meg ki lehet? -Húzta ki Lou a zsebéből a telefonját és gyorsan lenyelte a falatot, amint elolvasta a kijelzőt.

 -Valami baj van? -Szólt bele.

Elkezdett bólogatni, majd kikerekedett és ijedt szemekkel a barátjára nézett. 

 -Úristen! De ugye nincs semmi bajod?! -Pattant fel és kisietett a nappaliba.

Liammel csak összenéztünk és utána iramodtunk.

Mire kiértünk, már a cipőjét vette fel és hangosan szitkozódott.

 -Mi a baj? -Kérdeztem azonnal.

 -Eleanor! Karamboloztak, de semmi baja. Nagyon megijedt és estére bent tartják a kórházban! Mellette kell lennem! -Hadarta és kitárta az ajtót.

Gyorsan visszafordult, mielőtt kilépett volna. 

 -Tesó, a pofám ég, de itt maradsz Mo-val? -Ahogy ezt kimondta, be is csapta az ajtót.

Liammel megsemmisülve álltunk egymás mellet és hallgattuk, ahogy elhajt.

 -Hát ez fasza. -Törte meg Liam a döbbent csendet.

*Liam szemszöge*

Szegény Lou! És szegény Eleanor! Nagyon rájár a rúd Lou-ra, annyi biztos.De ami a legrosszabb, megint össze vagyunk zárva Mónival... 

 -Megint ketten. -Szólalt meg, mintha a gondolataimban olvasott volna.

 -Ja. -Bementem a nappaliba és levetettem magamat a kanapéra. -Már megint.

Nem akartam megint a csapdájába esni, így inkább nem figyeltem a fenekére, amikor elment előttem. Esküszöm, úgy jár, mint egy hastáncos! Folyton ringatja a csípőjét és egyszerűen ellenállhatatlan. Mi? Nem tehetem ezt megint Louissal! 

 -Kérsz sütit?

 -Nem kösz. -Kapcsoltam be a tv-t és inkább focit néztem.

 -Nem hívtál és nem is üzentél. -Húzódott mellém, jó szorosan.

Ránéztem és mivel már nem tudtam sehova sem húzódni, lábait a térdeimre tette. Megint kezdi!

 -Azért, mert nincs mit mondanom. -Tettem le a lábait, de visszapakolta őket.

 -De élvezted! -Makacsolt. -Tudom, hiszen kimutattad! 

 -Na jó! Ide figyelj, Mo! Nagy hiba volt, elismerem élveztem, de többet nem történhet meg! Hiszen Lou a legjobb haverom és nem mellesleg a bátyád! 

 -Uhum, ezt te sem gondoltad komolyan. -Egy gyors mozdulattal feltérdelt és az ölembe ült. 

 -Mo! -Ragadtam meg a derekát.

 -Hallgass! -Karolta át a nyakamat és vadul megcsókolt.

*Mo szemszöge*

Próbált ellenállni, de nem ment neki. Örültem, hogy ismét az enyém lesz és hogy megint magamban érezhetem majd.

A pólója aljához nyúltam és elkezdtem felfelé húzni. Segített levenni, én meg elhajítottam az anyagot. Ő is levette a pólómat, majd a melltartómat. Elkezdett gyurmázni a melleimmel, markolta, csókolta és harapta őket, ami még jobban begerjesztett. Már nagyon nedves voltam.

Én a nyakát csókolgattam és a hajába túrva mozgatni kezdtem a csípőmet. Felnyögött és azonnal átkarolta a derekamat. A rövid gatyám  gombát kipattintotta, én meg feltérdeltem. Letolta rólam egy darabig, aztán én rugdostam le magamról. Visszaakartam ülni.

 -Ne, maradj így! -Mormolta és letolta a gatyáját, vele együtt a fekete Calvin Klein boxerét is.

Mérette azonnal a hasáig felcsapott, mire felkuncogtam. 

 -Ne nevess, ez a te műved! -Biccentett lefelé, miközben felnevetett.

Ismét átkaroltam a nyakát, Liam pedig a csípőmet. 

Óvatosan eresztett magára, hogy ne fájjon annyira. Hiába, így is kicsit fájt. Aztán mozogni kezdtem. Ajkaink van csatát vívtak, közben gyorsítottam a tempón. Úgy szorított magához, mint akinek az élete múlik rajta. Nagyon meghitt volt ez az egész, hiába szóltak a focimeccs hangjai a hátunk mögött. Néha-néha feldöfött egyet, mire hangosan felnyögtünk.

A hátára fektettem és úgy lovagoltam rajta tovább. Felhevült testeink összeolvadtak, mikor magához ölelt és Ő kezdte el diktálni az tempót.

 -Szeretlek Liam Payne.... -Nyögdécseltem.

 -Én is téged Mo! -Nyögte és ebben a pillanatban elmentem. 

Ő még lökött néhány lomhát és csak utána élvezett el.

Nem húzódott ki belőlem, csak feküdtünk és ziháltunk. 

 -Megjöttem emberek! Hol vagytok? -Hangzott Louis hangja a konyhából.

Ijedten egymásra néztünk Liammel, én meg gyorsan felegyenesedtem rajta.

Nagy hiba volt... Éppen akkor lépett a nappaliba Louis. Rákaptuk a tekintetünket.

Eltátott szájjal nézett hol rám, hol a haverjára és a kocsikulcsot is kiejtette a kezéből.

 -MI A FASZ?! -Kiabálta a hatásszünet után.

E-mailben érkezett, Nem vagy az apám! (18+)

Írta: Harriet

* Liam szemszöge*

Mi a világ legjobb dolga? Sosem fogjátok kitalálni. Segítek! Az, amikor a haverod húga után rohangálhatsz éjjel, mert az a bizonyos haver nem ér rá, Te meg nem akarsz bunkó lenni. Na igen. Itt kezdődnek a bajok, mivel nevezetesen az a lány, totál belém van zúgva. Kedves, szép, meg minden, de túl fiatal hozzám. 

Leparkoltam a bizonyos ház előtt és már rohantam is Móniért. Ki tudja, hogy ennyi nyikhaj drogos srác mellett mi történt vele? Jobb ebbe nem belegondolni.

Kopogni sem kopogtam, egyből beszáguldottam és a szememmel Őt kerestem. Nem is kellett sokat kutatnom, a kanapén ült és éppen egy cigarettára gyújtott rá. Hogy mi?! Nem akartam hinni a szememnek, hiszen még olyan fiatal! Azonnal odatolakodtam hozzá és kikaptam a szájából a cigit és eloltottam az asztalon lévő egyik alkohollal teli pohárban. A karjánál fogva felrángattam a kanapéról és indultam volna kifelé, de Ő csak akadékoskodott.

 -Hé, Liam! Te meg mi a fenét képzelsz, hm? -Tette karba maga előtt a kezeit, amitől inkább egy matek tanárnak, mintsem egy félelmetes vetélytársnak nézett ki.

 -A bátyád küldött, szóval ne vitatkozz! Indíts kifelé a kocsihoz! -Fogtam meg a kezét ismét.

 -Nem, nem vagy az apám! -Toporzékolta, amitől szinte mindenki minket nézett és a pávák már készültek nekem esni, ha szükség lett volna rá.

Cinikusan elnevettem magam, felkaptam és kivittem a pokoli házból. Persze közben nyafogott és a hátamat verte, de nem különösebben érdekelt. Kinyitottam neki a kocsi ajtót, betuszkoltam, majd én is beszálltam és már indultunk is. Dőlt belőle a pia és a cigi szag, nagyon elkeserítő és ijesztő látvány volt. Így biztosan nem vihetem haza! Nekem is van szívem, én is voltam 16 éves és bolond! 

 -Átviszlek magamhoz. Ott lefürdesz, rendbe szeded magadat és lefekszel aludni. Oké?

 -Leszarom. -Vont vállat és tovább meredt ki az ablakon.

Remek, most besértődött a Kisasszony. 

 -Figyelj, durcizhatsz felőlem életed végéig, de mivel a bátyád jó haverom, nem mondhattam neki nemet. 

 -Pff... Hidegen hagy ez az egész! Leégettél a barátaim előtt! Te is cigizel, nem értem, mi ebben olyan nagy ügy! 

Jó, ebben van valami igazság. 

 -1. Én idősebb vagyok, te meg ezzel szemben, nagyon fiatal. 2. Te azokat nevezed a barátaidnak?

Hitetlenkedve nézett rám, de hál' Istennek, nem sokat gondolkodhatott a frappáns válaszon, mivel megérkeztünk és Én kiszálltam. Kinyitottam neki az ajtót. Az elején csak ült és nézett rám, azokkal a gyönyörű szemeivel és a kivágott pólója miatt más is látszott... Te jó ég, miket beszélek?! 

 -Kiszállnál? -Kaptam el a tekintetem, Ő pedig kaján vigyorral kimászott a kocsiból. Bezártam, majd bementünk a házamba. Felkattintottam a villanyt, levettük a cipőinket, eligazítottam, hogy mit hol talál és levetettem magam a kanapéra. Hjajj... Végre egy kis csönd! De nem tartott sokáig. Nyílt a fürdőszoba ajtaja és kilépett... Hát, mit is mondjak? Egy szál törülközőben nagyon szexin néz ki. Nagyon. Mosolyogva lépkedett elém és oldalra csapta haját. 

 -Csukd be a szád, kicsit zavaró! 

Azonnal becsuktam és elszakítottam róla a tekintetem. Megköszörültem a torkomat és felpattantam. Kihalásztam neki egy boxert és egy fehér pólót, utána beszaladtam fürödni.

A derekamra csavartam a törülközőmet és kiléptem. Móni sehol sem volt. Bezártam én az ajtót? Gyorsan felvettem egy alsót, majd a keresésére indultam. Mikor benyitottam a szobámba, nagy kő esett le a szívemről. Az ágyamon ült és a posztereimet nézegette. Na jó, neki mi nem áll jól? Abban a fehér pólóban ellenállhatatlan, de a bátyja miatt nem tehetek semmit. 

 -Jobban vagy? -Ültem le mellé és átkaroltam a vállát. 

 -Igen, köszi. -Mosolygott édesen, miközben combomra tette apró kezét és nem éppen kislányosan az ajkába harapott. Én csak pislogtam, amikor közeledni kezdett ajkaival. Hirtelen gyújtást sem kaptam. Majd mikor csak pár centire voltunk egymástól a vállát megfogva eltoltam.

 -Móni, aludjunk. Oké? 

Sunyin bólintott és bebújt a takaró alá. Leoltottam a lámpát és bebújtam mellé. Jó messze húzódtam. Nem akartam, hogy valami olyan történjen, ami akár a golyóimba is kerülhet. Szóval próbáltam ellenállni. Már majdnem elaludtam, mikor a hátamra fordultam és valami rám nehezedett. Nem fogtam fel az elején, hogy mi is történhetett, de hamar megtudtam. Ajkak tapadtak az enyéimre. Szemeim azonnal kipattantak, de már nem bírtam semmit sem tenni. Elvarázsolt. Kezeimmel végigsimítottam oldalán és a pólót feljebb húztam. Azonnal lekapta magáról az anyagot és mozogni kezdett rajtam. Ez egy sóhajt váltott ki belőlem és ismét megcsókolt. 

 -Húha, valaki nagyon felizgult! -Kuncogott és a nyakamnak esett.

Lesokkolt ez az egész. Főleg amit tenni akarok. Akarom Őt, itt és most. Fordítottam helyzetünkön és fölé támaszkodtam. Nyakát kezdtem puszikkal ellepni és a hasát simogattam. Aprókat sóhajtott és a hajammal kezdett el játszani. Lejjebb vezettem a kezemet és simogatni kezdtem. Ő nem várt egy percet sem és azonnal lehúzta boxeremet. A hátamra lökött és kényeztetni kezdett. Mielőtt elmentem volna, leállítottam és lehúztam a tőlem kapott alsót. De egyből rám akart ereszkedni. Megragadtam csípőjét és leállítottam.

 -Így nagyon fog fájni! -A hátára fektettem és a combjai közé furakodtam. 

A nyelvemmel kezdtem dolgozni, majd az ujjaim is csatlakoztak. Nagyon édes volt, mikor elment. Lenyaltam ujjaimat, elővettem egy óvszert, felgörgettem magamnak és bepozicionáltam magam. 

 -Mehet? -Csókoltam meg.

Ő félénken bólintott, mire behatoltam. Összeszorította szemeit és keservesen felnyögött. Nem mozdultam, addig is a hasát simogattam és a nyakát puszilgattam.Ismét bólintott, így elkezdtem lassan mozogni. Nyakába temettem arcomat és próbáltam nem fájdalmat okozni neki. Tarkómat simogatta és nyöszörgött, Én sem bírtam ki nyögések nélkül. Gyorsítottam.

 -Liam! -Zihálta és elélvezett.

Nekem sem kellett több, vele együtt élveztem el. Mellé zuhantam, majd felálltam és kidobtam a használt gumit. Nem voltam magamra büszke, ennek nem kellet volna megtörténnie! Louis meg fog ölni... A kezébe adtam a sarokba dobott pólót és alsót, Én is felvettem a boxeremet és visszafeküdtem.

 -Köszönöm Liam! -Éreztem, hogy mosolyog.

 -Ne köszönj semmit Móni! Ennek nem szabadott volna megtörténnie!

 -De... 

 -Semmi, de. Aludj! -Zártam le a vitát.

Hallottam, hogy lefekszik is kicsit szipog. Meg akartam vigasztalni, de ezt el kell felejtenünk. Erősnek kell lennie. Most már felnőtt. 

E-mailben érkezett, Utolsó éjszaka? - folytatás - Viszontlátásra (18+)

Írta: Jule B.

Hello!

Hűha! Nem gondoltam volna, hogy ennyire elnyeri a tetszéseteket a történetem... <3

Igazából nem hittem benne, hogy valakinek is tetszeni fog... xD

Remélem a folytatás is legalább annyira fog teszeni.

Még tervezek egy részt... Ha szeretnétek, azt is megirom, amint lesz rá időm.xx

Ui: Eléggé hosszú lett, remélem nem bánjátok... xD

Love, Jule B.

Fel-le rohangáltam a lakásban. Ki gondolta volna, hogy alig 26 évesen az iskolát kezdő lányom után fogok szaladgálni, mert késésben vagyunk. Jobban mondva már is elkéstünk. Tiz perce el kellett volna indulnunk, hogy időben beérjunk. De amióta anyuka lettem szinte mindig mindenhonnan elkésem, amit a főnököm egyenesen utál, de még nem rúgott ki mert amikor beviszem Hope-ot a munkahelyemre mindig az ő irodájában van. Remekül kijönnek, kezdem azt hinni, hogy a főnököm is egy nagy gyerek.

- Hope, kicsim, mennünk kell, hacsak nem akarsz teljesen elkésni az első napodról. - kiálltok lányomnak, aki már rohan is le a lépcsőn. - Csak lassan, az iskolába szeretnélek bevinni és nem a balesetire csonttöréssel.

- Annyira izgulok. - nyögi ki, figyelembe se véve megjegyzésem. - Szerinted lesznek új barátaim?

- Egész biztos vagyok benne. - nyomok puszit a homlokára - Téged mindenki megkedvel... - harapom el a mondat végét, mert ami az után jönne, tudom, hogy elszomoritja őt. Szerethető személyiségét az apjától örökölte és ezzel tisztában is van, és mivel tudja, hogy az apja másik nővel van nem szeret róla beszélni, attól függetlenül, hogy azzal is tisztában van én is annyira hibás vagyok mint Liam.

- Ne mond megint, hogy olyan vagyok, mint ő! - emeli fel hangját, amiért rosszalló pillantást vetek rá - Én soha nem hagynám el azt, akit szeretek. Ő viszont megtette. - hangja már inkább szomorú, de az ellenszenv még mindig benne van. Már az autóban ülünk és úgy folytatjuk a beszélgetést. - Miért szereted még mindig ha ő arra sem képes, hogy felkeressen? - Szegezi nekem a kérdést, én pedig nem tudok hirtelen mit felelni.

- Mondtam már neked, hogy nem tudja, hogy te megszülettél, még azt sem, hogy valaha is teherbe estem. - Mondandóm vége már csak suttogás, mert erről még nem tudott. A meglepettség nyilvánvaló a szemeiben. Van egy olyan érzésem, hogy amint lesz rá alkalma mindent ki fog majd szedni belőlem, amit eddig nem mondtam el.

- Miért nem mondtad el neki? - Kérdezi nagyon halkan.

- Mert nem voltam az édesapád barátnője...  nem én voltam a barátnője, hanem valaki más. - Vallom be egy kis hezitálás után.

Csend telepszik ránk, nem szól egyikünk sem, ami kicist zavar, mert biztos vagyok benne, hogy rengeteg kérdés kavarog a fejében, és nem akarom, hogy butaságokat gondoljon. Észre sem veszem és már az iskola előtt vagyunk, leparkolok, összeszedjük a dolgainkat és kiszállunk.

- Megismerhetem? - Kérdezi csnedesen, mikor az iskola bejáratához érünk, a levegő pedig a tűdőmben reked, amikor meghallom. - ... egyszer majd szeretbém megismerni. - Mondja csendesen, majd előre indul, ezzel lezártnak tekinthetem a beszélgetésünket.

Igen, ahhoz képest, hogy csupán hat éves túlságosan is okos és érett. Néha, mint most is, nagyon meg tud lepni, gondolkodásmódjával és csak úgy egyszerűen mindennel. Minden porcikájában látom Liam-et. Mikor hagyom, hogy az ilyen gondolatok magukkal ragadjanak, mindig eszembe jut, hogy mennyire jó lenne egy családként élni, boldogan, szeretetben. Liam tudná, hogy van egy csodálatos lánya, én pedig talán a felesége lehetnék.

Nos, igen. Még mindig ugyanúgy szeretem, pedig utolsó találkozásunk óta több mint hat év telt el. Hope az egyik oka amiért még mindig él bennem a szerelem, és nem is akarok mást szeretni. Nem hiszem, hogy Hope képes lenne valakit elfogadni mellettem, és én sem akarok mást...

*****

Hope első napja remekül sikerült. Én csak távolról néztem, ahogy az osztálytársaival máris összebarátkozott és jól érzi magát. A többi szülővel beszélgettem, amikor az egyik anyuka megbökött oldalról.

- Figyelj csak, az ott nem az a hires énekes? Tudod, amelyik abban a tini bandában énekelt. Azt hiszem Liam-nek hivják. - Amint meghallottam Liam nevét rögtön abba az irányba néztem amerre a mellettem álló anyuka mutatott. A szivem egy ütemet kihagyott, majd gyors vágtába kezdett.

- Liam Payne. - Nyögtem ki nehezen a nevét.

- Igen Liam Payne. Még annyi év után is eszméleltenül jól néz ki. - Hangján tisztán hallatszott, hogy nagyon is bejön neki Liam. - Valamikor hatalmas rajongójuk voltam. - Újságolta vidáman, majd folytatta a csacsogást, de én nem tudtam rá figyelni. Liam lénye minden érzékszervemet lekötötte.

- Ahm, igen. Mindenki oda volt értük. - Probálok mosolyogni kedvesen. - Ne haragudj, de mennünk kell, még be kell mennem dolgozni. Viszlát! - És már el is mentem, mielőtt bármit mondhatott volna.

El kellett onnan mennem Hope-val együtt még mielőtt esetleg Liam észrevesz. Ha jól láttam egy nagyon aranyos, barna hajú és szemű kisfiú volt mellette, aki kétségkivül a fia, hisz az apja tökéletes mása. Tehát boldogan él Sophiával és kitudja hány gyerekük született már. Minden reményem elszállt, hogy valaha is az enyém lehet Liam és a szive, mert akkor éjjel magával vitte a szivem és a lelkem is.

- Hope, kicsim, ideje lenne menni. Még be kell mennem az irodába, majd Chadnek is elmesélheted az első napod. - Mikor oda értem hozzá csak akkor vettem észre, hogy Liam fiával beszélget, aki nem messze telefonált.

- Muszály anya? Szeretnék még maradni és Jamie-vel játszani. - Jamie... szóval ezt a nevet adta neki, a második nevét. Hm, azt hittem Sophia inkább valami nyálasabb nevet ad majd a fiának, de úgy látszik Liam a sarkára állt, ebből a szempontból.

- Jamie? - Hallom meg Liam hangját a hátam mögött. - Ki az új barátod?

Liam szinte már mellettem áll, de még nem néz rám, Hope-ot szemléli.

- Apa! Ő itt Hope és az anyukája. - Feleli illedelmesem Jamie, a modora is tiszta apja. Ekkor megfordulok és szemtől szembe találom magam Liam mogyoróbarna tekintetével, akinek mikor leesik, hogy ki áll előtte szája kettéválik és még az álla is leesik, és kidülledt szemekkel néz rám.

- Hello! - Csak ennyi telik tőlem, ezt is nehezemre esik kinyögni előtte.

- (T/N)? Tényleg te vagy az? - Kérdezi szinte kétségbeesetten.

- I-igen. 

*****

A Liam-vel való találkozás után minden nap próbáltam a lehető leggyorsabban eltűnni az iskola udvaráról. Pontosan érkeztem Hope után, és rögtön indultam is. Nem akartam még egyszer összefutni vele. amit nagyon megnehezitett a tény, hogy Hope nagyon jól összebarátkozott Jamie-vel. De mit is vártam, hisz testvérek. Hope sokszor mesél itthon róla. A minap azzal az ötlettel által elő Jamie-vel, hogy Hope aludjon egyik este náluk, majd forditva. Az ütő is megállt bennem, amikor meghallottam. Liam belement, igy nekem is muszály volt.

- Jamie apukája nemsokára itt lesz, ugye kész vagy? - Kérdezem csak, hogy eltereljem a gondolataimat arról, hogy mit fog az én lányom csinálni Liam-éknél. Vajon Sophia, mit szól hozzá? Jézusom bele sem gondoltam, hogy ő talán felismerheti Liam tulajdonságait Hope-ban.

- Megjöttek! - szaladt le ujjongva Hope a lépcsőn. Egyszer összetöri magát, istenkém.

Mire feleszméltem Hope már ajtót nyitott és boldogan üdvözölte Jamie-t és Liam-et.

- Sziasztok! - Köszöntem egy eröltetett mosollyal az arcomon. Liam közelében újra úgy érzem magam, mint hét éve, dübörög a szivem.

- Ha kész vagy, akkor indulhatunk is. - Mosolygott Liam Hope-re miközben beszélt hozzá.

- Persze. Már alig várom. - Le sem tagadhatná mennyire örül, hogy több időt tölthet Jamie-vel.

- (T/N), ha gondolod te is átjöhetsz... - Motyogta zavartan Liam.

- Nem hiszem, hogy jó ötlet lenne. Van még egy kis munkám... és gondolom Sophia sem igazán örülne, ha megjelennék bejelentetlenül. - Hadartam szinte egy szuszra. Amint kimondtam Sophia nevét Jamie szemébe bánat és szomorúság ült ki, amit nem értettem.

- Anya már nem lakik velünk. - Bögte ki Jamie, én pedig sokkolva néztem Liam szemeibe, addigg amig el nem nézett rólam.

- Igen, anya. Gyere te is, csak egy kis időre. Addig Jamie-nek is lesz mamája, kérlek! - Könyörgött hatalmas szemekkel Hope. Mogyoróbarna szemei pedig csak úgy csillogtak.

- Ragaszkodom, hogy elgyere. A munka még várhat egy kicsit. - Néz rám Liam is immár nagy szemekkel, ahogyan Jamie is

- Rendben. - Egyeztem bele, kelletlenül. - De csak egy kicsit. - Néztem rájuk.

- Juuhééé! - Kiáltott fel Hope és Jamie egyszere, Liam szeme pedig felragyogott. Bajon tényleg ennyire örül annak, hogy elmegyek.

Az autóutat csnedesen tettük meg, csak a gyerekek csacsogását lehetett hallani a hátsóülésről. Liam néha lopva rámpillantott, de fogyelme nagyrészét az útnak szenetelte.

Elég hamar megérkeztünk egy hatalmas ház elé, ami mérete ellenére nagyon otthonosnak tűnt. Lassan kikászálódtunk, a gyerekeket meg sem lehetett állitani, azonnal rohantak játszani. Liam-vel mi is utánuk mentünk, pizzát rendeltünk, majd egy palack bor mellett letelepedtünk a kanapéra és figyeltük, ahogy Hope és Jamie játszanak együtt.

Egy ideig feszengve ültünk egymás mellett. Nem tudtam mit mondani, hét év túl sok idő, mindkettőnk számára.

- Sajnálom! - Nyögte ki végül Liam.

- Mégis mit? - Hirtelen azt sem tudtam miről beszél.

- Azt, hogy csak úgy leléptem, hogy ott hagytalak, hogy kihasználtalak.

- Liam... - Kezdtem, de a szavamba vágott.

- Ez az igazság. Gyáva voltam.  - Láttam a szemében a fájdalmat mikor beszélt, és legszivesebben karjaimba zártam volna, és a fülébe sittogtam volna, hogy egyáltalán nem haragszom rá. De mégsem tettem. - Sophia elhagyott miután Jamie megszületett. Sosem akart gyereket, én ragaszkodtam hozzá, hogy megtartsa a fiúnkat. - A szomorúság sugárzott a szeméből, az én szivem pedig majd meghasadt miatta. - Gondolom neked nem volt ilyen problémád, hisz ki nem szeretne gyereket egy ilyen csodálatos nőtől. - Szája sarka kissé felfele kunkorodott, amitől szivesen rávetettem volna magam.

- Hm, Hope apja elhagyott még a születése előtt. - Vallottam be, szinte olyan halkan, hogy még én sem hallottam magam. De Liam felkapta a fejét és csodálkozva nézett rám. - Nem olyan nagy csoda. Nem volt komoly kapcsolat, csak akkor jöttem rá, hogy terhes vagyok mikor ő már rég elment, de nem akartam elvetetni a babát, egyik legjobb döntésem volt, hogy megtartottam... Az életemnél is jobban szeretem. - Liam mosolyogva nézett engem, és Istenem mit meg nem adnék ha minden nap látnám igy mosolyogni, rám.

- Azt hiszem itt az ideje ágyba dugni a gyerekeket, már késő van. - Tereltem a témát.

*****

Miután a gyerekek elaludtak, én is összeszedtem a cuccaimat és már azon voltam, hogy taxit hivjak magamnak, amikor Liam szembeforditott magával, a telefont pedig kivette a kezemből. Nagy szemekkel néztem, hogy mégis mit akar.

- Ne menj még. - Kérlelt kiskutya szemekkel.

- A gyerekek alszanak, itt az ideje, hogy menjek. - Suttogtam lesütve szemeimet. Már azon voltam, hogy kilépek a küszöbön amikor meghallottam hangját, ami nem volt több suttogásnál.

- Szeretlek! - A vér belém fagyott mikor meghallottam az egyetlen szót, amit évekig vártam tőle, álmodoztam, hogy egyszer kimondja, és most mikor megkapom, akkor legszivesebben elfutnék. Nem akarom elhinni, nem akarok a szemébe nézni, mert akkor megadom magam, neki. - Tudom, hogy te is igy érzel. Kate elmondta... - rájött, hogy lebuktatta legjobb barátnőmet, akit még meg fogok ölni ezért. - Aznap mikor utoljára mentem el hozzád, Kate-től fejmosást kaptam - nevetett fel. - Mindent elmondott, de én túl gyáva voltam, és elmenekültem. á

- Az már a múlté, Liam. Én túltettem magam, neked is ezt kellene tenned.

- Nem engedlek el újra (T/N). Nem most, hogy megtaláltalak, ráadásul Jamie és Hope jól kijönnek.

- Sajnálom... - De mielőtt befejezhettem volna, magához húzott, ajkait pedig szenvedélyesen nyomta a sajátomra. Istenem, hogy mennyire hiányzott a csókja, úgy érzem mintha az élet visszatért volna a testembe, minden sejtem újraéledt és átjárt a tűz.

- Szeretlek! - Suttogta ajkaimra, amivel elérte, hogy a szivem felrobbanjon örömében és úgy csókoljam meg mint eddig még soha. Karjaimat nyaka köré fontam és úgy húztam magamhoz, minél közelebb, mintha csak attól féltem volna, hogy bármelyik percben elveszithetem megint.

Nem tudom, hogyan de a hálószobájában kötöttünk ki, ruháinkat szanaszét dobáltuk le a szoba padlójára, nem törödve azzal, ha esetleg valamit összetörtünk. 

Finoman rakott le a hatalmas franciaágyra, ami pihe-puha volt, az ágynemű pedig simogatta bőröm, ami Liam testemre adott édes csókjaival keverve maga volt az extázis. Nem tudtam hol vagyok, csak azt, hogy Liam tart a karjaiban és kényezteti testem, mely évek óta várt rá.

Finoman szabaditott meg a ruháimtól, fehérneműmet pedig fogaival vette le rólam, amivel az őrületbe kergetett, és ezt nagyon jól tudta. Én sem akartam tétlenkedni, megakartam mutatni, hogy mennyire hiányoltam, de finoman visszanyomott az ágyra.

- Ez most csak rólad szól. Kényeztetni szertnélek, megmutatni mennyire törődöm veled, és szeretlek.

Szavai hatására a szivem nagyot dobbant. Valóság ez, vagy csak álmodom?

 Megszabadult ruháitól, majd újra fölém mászott, édes ajkait pedig újra érezhettem, amint megcsókolt. Már a csókjaitól a mennyekben éreztem magam. Annyira tökéletes volt és gyengéd, ebből a szempontból úgy látszik megváltozott.

Kezei bejárták a testem, édesen simogatott, melleimet masszirozta, majd levezette jobb kezét a nőiességemhez, számon pedig egy jóleső nyögés futott ki. Ujjai cirogatták csiklómat, miközben apró puszikkal hintette be bőrömet a köldököm körül. Jobb kezemet hajába vezettem és rámarkoltam, aminek köszönhetően szivemet melengető nyögés szakadt fel torkából. Hogy mennyire hiányzott a hangja, mikor a nevemet nyögi...

Lassan belém vezette két ujját, ami arra késztetett, hogy akaratlanul is, de felsikkantsak. Izgatóan mozgatta ujjait ki és be a hüvelyemben, én pedig éreztem, hogy az orgazmusom, ami évek óta az első lesz, átveszi felettem az uralmat és villámcsapásként tör ki belőlem egy hatalmas nyögéssel, amit Liam szájával próbál tompitani, hisz a gyerekek pár szobával arréb alszanak.

Ziláltan fekszem Liam hatalmas ágyán, még mindig rázkódik kissé testem az örömtől, melyet Liam nyújtott. Pislogva nézek fel arcára, melyen hatalmas mosoly ül, szemeiben pedig mérhetetlen boldogság látható.

- Még mindig ugyan úgy imádom, amikor a nevemet nyögöd. - Suttogja pimaszul a fülembe, amitől elpirulok, mint egy kis tinédzser. - Szeretlek! - Mondja ki, ismét, én pedig nem tudom tűrtöztetni magam, ismét. Ajkaira tapadok, egyik kezem hajába vezetem, másik végigsiklik felsőtestén, a tarkójától a v-vonaláig, majd onnan méretes férfiasságára.Érintésemre teste megfeszült, majd ahogy kezem elkezdtem mozhógatni rajta halk sóhajok és nyögések hagyták el tökéletes ajkait.

- Kérlek, ... ne kinozz! Engedd, hogy gondodat viseljem, szeresselek. - Hadarta el egy szuszra.

- Liam...

- Kérlek, (T/N)! Akarlak!

- Tegyél a magadévá... Kérlek! - Ha volt valami, amit abban a pillanatban mindennél jobban akartam, akkor az Lam volt.

Nem tétovázott, finoman tolta érzékeny hüvelyembe büszke méretét. Bólintással jeleztem, hogy mozoghat. Lassan kezdte, miközben édesen csókolgatott, harapdált és édesebbnél édesebb dolgokat suttogott a fülembe, számtalanszor elmondta, hogy szeret. 

- Ahj, annyira szűk vagy. - Nyögte nyakhajlatomba. - Mikor voltál utoljára férfival? - Kérdése meglepett, de válaszoltam.

- Hope apja volt az utolsó. - Oh, ha tudnád, ha érteméd! De ezt már csak gondolatban tettem hozzá.

Az, hogy újra magamban érezhettem, maga volt a földi paradicsom. Nem érdekelt, ha vége lesz a világnak, csak az, hogy újra vele szeretkezem, újra magamban érezhetem, újra kényeztet, érzéki csipőmozgása pedig minden lökéssel újabb forroság hullámot inditott a testemben.

Akartam, hogy újra használjon. A régi emlékek felelevenedtek, amikor könyörtelenül dugott meg a lakásomon, vagy az autó hátsó ülésén ha épp annyira türelmetlen volt.

Nevét nyögdécselve élveztem, hogy újra az ővé vagyok. Falaim egyre többször húzódtak össze farka körül és tudtam, hogy nem sokára Liam nevét nyögve fogok elélvezni.

- Engedd el magad, kicsim. Itt vagyok. - Suttogta. - Élvezz el nekem! - Mondta miközben kezét levezette csiklómhoz és érzéki köröket rajzolt rá, amitől elvesztettem az uralmat testem felett. Az orgazmusom tornádóként csapott le rám, hátam tökéletes ivbe feszült Liam tökéletes teste alatt, számat megállithatatlanul hagyták el a nyögések, kisebb profánságok és a neve. Amikor orgazmusom már csillapodott volna, Liam is átlépte a gyönyör kapuját, élvezetének bizonyitékát pedig testembe lövellte, amitől hátam ismét megfeszült és felnyögtem.

Még néhányat lökött finoman, majd kihúzódott és derekamat izmos karjaival átölelve, szorosan húzott mellkasára, és puszit lehelt a hajamba.

- Annyira hiányoztál... - mondta csendesen. - Nem csak az, hogy együtt töltsük az éjszák, hanem te magad. Annyira szeretlek, (T/N).

- Te is hiányoztál nekem. - Nyomtam csókot ajkaira, majd füle mögé. - Szeretlek! - Suttogtam nagyon halkan a fülébe, amitől ezer wattos mosoly kunkorodott az ajkaira.

- Jó éjt, szerelmem - Még egy utolsó csókot kaptam, majd el is nyomott az álom, Liam óvó és szerető karjaiban.

Chatroulette (18+)

Sam Wilberry-nek

Kicsit késve, de nagyon-nagyon boldog szülinapot szeretnék kívánni az egyik legeslegjobb írónak, Sam Wilberry-nek! :)

Péntek este csak az ágyon feküdtem és próbáltam nem belehalni az unalomba. Nem tudtam már semmit kitalálni, így a kezembe vettem a laptopomat.

- Chatroulette - írtam be a keresőbe. Sose voltam az ilyen internetes ismerkedéseknek a híve, de gondoltam szórakozom egy kicsit.

Kényelmesen elhelyezkedtem a webkamera előtt, majd elindítottam. Többnyire a magukat épp kielégítő férfiakkal találkoztam, amiket rögtön elkapcsoltam. Akadt egy-két lány is, de elég hiányos öltözetben. Pedig én csak beszélgetni akartam valami normális lénnyel, de arcokat aligha láttam.

Már épp ki akartam kapcsolni, amikor végre megjelent egy srác. Pontosabban egy helyes srác.

- Végre - mosolyodott el. - Mármint... eddig nem találkoztam itt normális lánnyal, ha érted mire gondolok.
- Ja, aha. Én is így vagyok - mosolyogtam.
- Na és mi járatban itt éjfélkor?
- Ezt én is kérdezhetném! - könyököltem föl. - Én csak unatkoztam.
- Aha, én is. De ha már így egymásra találtunk, beszélgessünk. Hol laksz?
- Londonban. Te?
- Király! Én is - csillant fel a szeme. - Kár, hogy még eddig nem találkoztunk. Mármint... - nevette el magát. - Chatrouletten még nem találkoztam olyannal, akivel normálisan lehetett beszélgetni.
- Én meg nem nagyon ismerkedtem neten eddig. Sok rosszat hallottam már.
- Bizony, főleg az ilyen jó csajokra másznak rá, mint te - kacsintott.
- Köszi - nevettem. - Édes vagy.
- Tudom - mosolygott.- Egyszer lenne kedved talizni? Szívesen megismernélek.
- Komolyan?
- Persze! De ha zavar, hogy semmit nem tudunk egymásról, akkor...
- Nem, nem baj - szóltam közbe és elmosolyodtam. - Majd egyszer talizunk.
- Szuper!
Vagy hajnali négyig beszélgettünk. Egész helyes és vicces srác, bejön nekem. Facebook-on is bejelöltem, így egy hónapon keresztül szinte minden nap beszéltünk.

Szokásosan mentem haza a suliból és a telefonomat nyomdostam. Elmosolyodtam, amikor láttam, hogy Liam írt.
- Szia :) Ma ráérsz?
- Persze, miért? :) - pötyögtem vissza.
- Találkozhatnánk mondjuk a Nando's-ban, ha van kedved :$.
- Oké :) 6-kor jó?
- Tökéletes! Akkor találkozunk ott, puszi :*
- Puszi :*
Izgatottan mentem haza és készülődtem az estére. Tökéletes sminket és hajat csináltam, majd felvettem egy rövid farmert egy fehér pólóval. Féltem, hogy vajon együtt leszünk-e, vagy nem. Tetszem-e neki, vagy nem.
Már majdnem 6 óra volt, így gyorsan összekaptam magam és rohantam is. Bementem, és a szememmel kerestem Liam-et. Mikor megláttam, vettem egy mély levegőt és lassan lépkedtem felé. Iszonyú helyes volt, az egyszer biztos.
- Szia - mosolyogtam rá.
- Szia! - állt fel, majd adott két puszit és végignézett rajtam. - Te jó ég, baromi jól nézel ki.
Kicsit elnevettem magam.
- Köszönöm, te is!
Leültünk, rendeltünk kaját és amíg vártunk, beszélgettünk.
Kiderült, hogy ő is ugyanannyira izgult, mint én. Elmondta, hogy örül a találkozásunknak, és hogy nagyon tetszem neki. Tudtára adtam, hogy ez kölcsönös.
Kajálás után felajánlottam, hogy menjünk el hozzám, a szüleim úgy se voltak otthon. Beleegyezett, így elmentünk.
Az előszobában levettük a cipőnket, majd megfogtam a kezét és felhúztam a szobámba, majd lehuppantunk az ágyra.
- Webkamerán keresztül máshogy nézett ki a szobád - mosolygott. - És te is. Élőben sokkal szebb vagy.
- Aranyos vagy. Már ennyi bóktól hamarosan elolvadok - nevettem, majd felé fordultam és felkönyököltem. Egy ideig csak csendben néztünk egymásra. Lassan közelített felém, s a szívem hevesen vert. Már csak pár centi választott el minket, mikor felsóhajtottam, megfogtam a tarkóját és hirtelen megcsókoltam. Visszacsókolt, majd a hátamra gurított és fölém mászott. Szenvedélyesen és hosszasan csókolóztunk, miközben keze bejárta a testem minden egyes pontját. Halkan zihálni kezdtem és egy kicsit megharaptam az alsó ajkát. Végigsimítottam a hátát, megfogtam a pólója alját és egy egyszerű mozdulattal lerántottam róla, ezáltal elém tárult izmos, kidolgozott felsőteste. Félresöpörte a hajamat, és lágy csókokkal lepte el a nyakam minden egyes részét. Miközben kényeztetett, megszabadított a felsőmtől és a melltartóm se takart már sokáig. Vigyorogva nézett rajtam végig, majd gyengéden masszírozni kezdte az egyik mellemet, a másikkal szállal kényeztette. Becsuktam a szemem és kéjes sóhajok, nyögések hagyták el a számat. Már rég voltam együtt fiúval, de tudom, hogy eddig ennél jobban egyikkel se élveztem.
Lassan lefelé haladva puszilgatott, majd az alhasamon húzott egy csíkot a forró nyelvével. Kirázott a hideg. Kigombolta a nadrágomat, majd megemeltem a csípőmet, így könnyen le tudta húzni.
Lábaimmal körbefogtam a csípőjét, a vállánál egy kicsit meglöktem, hanyatt fektettem és így én kerültem felülre. A hajamat átdobtam az egyik oldalra, lassan lehajoltam és érzékien megcsókoltam a nyakát. Kezét végighúzta az oldalamon, le a combomon, majd megszabadított a bugyimtól.
Kínzó lassúsággal kacsoltam ki nadrágja övét. Elkezdtem lehúzni és ügyeltem rá, hogy a lehető legtöbbször érintsem kőkemény férfiasságát.
- Siess - zihált. Elmosolyodtam, tetszett, hogy ezt váltom ki belőle.
Levettem a boxerét is, és méretét látva az alsó ajkamba haraptam. Még nem láttam ekkorát, az egyszer biztos.
Kicsit megráztam a fejem, hogy észhez térjek az ábrándozásból, majd rámásztam és megcsókoltam.
- Most ne játszadozzunk - súgtam az ajkaira.
- Egyetértek - mosolyodott el, majd a csípőmet fogva a hátamra gurított, felhúzta a lábaimat és közéjük férkőzött. Adott egy gyengéd csókot, majd lassan belém vezette magát. Egy kicsit fájt, várt, míg megszokom, majd ütemesen mozgatni kezdte a csípőjét. Kezével a fejem mellett támaszkodott, bicepsze megfeszült, s ajkaink súrolták egymást. Végig egymás szemébe néztünk, a szobában csak a zihálásunk hallatszott. Köröket írt le a csípőjével, a lábamat az élvezettől a levegőbe emeltem, így mélyebben tudott lökni.
- Ah, Liam... - nyögtem fel, mikor éreztem, hogy megérinti a g pontomat. Lökései lassabbak, de erőteljesebbek lettek, tudtam, hogy más közel van, ahogy én is.
- Sikítsd a nevem, ha elmész - zihálta a fülembe. Aprókat bólogattam, majd éreztem, hogy a hátam ívbe feszül, és már közel járok ahhoz a csodás érzéshez.
- Liam! - sikítottam, s ezzel egy időben éreztem, hogy rángatózik majd belém élvez. Zihálva a szemembe nézett, s közben még mozgatta a csípőjét. Elmosolyodott, szenvedélyesen megcsókolt, majd kihúzta magát belőlem és mellém feküdt. Zihálva húzott magához.
Ezek után nem volt kérdéses, hogy együtt maradunk-e.

~E

E-mailben érkezett, Utolsó éjszaka? (18+)

Írta: Jule B.

Az az este is ugyan úgy indult, mint a többi. Munka után egyedül a kanapéra kuporodtam, és egy porkocót csavartam magma köré, hogy ne fázzak, és azt az érzést keltsem, mintha ő ölelne.

Hetente többször is jön, majd pár óra múlva megy is, ha megkapta amit akar. És mindig ugyanazt akarja. Ez az este sem volt kivétel. Egy pohár borral a kezembe kapcsolgattam a Tv-csatornák között, ahol rendszerint semi nézhetőt nem adtak. Unalmas tevékenységemből a csengő hangja zökkentett ki. Nagy nehezen feltápászkodtam, hogy ajtót nyithassak nem várt látogatómnak.

Amikor kitártam az ajtót Liam-vel találtam magma szembe. Szuper, megint kanos, ez azt jelenti, hogy felhasználja a testem mert a barátnője épp nincs a városban, vagy nem volt kedve Liam hangulatingadozásaihoz, vagy cask szimplán Liam nem akarja őt megdugni, mert ő “annyira unalmas”, ahogyan ő mondaná.

Szinte fel sem fogtam, hogy mi történik és már a hálóban vetkőztetett, már cask fehérneműben feküdtem alatta. Akármennyire nem tudta, hogy milyen lelki kinok elé állit, hagytam neki minden alkalommal, hogy a magáévá tegyen, hiszen az idő alatt, amig megismertem és csupán barátok voltunk minden extrák nélkül, beleszerettem. Ezt viszont ő soha nem fogja megtudni, hisz esze ágában sincs elhagyni a barátnőjét, inkább megalázza őt is és engem is.

“Annyira gyönyörű vagy,” – suttogta a számba. – “és én annyira kivánlak.” – mondta miközben ágyékát az enyémhez dörgölte, amitől kéjes nyögés szakadt fel a torkomból.

Nem számitott mennyire szégyenit meg minden alkalommal, mindig úgyan úgy szerettem, és ez egy percre sem szűnt meg. Minden alkalommal megadtam amit kért, minden kivánságát teljesitettem, mert nem volt annál szebb látvány, mint mikor az ágyamban feküdt kielégülve, és miközben aludt, mindig egy halvány, de boldog mosoly terült el az arcán. Ez pedig minden kint felülmúlt számomra.

“Mondd csak (T/N), mit szeretnél, mit tegyek veled? Ez most a te éjszakád, mindent megkaphatsz. Ne szalaszd el a lehetőséget.” 

Szavai lesokkoltak. Számtalanszor töltöttük már együtt az éjszakákat, de még sosem volt olyan, hogy én lettem volna a középpontban. Mindig ő volt az első, ha szexről volt szó.

“Az-azt szeretném, hogy sze-szeretkezz velem.” – suttogtam bátortalanul. Sosem szeretkeztünk, cask szexeltünk, ezért is gondoltam mindig is, hogy ő képtelen szeretni. 

Már kezdtem azt hinni, hogy nem hallotta, amit mondtam, amikor is apró, gyengéd csókókat lehelt az álkapcsom vonalára, majd végigvezette az orra hegyét a nyakgödrömtől egészen a fülem mögé, ahol megszivta érzékeny bőrömet.

Nedves csókokkal haladd lefel a mellkesomon, és miután a melltartómtól is megszabaditott, melleimnek szentelte minden figyelmét. Kényeztetése alatt vonaglott a testem és minden porcikámban remegtem. Ennyi figyelmet még sosem szentelt arra, hogy nekem élvezetet nyújtson, és én minden percét imádtam.

Miután úgy gondolta, hogy melleim eléggé feszesek hasamon haladt végig, gyengéd csókokat hagyva bőrömön, amitől testem hőmérséklete megugrott.

Fogaival érzékien lehúzta lábaimon a csipke bugyim, majd bokámtól, felfele haladva csókólta végig hósszú lábaim. Mikor nőiességemhez ért  szivem sebes vágtába kezdett, a tetőpont pedig akkor jot el, amikor szelid csókot lehelt csiklómra. Elfolytott sikitás tört fel a torkomból, amikor nyelve munkához fogott és szenvedélyes nyelvcsapásokkal sodort a gyönyör felé.

Liam kinzása a fellegekbe repitett, a takarót markolásztam, míg a feje mélyen a két lábam közé volt temetve. Lábaimat feje köré fonta, kezeimet pedig a hajába vezette, hogy rámarkolhassak. Akárhányszor megtettem rányögött lüktető pontomra, amitől az élvezet hullámokban járta végig testem minden szegletét, majd Liam nevét sikitva élveztem el.

Tisztára nyalt, majd felkúszott hozzám és nyakam csókolgatta, kezével pedig nőiességemet simogatta, amig az orgazmusomtól teljesen lecsillapodott a testem.

„Mhm, annyira édes, akár a méz.” – Nézett pimaszul a szemembe és megcsókolt, igy érezhettem a saját izem az ajkain. – „Előbb kellett volna megkostólnom téged.  Fenséges vagy.”

„Liam…” - Szavai hallatán újra lázba borult a testem. Akartam, mindenét akartam, és csakis magamnak, és abban a percben hittem benne, hogy megkaphatom, és végre elmondhatok neki mindent.

„Hadd halljam, (T/N). Mond, hogy mit tegyek veled. Ha nem mondod el nem segithetek rajtad.” – Ellenálhatatlan hangon suttogott a fülembe, amitől még a hangom is alig találtam.

„Téged akarlak, kérlek… Liam” – Torkom elszorult a gondolatra, hogy másodpercek kérdése és magamban tudhatom lüktető férfiasságát. – „Szeretkezz velem, kérlek!”

Többet nem szólt, csupán mélyen a szemembe nézett, és esküszöm egy másodperc töredékéig, mintha szeretet és törődés csillant volna a szemeiben. Lassan tolta hüvelyembe férfiasságát, és amikor már teljes egészében magamban érezhettem, mindkettőnk tudejéből megkönnyebbült sóhaj szakadt fel.

Nem kezdett el azonnal mozogni, ami az őrületbe kergetett. Testével teljesen beteritette az én törékeny testem, majd szinte teljesen kihuzódott és egy érzéki csipőmozgással már újra bennem volt. Szexistent megszégyenitő mozgással kezdett el ki és be mozogni. Még egy utolsó csókot adott ajkaimra, majd a nyakhajlatomba temette arcát, és nedves csókokkal hintette érzékeny bőrömet.

Szenvedélyes, de szeretetteljes mozdulatokkal kinzott. És tényleg szeretkeztünk. Annyi idő után bebizonyitotta, hogy képes rá. Ezek után el sem tudnám képzelni, hogy nélküle teljen el egyetlen nap is. 

Férfiassága lüktetett bennem, minden egyes mozdulata maga volt a mennyország, a szabadság a kinjaim alól. Az orgazmusom figyelmeztetés nélkül jött, és olyan intenziv volt, mint eddig még soha. Minden sejtemben éreztem a gyönyör megsemmisitő hullámát, fejem hátra bicsaklott, nyögéseimet és sikolyaimat Liam probálta tompitani csókjaival, több-kevesebb sikerrel.

Orgazmusom alatt Liam végig mozgott bennem, majd mikor azt hittem már nem lehet jobb, Liam is a csúcsra ért, örömnedve szétáradt bennem, ami új szintre emelte a gyönyört. 

Miután mindketten lejöttünk a csúcsról mellkasomra feküdt, fülét pedig a szivem fölé helyezte és szivverésemet hallgatta. Ahogy ott feküdtünk egymás karjaiban, boldogabb voltam mint valaha. Azt kivánta, hogy a pillanat örökké tartson. De ennek is végeszakadt. Ő vetett véget neki. Kihúzódott belőlem és mellém feküdt, ami szintén szokatlan volt tőle. Karjait derekam köré fonta, majd mellkasához vonta hátam, fejét nyakamba temette, és édesen szuszogott. Pár pillanat múlva pedig már aludt is.

Nem sem kellett sok, jelenléte és védelmező ölelésében hamar  elnyelt az álomvilág.

Másnap egyedül keltem. Még a szétdobált cuccaink sem bizonyitották a tegnap estét. Kivételes rend volt a szobában. Már azt hittem, hogy az egész éjszakát csak álmodtam, amikor a fésülködőaztal felett álló tükrön egy jegyzetet pillantottam meg.

Kikászálódtam az ágyból, elsétáltam az asztalig és levettem a papirdarabot a tükörröl. Liam hagyta, megismertem a kézirását.

„Nem volt bátorságom a tegnap este elmondani, és kérlek ne utálj meg ezért teljesen. Többet nem találkozhatunk. Feleségül veszem Sophiát. Szeretem őt, és megérdemli, hogy boldoggá tegyem. Tudom, hogy egy szemét vagyok azért, amit veled tettem, de biztosithatlak, hogy többé nem fogsz látni… Elköltözünk. Sophia kivánsága. Légy boldog!

Szeretlek,Liam.”

A szivem kihagyott egy ütemet, amikor a végere értem. Hát ő is szeretett.

Azóta már eltelt öt teljes év, én pedig itt ülök a lányom ágyának szélén, miután ő már elaludt az estimesét követően. Igen. Ő Liam lánya. Azon az éjszakán Liam teherbe ejtett, még ha nem is szándékosan, hiszen egyiköknek sem jutott eszébe akkor a védekezés, és nem is bánom, hogy megtörtént. Talán ha nem lenne a lányom nem bitam volna ki Liam elvesztését. Ez a kis angyal Liamre emlékeztet, minden mozdulatában őt látom, és a mai napig nem szűntem meg szeretni az apját.

Egy részegen elkövetett „baki” következményeként lettem Liam szeretője, majd a lánya anyja, amiről ő nem tud, de a legnagyobb kincset kaptam tőle.

Hello!xx

Remélem mindenkinek tetszeni fog.

 Már hiányzott, hogy valamit irjak… xD

Jule B.

Meglepetés party (18+)

Bibinek

Nagyon-nagyon boldog szülinapot szeretnék kívánni Bibinek ezzel a sztorival! :)
A legjobb barátom, Liam elhívott estére hozzájuk. Tudom, hogy valami meglepetés bulit akar, mert ma van a szülinapom. Midig ezt csinálja, és hatalmasat bulizunk.
Este 8-ra szépen felöltözve, kivasalt hajjal és kisminkelve jelentem meg Liam ajtaja előtt. Kopogtam kettőt, majd kinyitotta és mosolyogva fogadott.
- Szia - ölelt magához.
- Szia - mentem beljebb. Liam felkapcsolta a villanyt, és a legtöbb barátom, ismerősöm előugrott 'Boldog Szülinapot' kiabálva.
- Wow, köszönöm szépen! - néztem körbe mosolyogva. Ez most teljesen más volt, mint az eddigiek. Több volt az ember és a pia is, valamint a zene hangosabban dübörgött.
- Boldog szülinapot - mosolygott rám Liam, majd átnyújtott egy kis ajándékszatyrot és adott két puszit.
- Köszönöm! - nyitottam ki érdeklődve. Egy kis doboz volt benne, aminek felnyitva a tetejét egy gyönyörű nyakláncot láttam. - Te jó ég Liam, ez... ez gyönyörű!
- Remélem, hogy tetszeni fog. Gyere, rád adom - fordított magának háttal, félresöpörte a hajamat és hátul megkapcsolta. - Hadd nézzelek - állt elém. - Hm, pont olyan szép, mint amilyennek elképzeltelek benne.
- Köszi - nevettem kicsit, majd megöleltem. - És ezt az egész bulit is!
- Tudom, hogy utálod, ha valami meglepetésként ér vagy túl nagy a felhajtás, ezért is maradtam a szokásosnál - simította meg a hátamat. - Ja, és még van egy ajándékom, de azt csak később kapod meg - jelent meg egy huncut mosoly az arcán.
- Mi? Ne titkolózz, azt utálom! - ütöttem kicsit a mellkasába, de természetesen nem bírtam ki mosolygás nélkül.
- Nyugi, majd megtudod! - adott egy puszit a homlokomra, majd elment.
Még pár emberrel csevegtem, közben elfogyott pár üveg pezsgő és kezdtem kicsit elengedni magam. Én így szoktam mondani, amikor becsiccsentek...
A zene ütemére mozgatni kezdtem a csípőmet és a szememmel Liam-et kerestem, de nem találtam. Így magamnak táncoltam a tömeg közepén.
Hirtelen meleg leheletet éreztem a nyakamon és egy hátulról hozzám simuló testet.
- Szeretnéd most megkapni az ajándékot? - morogta a nyakamba. Innen már tudtam, hogy Liam az.
- Uhum - mosolyodtam el, a csípőm még mindig jobbra-balra mozgattam. Átölelte a derekamat, majd a nyakam érzékeny bőrére egy csókot lehelt. Váratlanul ért ez a tette, kicsit beleborzongtam.
- Akkor gyere - ragadta meg a karomat, majd az emberek között tolakodva felhúzott a szobájába. Reméltem, hogy ő is azt akarja, amit én.
Betolt, majd becsukta magunk után az ajtót.
- És most mit fogunk csinálni? - mosolyodtam el kacéran. Alsó ajkába harapva végignézett rajtam, majd közelebb jött, míg végül a falhoz tolt.
- Szórakozni - mondta mély hangon. Már ettől beindult a fantáziám, és megnyaltam az alsó ajkamat.
Kezeivel körbefogott, a falnak támaszkodott, majd halkan zihálva közelített felém. Kezem izmos mellkasán pihent, ami a gyorsan mozgott fel-le a szapora levegővételtől. Ajkai finoman súrolták az enyémeket, majd nyelvét átdugta a számba és vadul csókolt. Azonnal visszacsókoltam, beletúrtam a hajába, és ujjaim közé szorítottam a tincseit. Felmordult, egész testével hozzám simult és megfogta a combomat. Felemelt, a lábaimat a csípője köre fontam, és a hátam a hideg fallal érintkezett. Átcipelt az ágyra, letett a puha takaróra és fölöttem támaszkodva csókolt hosszasan. Kezét érzékien végighúzta a combomon, majd elkezdte felfelé húzni a miniruhámat. Beleremegtem gyengéd érintéseibe, egyszerre volt erotikus és romantikus. Könnyedén megszabadított a ruhámtól, s kajánul vigyorogva tekintett végig a testemen. A szemei sötétek voltak a vágytól, ami csak még jobban beindított. Megfogtam a pólója alját, majd lekaptam róla és körmeimet végighúztam izmos, kidolgozott mellkasán. Lehajolt hozzám, és egy vad csók után a hátam alá nyúlva kapcsolta ki a melltartómat. Lehúzta a karjaimon a pántot, majd vigyorogva eldobta az anyagot és ajkaival az egyik mellemre tapadt. Nyalogatta és szopogatta, majd a másikkal is megcsinálta ugyanezt
Hangos zihálással jeleztem, hogy ne húzza tovább az időt, már akartam őt. Kigombolta a csőnadrágját, majd levette. Már boxerén keresztül is látszott hatalmas mérete, amitől ezerféle gondolat futott át az agyamon. Fogai közé véve a bugyimat lehúzta rólam, majd fölém mászott és ujját végighúzta az érzékeny pontomon.
- Hm, de nedves valaki - mosolygott pimaszul. - Mondd csak, ki miatt? - kezdte el csókolgatni a nyakamat. Felsóhajtottam, és a szememet lehunyva a hajába túrtam.
- Miattad - fújtam ki szaggatottan a levegőt. Megszívta a bőrömet, mire felszisszentem, majd önelégülten vigyorogva nézett rám. Minden figyelmeztetés nélkül felnyomta két ujját, aminek hatására egy kisebb sikolyt hangoztattam. Egyenletesen kezdett el pumpálni, közben végig az arcomat fürkészte. Kéjesen nyögtem, miközben ő fokozatosan gyorsított a már így is eszeveszett tempón.
- Gyerünk, hadd halljam - biztatott. Ajkaim szétnyíltak, a szemeim automatikusan lecsukódtak, s a nevét nyögdécselve szorongattam a takarót. Megemeltem a csípőmet, majd ujja köré élveztem, amiket kihúzott belőlem és érzékien szopogatta le. - Hm, finom vagy - vigyorgott kacéran, majd egy lágy csókot pecsételt az ajkaimra. - És most mit szeretnél? - kérdezte, miközben levette a boxerét.
- Azt, hogy végre bennem legyél - mondtam már szinte könyörgő hangon.
- Okos kislány - mosolygott, majd egy érzéki csók közepén belém vezette hatalmas férfiasságát. Belenyögtem a csókunkba, majd mikor már az egész hossza bennem volt zihálva néztünk egymás szemébe. Tök abszurd volt a helyzet, de ezzel egyikünk sem foglalkozott. Elkezdett lökni, a tempó eleinte lassú volt, végül fokozatosan gyorsult. Lábaimat akaratosan a csípője köré fontam, s a körmeimet végighúztam a hátán. - Ah, ez az - morgott a nyakamba, s megfogta a fejem fölött az ágytámlát. Ajkaink súrolták egymást, s a lökései egyszerre mélyültek és lassultak. Egyre hangosabb nyögések hagyták el a számat, tudtam, hogy már nem kell sok egyikünknek sem.
Egy idő után éreztem, amint a hátam ívbe feszül, majd Liam-mel egyszerre érkezünk a gyönyör kapujához. Zihálva a nyakamba csókolt, majd még egy kicsit mozgatva a csípőjét a szemembe nézett.
- Boldog szülinapot - zihálta halkan, s elmosolyodott.
- Köszönöm - nyomtam egy csókot az ajkaira. Kicsúszott belőlem, majd pár perc pihegés után felöltöztünk. Kipirultan mentünk vissza, majd szinte egész éjszaka táncoltunk.

~E