E-mailben érkezett, Utolsó éjszaka? - folytatás - Viszontlátásra (18+)

Írta: Jule B.

Hello!

Hűha! Nem gondoltam volna, hogy ennyire elnyeri a tetszéseteket a történetem... <3

Igazából nem hittem benne, hogy valakinek is tetszeni fog... xD

Remélem a folytatás is legalább annyira fog teszeni.

Még tervezek egy részt... Ha szeretnétek, azt is megirom, amint lesz rá időm.xx

Ui: Eléggé hosszú lett, remélem nem bánjátok... xD

Love, Jule B.

Fel-le rohangáltam a lakásban. Ki gondolta volna, hogy alig 26 évesen az iskolát kezdő lányom után fogok szaladgálni, mert késésben vagyunk. Jobban mondva már is elkéstünk. Tiz perce el kellett volna indulnunk, hogy időben beérjunk. De amióta anyuka lettem szinte mindig mindenhonnan elkésem, amit a főnököm egyenesen utál, de még nem rúgott ki mert amikor beviszem Hope-ot a munkahelyemre mindig az ő irodájában van. Remekül kijönnek, kezdem azt hinni, hogy a főnököm is egy nagy gyerek.

- Hope, kicsim, mennünk kell, hacsak nem akarsz teljesen elkésni az első napodról. - kiálltok lányomnak, aki már rohan is le a lépcsőn. - Csak lassan, az iskolába szeretnélek bevinni és nem a balesetire csonttöréssel.

- Annyira izgulok. - nyögi ki, figyelembe se véve megjegyzésem. - Szerinted lesznek új barátaim?

- Egész biztos vagyok benne. - nyomok puszit a homlokára - Téged mindenki megkedvel... - harapom el a mondat végét, mert ami az után jönne, tudom, hogy elszomoritja őt. Szerethető személyiségét az apjától örökölte és ezzel tisztában is van, és mivel tudja, hogy az apja másik nővel van nem szeret róla beszélni, attól függetlenül, hogy azzal is tisztában van én is annyira hibás vagyok mint Liam.

- Ne mond megint, hogy olyan vagyok, mint ő! - emeli fel hangját, amiért rosszalló pillantást vetek rá - Én soha nem hagynám el azt, akit szeretek. Ő viszont megtette. - hangja már inkább szomorú, de az ellenszenv még mindig benne van. Már az autóban ülünk és úgy folytatjuk a beszélgetést. - Miért szereted még mindig ha ő arra sem képes, hogy felkeressen? - Szegezi nekem a kérdést, én pedig nem tudok hirtelen mit felelni.

- Mondtam már neked, hogy nem tudja, hogy te megszülettél, még azt sem, hogy valaha is teherbe estem. - Mondandóm vége már csak suttogás, mert erről még nem tudott. A meglepettség nyilvánvaló a szemeiben. Van egy olyan érzésem, hogy amint lesz rá alkalma mindent ki fog majd szedni belőlem, amit eddig nem mondtam el.

- Miért nem mondtad el neki? - Kérdezi nagyon halkan.

- Mert nem voltam az édesapád barátnője...  nem én voltam a barátnője, hanem valaki más. - Vallom be egy kis hezitálás után.

Csend telepszik ránk, nem szól egyikünk sem, ami kicist zavar, mert biztos vagyok benne, hogy rengeteg kérdés kavarog a fejében, és nem akarom, hogy butaságokat gondoljon. Észre sem veszem és már az iskola előtt vagyunk, leparkolok, összeszedjük a dolgainkat és kiszállunk.

- Megismerhetem? - Kérdezi csnedesen, mikor az iskola bejáratához érünk, a levegő pedig a tűdőmben reked, amikor meghallom. - ... egyszer majd szeretbém megismerni. - Mondja csendesen, majd előre indul, ezzel lezártnak tekinthetem a beszélgetésünket.

Igen, ahhoz képest, hogy csupán hat éves túlságosan is okos és érett. Néha, mint most is, nagyon meg tud lepni, gondolkodásmódjával és csak úgy egyszerűen mindennel. Minden porcikájában látom Liam-et. Mikor hagyom, hogy az ilyen gondolatok magukkal ragadjanak, mindig eszembe jut, hogy mennyire jó lenne egy családként élni, boldogan, szeretetben. Liam tudná, hogy van egy csodálatos lánya, én pedig talán a felesége lehetnék.

Nos, igen. Még mindig ugyanúgy szeretem, pedig utolsó találkozásunk óta több mint hat év telt el. Hope az egyik oka amiért még mindig él bennem a szerelem, és nem is akarok mást szeretni. Nem hiszem, hogy Hope képes lenne valakit elfogadni mellettem, és én sem akarok mást...

*****

Hope első napja remekül sikerült. Én csak távolról néztem, ahogy az osztálytársaival máris összebarátkozott és jól érzi magát. A többi szülővel beszélgettem, amikor az egyik anyuka megbökött oldalról.

- Figyelj csak, az ott nem az a hires énekes? Tudod, amelyik abban a tini bandában énekelt. Azt hiszem Liam-nek hivják. - Amint meghallottam Liam nevét rögtön abba az irányba néztem amerre a mellettem álló anyuka mutatott. A szivem egy ütemet kihagyott, majd gyors vágtába kezdett.

- Liam Payne. - Nyögtem ki nehezen a nevét.

- Igen Liam Payne. Még annyi év után is eszméleltenül jól néz ki. - Hangján tisztán hallatszott, hogy nagyon is bejön neki Liam. - Valamikor hatalmas rajongójuk voltam. - Újságolta vidáman, majd folytatta a csacsogást, de én nem tudtam rá figyelni. Liam lénye minden érzékszervemet lekötötte.

- Ahm, igen. Mindenki oda volt értük. - Probálok mosolyogni kedvesen. - Ne haragudj, de mennünk kell, még be kell mennem dolgozni. Viszlát! - És már el is mentem, mielőtt bármit mondhatott volna.

El kellett onnan mennem Hope-val együtt még mielőtt esetleg Liam észrevesz. Ha jól láttam egy nagyon aranyos, barna hajú és szemű kisfiú volt mellette, aki kétségkivül a fia, hisz az apja tökéletes mása. Tehát boldogan él Sophiával és kitudja hány gyerekük született már. Minden reményem elszállt, hogy valaha is az enyém lehet Liam és a szive, mert akkor éjjel magával vitte a szivem és a lelkem is.

- Hope, kicsim, ideje lenne menni. Még be kell mennem az irodába, majd Chadnek is elmesélheted az első napod. - Mikor oda értem hozzá csak akkor vettem észre, hogy Liam fiával beszélget, aki nem messze telefonált.

- Muszály anya? Szeretnék még maradni és Jamie-vel játszani. - Jamie... szóval ezt a nevet adta neki, a második nevét. Hm, azt hittem Sophia inkább valami nyálasabb nevet ad majd a fiának, de úgy látszik Liam a sarkára állt, ebből a szempontból.

- Jamie? - Hallom meg Liam hangját a hátam mögött. - Ki az új barátod?

Liam szinte már mellettem áll, de még nem néz rám, Hope-ot szemléli.

- Apa! Ő itt Hope és az anyukája. - Feleli illedelmesem Jamie, a modora is tiszta apja. Ekkor megfordulok és szemtől szembe találom magam Liam mogyoróbarna tekintetével, akinek mikor leesik, hogy ki áll előtte szája kettéválik és még az álla is leesik, és kidülledt szemekkel néz rám.

- Hello! - Csak ennyi telik tőlem, ezt is nehezemre esik kinyögni előtte.

- (T/N)? Tényleg te vagy az? - Kérdezi szinte kétségbeesetten.

- I-igen. 

*****

A Liam-vel való találkozás után minden nap próbáltam a lehető leggyorsabban eltűnni az iskola udvaráról. Pontosan érkeztem Hope után, és rögtön indultam is. Nem akartam még egyszer összefutni vele. amit nagyon megnehezitett a tény, hogy Hope nagyon jól összebarátkozott Jamie-vel. De mit is vártam, hisz testvérek. Hope sokszor mesél itthon róla. A minap azzal az ötlettel által elő Jamie-vel, hogy Hope aludjon egyik este náluk, majd forditva. Az ütő is megállt bennem, amikor meghallottam. Liam belement, igy nekem is muszály volt.

- Jamie apukája nemsokára itt lesz, ugye kész vagy? - Kérdezem csak, hogy eltereljem a gondolataimat arról, hogy mit fog az én lányom csinálni Liam-éknél. Vajon Sophia, mit szól hozzá? Jézusom bele sem gondoltam, hogy ő talán felismerheti Liam tulajdonságait Hope-ban.

- Megjöttek! - szaladt le ujjongva Hope a lépcsőn. Egyszer összetöri magát, istenkém.

Mire feleszméltem Hope már ajtót nyitott és boldogan üdvözölte Jamie-t és Liam-et.

- Sziasztok! - Köszöntem egy eröltetett mosollyal az arcomon. Liam közelében újra úgy érzem magam, mint hét éve, dübörög a szivem.

- Ha kész vagy, akkor indulhatunk is. - Mosolygott Liam Hope-re miközben beszélt hozzá.

- Persze. Már alig várom. - Le sem tagadhatná mennyire örül, hogy több időt tölthet Jamie-vel.

- (T/N), ha gondolod te is átjöhetsz... - Motyogta zavartan Liam.

- Nem hiszem, hogy jó ötlet lenne. Van még egy kis munkám... és gondolom Sophia sem igazán örülne, ha megjelennék bejelentetlenül. - Hadartam szinte egy szuszra. Amint kimondtam Sophia nevét Jamie szemébe bánat és szomorúság ült ki, amit nem értettem.

- Anya már nem lakik velünk. - Bögte ki Jamie, én pedig sokkolva néztem Liam szemeibe, addigg amig el nem nézett rólam.

- Igen, anya. Gyere te is, csak egy kis időre. Addig Jamie-nek is lesz mamája, kérlek! - Könyörgött hatalmas szemekkel Hope. Mogyoróbarna szemei pedig csak úgy csillogtak.

- Ragaszkodom, hogy elgyere. A munka még várhat egy kicsit. - Néz rám Liam is immár nagy szemekkel, ahogyan Jamie is

- Rendben. - Egyeztem bele, kelletlenül. - De csak egy kicsit. - Néztem rájuk.

- Juuhééé! - Kiáltott fel Hope és Jamie egyszere, Liam szeme pedig felragyogott. Bajon tényleg ennyire örül annak, hogy elmegyek.

Az autóutat csnedesen tettük meg, csak a gyerekek csacsogását lehetett hallani a hátsóülésről. Liam néha lopva rámpillantott, de fogyelme nagyrészét az útnak szenetelte.

Elég hamar megérkeztünk egy hatalmas ház elé, ami mérete ellenére nagyon otthonosnak tűnt. Lassan kikászálódtunk, a gyerekeket meg sem lehetett állitani, azonnal rohantak játszani. Liam-vel mi is utánuk mentünk, pizzát rendeltünk, majd egy palack bor mellett letelepedtünk a kanapéra és figyeltük, ahogy Hope és Jamie játszanak együtt.

Egy ideig feszengve ültünk egymás mellett. Nem tudtam mit mondani, hét év túl sok idő, mindkettőnk számára.

- Sajnálom! - Nyögte ki végül Liam.

- Mégis mit? - Hirtelen azt sem tudtam miről beszél.

- Azt, hogy csak úgy leléptem, hogy ott hagytalak, hogy kihasználtalak.

- Liam... - Kezdtem, de a szavamba vágott.

- Ez az igazság. Gyáva voltam.  - Láttam a szemében a fájdalmat mikor beszélt, és legszivesebben karjaimba zártam volna, és a fülébe sittogtam volna, hogy egyáltalán nem haragszom rá. De mégsem tettem. - Sophia elhagyott miután Jamie megszületett. Sosem akart gyereket, én ragaszkodtam hozzá, hogy megtartsa a fiúnkat. - A szomorúság sugárzott a szeméből, az én szivem pedig majd meghasadt miatta. - Gondolom neked nem volt ilyen problémád, hisz ki nem szeretne gyereket egy ilyen csodálatos nőtől. - Szája sarka kissé felfele kunkorodott, amitől szivesen rávetettem volna magam.

- Hm, Hope apja elhagyott még a születése előtt. - Vallottam be, szinte olyan halkan, hogy még én sem hallottam magam. De Liam felkapta a fejét és csodálkozva nézett rám. - Nem olyan nagy csoda. Nem volt komoly kapcsolat, csak akkor jöttem rá, hogy terhes vagyok mikor ő már rég elment, de nem akartam elvetetni a babát, egyik legjobb döntésem volt, hogy megtartottam... Az életemnél is jobban szeretem. - Liam mosolyogva nézett engem, és Istenem mit meg nem adnék ha minden nap látnám igy mosolyogni, rám.

- Azt hiszem itt az ideje ágyba dugni a gyerekeket, már késő van. - Tereltem a témát.

*****

Miután a gyerekek elaludtak, én is összeszedtem a cuccaimat és már azon voltam, hogy taxit hivjak magamnak, amikor Liam szembeforditott magával, a telefont pedig kivette a kezemből. Nagy szemekkel néztem, hogy mégis mit akar.

- Ne menj még. - Kérlelt kiskutya szemekkel.

- A gyerekek alszanak, itt az ideje, hogy menjek. - Suttogtam lesütve szemeimet. Már azon voltam, hogy kilépek a küszöbön amikor meghallottam hangját, ami nem volt több suttogásnál.

- Szeretlek! - A vér belém fagyott mikor meghallottam az egyetlen szót, amit évekig vártam tőle, álmodoztam, hogy egyszer kimondja, és most mikor megkapom, akkor legszivesebben elfutnék. Nem akarom elhinni, nem akarok a szemébe nézni, mert akkor megadom magam, neki. - Tudom, hogy te is igy érzel. Kate elmondta... - rájött, hogy lebuktatta legjobb barátnőmet, akit még meg fogok ölni ezért. - Aznap mikor utoljára mentem el hozzád, Kate-től fejmosást kaptam - nevetett fel. - Mindent elmondott, de én túl gyáva voltam, és elmenekültem. á

- Az már a múlté, Liam. Én túltettem magam, neked is ezt kellene tenned.

- Nem engedlek el újra (T/N). Nem most, hogy megtaláltalak, ráadásul Jamie és Hope jól kijönnek.

- Sajnálom... - De mielőtt befejezhettem volna, magához húzott, ajkait pedig szenvedélyesen nyomta a sajátomra. Istenem, hogy mennyire hiányzott a csókja, úgy érzem mintha az élet visszatért volna a testembe, minden sejtem újraéledt és átjárt a tűz.

- Szeretlek! - Suttogta ajkaimra, amivel elérte, hogy a szivem felrobbanjon örömében és úgy csókoljam meg mint eddig még soha. Karjaimat nyaka köré fontam és úgy húztam magamhoz, minél közelebb, mintha csak attól féltem volna, hogy bármelyik percben elveszithetem megint.

Nem tudom, hogyan de a hálószobájában kötöttünk ki, ruháinkat szanaszét dobáltuk le a szoba padlójára, nem törödve azzal, ha esetleg valamit összetörtünk. 

Finoman rakott le a hatalmas franciaágyra, ami pihe-puha volt, az ágynemű pedig simogatta bőröm, ami Liam testemre adott édes csókjaival keverve maga volt az extázis. Nem tudtam hol vagyok, csak azt, hogy Liam tart a karjaiban és kényezteti testem, mely évek óta várt rá.

Finoman szabaditott meg a ruháimtól, fehérneműmet pedig fogaival vette le rólam, amivel az őrületbe kergetett, és ezt nagyon jól tudta. Én sem akartam tétlenkedni, megakartam mutatni, hogy mennyire hiányoltam, de finoman visszanyomott az ágyra.

- Ez most csak rólad szól. Kényeztetni szertnélek, megmutatni mennyire törődöm veled, és szeretlek.

Szavai hatására a szivem nagyot dobbant. Valóság ez, vagy csak álmodom?

 Megszabadult ruháitól, majd újra fölém mászott, édes ajkait pedig újra érezhettem, amint megcsókolt. Már a csókjaitól a mennyekben éreztem magam. Annyira tökéletes volt és gyengéd, ebből a szempontból úgy látszik megváltozott.

Kezei bejárták a testem, édesen simogatott, melleimet masszirozta, majd levezette jobb kezét a nőiességemhez, számon pedig egy jóleső nyögés futott ki. Ujjai cirogatták csiklómat, miközben apró puszikkal hintette be bőrömet a köldököm körül. Jobb kezemet hajába vezettem és rámarkoltam, aminek köszönhetően szivemet melengető nyögés szakadt fel torkából. Hogy mennyire hiányzott a hangja, mikor a nevemet nyögi...

Lassan belém vezette két ujját, ami arra késztetett, hogy akaratlanul is, de felsikkantsak. Izgatóan mozgatta ujjait ki és be a hüvelyemben, én pedig éreztem, hogy az orgazmusom, ami évek óta az első lesz, átveszi felettem az uralmat és villámcsapásként tör ki belőlem egy hatalmas nyögéssel, amit Liam szájával próbál tompitani, hisz a gyerekek pár szobával arréb alszanak.

Ziláltan fekszem Liam hatalmas ágyán, még mindig rázkódik kissé testem az örömtől, melyet Liam nyújtott. Pislogva nézek fel arcára, melyen hatalmas mosoly ül, szemeiben pedig mérhetetlen boldogság látható.

- Még mindig ugyan úgy imádom, amikor a nevemet nyögöd. - Suttogja pimaszul a fülembe, amitől elpirulok, mint egy kis tinédzser. - Szeretlek! - Mondja ki, ismét, én pedig nem tudom tűrtöztetni magam, ismét. Ajkaira tapadok, egyik kezem hajába vezetem, másik végigsiklik felsőtestén, a tarkójától a v-vonaláig, majd onnan méretes férfiasságára.Érintésemre teste megfeszült, majd ahogy kezem elkezdtem mozhógatni rajta halk sóhajok és nyögések hagyták el tökéletes ajkait.

- Kérlek, ... ne kinozz! Engedd, hogy gondodat viseljem, szeresselek. - Hadarta el egy szuszra.

- Liam...

- Kérlek, (T/N)! Akarlak!

- Tegyél a magadévá... Kérlek! - Ha volt valami, amit abban a pillanatban mindennél jobban akartam, akkor az Lam volt.

Nem tétovázott, finoman tolta érzékeny hüvelyembe büszke méretét. Bólintással jeleztem, hogy mozoghat. Lassan kezdte, miközben édesen csókolgatott, harapdált és édesebbnél édesebb dolgokat suttogott a fülembe, számtalanszor elmondta, hogy szeret. 

- Ahj, annyira szűk vagy. - Nyögte nyakhajlatomba. - Mikor voltál utoljára férfival? - Kérdése meglepett, de válaszoltam.

- Hope apja volt az utolsó. - Oh, ha tudnád, ha érteméd! De ezt már csak gondolatban tettem hozzá.

Az, hogy újra magamban érezhettem, maga volt a földi paradicsom. Nem érdekelt, ha vége lesz a világnak, csak az, hogy újra vele szeretkezem, újra magamban érezhetem, újra kényeztet, érzéki csipőmozgása pedig minden lökéssel újabb forroság hullámot inditott a testemben.

Akartam, hogy újra használjon. A régi emlékek felelevenedtek, amikor könyörtelenül dugott meg a lakásomon, vagy az autó hátsó ülésén ha épp annyira türelmetlen volt.

Nevét nyögdécselve élveztem, hogy újra az ővé vagyok. Falaim egyre többször húzódtak össze farka körül és tudtam, hogy nem sokára Liam nevét nyögve fogok elélvezni.

- Engedd el magad, kicsim. Itt vagyok. - Suttogta. - Élvezz el nekem! - Mondta miközben kezét levezette csiklómhoz és érzéki köröket rajzolt rá, amitől elvesztettem az uralmat testem felett. Az orgazmusom tornádóként csapott le rám, hátam tökéletes ivbe feszült Liam tökéletes teste alatt, számat megállithatatlanul hagyták el a nyögések, kisebb profánságok és a neve. Amikor orgazmusom már csillapodott volna, Liam is átlépte a gyönyör kapuját, élvezetének bizonyitékát pedig testembe lövellte, amitől hátam ismét megfeszült és felnyögtem.

Még néhányat lökött finoman, majd kihúzódott és derekamat izmos karjaival átölelve, szorosan húzott mellkasára, és puszit lehelt a hajamba.

- Annyira hiányoztál... - mondta csendesen. - Nem csak az, hogy együtt töltsük az éjszák, hanem te magad. Annyira szeretlek, (T/N).

- Te is hiányoztál nekem. - Nyomtam csókot ajkaira, majd füle mögé. - Szeretlek! - Suttogtam nagyon halkan a fülébe, amitől ezer wattos mosoly kunkorodott az ajkaira.

- Jó éjt, szerelmem - Még egy utolsó csókot kaptam, majd el is nyomott az álom, Liam óvó és szerető karjaiban.