E-mailben érkezett, Nem vagy az apám! (18+)

Írta: Harriet

* Liam szemszöge*

Mi a világ legjobb dolga? Sosem fogjátok kitalálni. Segítek! Az, amikor a haverod húga után rohangálhatsz éjjel, mert az a bizonyos haver nem ér rá, Te meg nem akarsz bunkó lenni. Na igen. Itt kezdődnek a bajok, mivel nevezetesen az a lány, totál belém van zúgva. Kedves, szép, meg minden, de túl fiatal hozzám. 

Leparkoltam a bizonyos ház előtt és már rohantam is Móniért. Ki tudja, hogy ennyi nyikhaj drogos srác mellett mi történt vele? Jobb ebbe nem belegondolni.

Kopogni sem kopogtam, egyből beszáguldottam és a szememmel Őt kerestem. Nem is kellett sokat kutatnom, a kanapén ült és éppen egy cigarettára gyújtott rá. Hogy mi?! Nem akartam hinni a szememnek, hiszen még olyan fiatal! Azonnal odatolakodtam hozzá és kikaptam a szájából a cigit és eloltottam az asztalon lévő egyik alkohollal teli pohárban. A karjánál fogva felrángattam a kanapéról és indultam volna kifelé, de Ő csak akadékoskodott.

 -Hé, Liam! Te meg mi a fenét képzelsz, hm? -Tette karba maga előtt a kezeit, amitől inkább egy matek tanárnak, mintsem egy félelmetes vetélytársnak nézett ki.

 -A bátyád küldött, szóval ne vitatkozz! Indíts kifelé a kocsihoz! -Fogtam meg a kezét ismét.

 -Nem, nem vagy az apám! -Toporzékolta, amitől szinte mindenki minket nézett és a pávák már készültek nekem esni, ha szükség lett volna rá.

Cinikusan elnevettem magam, felkaptam és kivittem a pokoli házból. Persze közben nyafogott és a hátamat verte, de nem különösebben érdekelt. Kinyitottam neki a kocsi ajtót, betuszkoltam, majd én is beszálltam és már indultunk is. Dőlt belőle a pia és a cigi szag, nagyon elkeserítő és ijesztő látvány volt. Így biztosan nem vihetem haza! Nekem is van szívem, én is voltam 16 éves és bolond! 

 -Átviszlek magamhoz. Ott lefürdesz, rendbe szeded magadat és lefekszel aludni. Oké?

 -Leszarom. -Vont vállat és tovább meredt ki az ablakon.

Remek, most besértődött a Kisasszony. 

 -Figyelj, durcizhatsz felőlem életed végéig, de mivel a bátyád jó haverom, nem mondhattam neki nemet. 

 -Pff... Hidegen hagy ez az egész! Leégettél a barátaim előtt! Te is cigizel, nem értem, mi ebben olyan nagy ügy! 

Jó, ebben van valami igazság. 

 -1. Én idősebb vagyok, te meg ezzel szemben, nagyon fiatal. 2. Te azokat nevezed a barátaidnak?

Hitetlenkedve nézett rám, de hál' Istennek, nem sokat gondolkodhatott a frappáns válaszon, mivel megérkeztünk és Én kiszálltam. Kinyitottam neki az ajtót. Az elején csak ült és nézett rám, azokkal a gyönyörű szemeivel és a kivágott pólója miatt más is látszott... Te jó ég, miket beszélek?! 

 -Kiszállnál? -Kaptam el a tekintetem, Ő pedig kaján vigyorral kimászott a kocsiból. Bezártam, majd bementünk a házamba. Felkattintottam a villanyt, levettük a cipőinket, eligazítottam, hogy mit hol talál és levetettem magam a kanapéra. Hjajj... Végre egy kis csönd! De nem tartott sokáig. Nyílt a fürdőszoba ajtaja és kilépett... Hát, mit is mondjak? Egy szál törülközőben nagyon szexin néz ki. Nagyon. Mosolyogva lépkedett elém és oldalra csapta haját. 

 -Csukd be a szád, kicsit zavaró! 

Azonnal becsuktam és elszakítottam róla a tekintetem. Megköszörültem a torkomat és felpattantam. Kihalásztam neki egy boxert és egy fehér pólót, utána beszaladtam fürödni.

A derekamra csavartam a törülközőmet és kiléptem. Móni sehol sem volt. Bezártam én az ajtót? Gyorsan felvettem egy alsót, majd a keresésére indultam. Mikor benyitottam a szobámba, nagy kő esett le a szívemről. Az ágyamon ült és a posztereimet nézegette. Na jó, neki mi nem áll jól? Abban a fehér pólóban ellenállhatatlan, de a bátyja miatt nem tehetek semmit. 

 -Jobban vagy? -Ültem le mellé és átkaroltam a vállát. 

 -Igen, köszi. -Mosolygott édesen, miközben combomra tette apró kezét és nem éppen kislányosan az ajkába harapott. Én csak pislogtam, amikor közeledni kezdett ajkaival. Hirtelen gyújtást sem kaptam. Majd mikor csak pár centire voltunk egymástól a vállát megfogva eltoltam.

 -Móni, aludjunk. Oké? 

Sunyin bólintott és bebújt a takaró alá. Leoltottam a lámpát és bebújtam mellé. Jó messze húzódtam. Nem akartam, hogy valami olyan történjen, ami akár a golyóimba is kerülhet. Szóval próbáltam ellenállni. Már majdnem elaludtam, mikor a hátamra fordultam és valami rám nehezedett. Nem fogtam fel az elején, hogy mi is történhetett, de hamar megtudtam. Ajkak tapadtak az enyéimre. Szemeim azonnal kipattantak, de már nem bírtam semmit sem tenni. Elvarázsolt. Kezeimmel végigsimítottam oldalán és a pólót feljebb húztam. Azonnal lekapta magáról az anyagot és mozogni kezdett rajtam. Ez egy sóhajt váltott ki belőlem és ismét megcsókolt. 

 -Húha, valaki nagyon felizgult! -Kuncogott és a nyakamnak esett.

Lesokkolt ez az egész. Főleg amit tenni akarok. Akarom Őt, itt és most. Fordítottam helyzetünkön és fölé támaszkodtam. Nyakát kezdtem puszikkal ellepni és a hasát simogattam. Aprókat sóhajtott és a hajammal kezdett el játszani. Lejjebb vezettem a kezemet és simogatni kezdtem. Ő nem várt egy percet sem és azonnal lehúzta boxeremet. A hátamra lökött és kényeztetni kezdett. Mielőtt elmentem volna, leállítottam és lehúztam a tőlem kapott alsót. De egyből rám akart ereszkedni. Megragadtam csípőjét és leállítottam.

 -Így nagyon fog fájni! -A hátára fektettem és a combjai közé furakodtam. 

A nyelvemmel kezdtem dolgozni, majd az ujjaim is csatlakoztak. Nagyon édes volt, mikor elment. Lenyaltam ujjaimat, elővettem egy óvszert, felgörgettem magamnak és bepozicionáltam magam. 

 -Mehet? -Csókoltam meg.

Ő félénken bólintott, mire behatoltam. Összeszorította szemeit és keservesen felnyögött. Nem mozdultam, addig is a hasát simogattam és a nyakát puszilgattam.Ismét bólintott, így elkezdtem lassan mozogni. Nyakába temettem arcomat és próbáltam nem fájdalmat okozni neki. Tarkómat simogatta és nyöszörgött, Én sem bírtam ki nyögések nélkül. Gyorsítottam.

 -Liam! -Zihálta és elélvezett.

Nekem sem kellett több, vele együtt élveztem el. Mellé zuhantam, majd felálltam és kidobtam a használt gumit. Nem voltam magamra büszke, ennek nem kellet volna megtörténnie! Louis meg fog ölni... A kezébe adtam a sarokba dobott pólót és alsót, Én is felvettem a boxeremet és visszafeküdtem.

 -Köszönöm Liam! -Éreztem, hogy mosolyog.

 -Ne köszönj semmit Móni! Ennek nem szabadott volna megtörténnie!

 -De... 

 -Semmi, de. Aludj! -Zártam le a vitát.

Hallottam, hogy lefekszik is kicsit szipog. Meg akartam vigasztalni, de ezt el kell felejtenünk. Erősnek kell lennie. Most már felnőtt.