E-mailben érkezett, Nem vagy az apám! folytatás (18+)

Írta: Harriet

*Móni szemszöge*

Reggel Liam mellett ébredtem. Csodás volt az estém, hiszen olyan régóta vágytam már rá. De a helyzet az, hogy valami nála nem stimmelt. Tudtam, hogy az érzéseimet nem viszonozza, vagy bármi egyéb viszont fura volt az, ahogyan eltaszított az este. Mintha megbánta volna de közben nem ezt sugallta. Fura volt. De mit is agyalok ezen? Hiszen a pasik bonyolultak. Nagyon rosszul éreztem magam, így kikecmeregtem mellőle az ágyból, összepakoltam és elindultam haza.

Ő szerencsére nem ébredt fel. Sejtettem, hogy  Louis nagyon ki fog akadni mikor haza érek, így felkészülten ért amikor beléptem a lakásba.

 -Móni!!!Mégis, hogy képzelted ezt?? Szó nélkül ellógsz bulizni!! Már megint! Semmibe nézed a figyelmeztetéseinket!! -Fogta a fejét.

-Louis! Ne haragudj kérlek de….. -Hajtottam le a fejemet, bocsánat kérően.

-Semmi de! Indíts és ki se gyere a szobádból. Anyuék még  két hétig nyaralnak! Addig nem mehetsz sehová! -Kiabálta és erényesen a szobám felé mutatott.

-Rendben. -Fogadtam el sorsomat és elindultam a börtönöm felé.

Felmásztam a szobámba és a fájó fejem miatt visszafeküdtem még egy kicsit aludni. Vele álmodtam és rosszul esett, hogy amikor felkeltem ő nem volt mellettem. Hogy tehettem ilyet?Fordult meg a fejemben, ahogy felültem az ágyamon. Tiszta hülye vagyok...

*Liam szemszöge*

Hiányzik az az este Mo-val... Megbántam, hiszem ő csak 16, de akkor is hihetetlenül élveztem. Sosem mertem volna ezt bevallani magamnak, de ez az igazság... 

Titkon tudom, hogy mindig is megkapó leányzó volt, de ezt nehezem bírtam felfogni. Nem tudom mit tegyek. Hiszen akkora ostobaságot csináltam. Nem lenne szabad így lennie.

Legnagyobb félelmemre, Louis felhívott és megbeszéltük, hogy találkozunk. Hogyan fogok a szemébe nézni? Hiszen megfektettem a tulajdon húgát! Te szent szar, ez borzalmas helyzet. 

Felkaptam egy farmert, egy fekete pólót és egy Converse cipőt és  nem nagy örömmel beszálltam a kocsimba. 

 -Na jó Liam! Nem fogsz semmit elbaszni, nyugi! -Szögeztem a visszapillantónak és elindultam.

Út közben egész végig azon az éjszakán járt az eszem... De annak soha többet nem szabad megtörténnie! 

Idegesen parkoltam le az autós bolt előtt, Louis kocsija mellé. Leállítottam a motort és kiszálltam. 

 -Haver! -Köszöntött és összepacsiztunk.

 -Cső Lou, mizu? -Dugtam zsebre a kezemet és a cipőm orrát néztem.

 -Semmi, de mostanság kajak mi van az emberekkel? Akivel eddig beszéltem, mindig lehajtotta a fejét, mintha takargatni valója lenne! Mo is, most meg te is! -Veregette meg a vállamat, és meg inkább rá néztem.

 -Bocs, csak nincs valami jó napom.

 -Elhiszem, nekem sincs! Móni csak reggel jött haza, kösz, hogy kimentetted a buliból. -Nézett rám hálásan, én meg legszívesebben ott helyben elsüllyedtem volna.

 -Ne beszéljünk többet erről, inkább menjünk be. -Indultam el a bolt felé. 

Louis mit sem sejtve követett, és beléptünk a boltba.

Bent a többiekkel is találkoztunk. Hazz valami izét vett a motorjához, Zayn csak eljött, mert a többiek is eljöttek, Niall meg valamit evett. Nagyszerű, most még rosszabbul érzem magam... Én egész végig hallgattam, vagy bólogattam, miközben a sorok között tekeregtünk. 

Természetesen mindenkinek feltűnt, hogy nem vagyok oké. Én csak megrántottam a vállamat és a fáradtságra fogtam az egészet.

Két hosszú óra után végre mindent megvettünk és indultunk haza. Aha, én csak azt gondoltam. Mikor a többiek lepacsiztak velem és elmentek, én is indulni készültem.

 -Nincs kedved átjönni vacsorára? Meg akarom hálálni az esti szórakozásodat... -Állt elém, én meg ijedten néztem rá.

 -Az esti szórakozásomat? -Dadogtam.

 -Ja! Hogy Mo után rohangáltál. -Bólogatott és elvigyorodott.

 -Am.... A mai nem igazán jó nekem.... 

 -A-a! Jössz és kész! Este 8 óra, ne öltözz ki és Móni valami finom sütit süt, a tiszteletedre.

Köpni-nyelni nem tudtam, csak bólintottam .

Lou rácsapott egyet a vállamra és beszállt a kocsijába. Elhajtott, majd a sorsomba beletörődve én is hazaindultam.

*Móni szemszöge*

Ma este újra láthatom Liamet! Már nagyon izgatott vagyok. Bár kicsit rosszul esik, hogy se nem írt, se nem hívott... De mindegy! A süti megsült, a pizza nemsokára megérkezik, nekem meg készülnöm kéne. Felszaladok a szobámba, felveszek egy rövid nadrágot és egy "Kiss me" feliratú fehér pólót. Felteszek egy pötty parfümöt, a hajamat kifésülöm és kész is vagyok. Felkapom a papucsomat és leszaladok.

Louis éppen most érkezett haza. Még mindig mérgesen néz rám, de nem érdekel.

 -Hát te meg a francnak öltöztél úgy mint egy ribanc? -Hőbörgött nagy bátyó módjára.

Idegesen forgattam a szememet és rávágtam egyet a felkarjára.

 -Kapd be! -Morogtam és levágtam magamat a díványra. 

 -Mikor jön már? -Kérdeztem inkább magamtól, mint Louistól.

 -Nyugi van, pisis. Nyolcra jön. -Dobta le magát mellém.

Bekapcsolta a tv-t és unottan kapcsolgatott. Keresztbe tett lábakkal meredtem magam elé és kattogott az agyam. Megint leakartam Liammel feküdni és annyiszor, ahányszor csak lehet.

Végre kopogtak, én meg egyből felpattantam és az ajtóhoz siettem. Volna.

 -Te szépen itt maradsz! -Kapta el Lou a karomat és visszalökött az ágyra. 

Morcos képpel néztem fel rá és rányújtottam a nyelvemet.

Kinyitotta az ajtót és ott állt Ő... Most is ugyan olyan szexi volt, mind mindig. Szorongva elmosolyodott és Louissal összeölelkezve köszöntötték egymást. Bejöttek a nappaliba én meg majdnem ott helyben a nyakába ugrottam.

 -Liam! -Álltam föl és meg akartam puszilni, mire diszkréten nemet intett. 

 -Szia Mo. -Mormolta.

 -Na jó srácok, asszem együnk! Megjött a pizza. 

És tényleg akkor kopogtatott be a futár. Louis kifizette a kaját és bevitte a konyhába. Liammel követtük a példáját és bementünk utána. Leültünk. Én Louis és Liam mellé fészkeltem magam, de Liam messzebbre húzódott. 

Nem akartam elhinni, hogy ennyire utál és hogy ennyire nem volt jó neki az az éjszaka. El is ment az étvágyam, félretoltam a tányéromat és inkább a fiúk beszélgetését hallgattam. 

Valami kocsi alkatrészekről hablatyoltak, én meg csak Liamet tudtam figyelni. 

 -Na ez meg ki lehet? -Húzta ki Lou a zsebéből a telefonját és gyorsan lenyelte a falatot, amint elolvasta a kijelzőt.

 -Valami baj van? -Szólt bele.

Elkezdett bólogatni, majd kikerekedett és ijedt szemekkel a barátjára nézett. 

 -Úristen! De ugye nincs semmi bajod?! -Pattant fel és kisietett a nappaliba.

Liammel csak összenéztünk és utána iramodtunk.

Mire kiértünk, már a cipőjét vette fel és hangosan szitkozódott.

 -Mi a baj? -Kérdeztem azonnal.

 -Eleanor! Karamboloztak, de semmi baja. Nagyon megijedt és estére bent tartják a kórházban! Mellette kell lennem! -Hadarta és kitárta az ajtót.

Gyorsan visszafordult, mielőtt kilépett volna. 

 -Tesó, a pofám ég, de itt maradsz Mo-val? -Ahogy ezt kimondta, be is csapta az ajtót.

Liammel megsemmisülve álltunk egymás mellet és hallgattuk, ahogy elhajt.

 -Hát ez fasza. -Törte meg Liam a döbbent csendet.

*Liam szemszöge*

Szegény Lou! És szegény Eleanor! Nagyon rájár a rúd Lou-ra, annyi biztos.De ami a legrosszabb, megint össze vagyunk zárva Mónival... 

 -Megint ketten. -Szólalt meg, mintha a gondolataimban olvasott volna.

 -Ja. -Bementem a nappaliba és levetettem magamat a kanapéra. -Már megint.

Nem akartam megint a csapdájába esni, így inkább nem figyeltem a fenekére, amikor elment előttem. Esküszöm, úgy jár, mint egy hastáncos! Folyton ringatja a csípőjét és egyszerűen ellenállhatatlan. Mi? Nem tehetem ezt megint Louissal! 

 -Kérsz sütit?

 -Nem kösz. -Kapcsoltam be a tv-t és inkább focit néztem.

 -Nem hívtál és nem is üzentél. -Húzódott mellém, jó szorosan.

Ránéztem és mivel már nem tudtam sehova sem húzódni, lábait a térdeimre tette. Megint kezdi!

 -Azért, mert nincs mit mondanom. -Tettem le a lábait, de visszapakolta őket.

 -De élvezted! -Makacsolt. -Tudom, hiszen kimutattad! 

 -Na jó! Ide figyelj, Mo! Nagy hiba volt, elismerem élveztem, de többet nem történhet meg! Hiszen Lou a legjobb haverom és nem mellesleg a bátyád! 

 -Uhum, ezt te sem gondoltad komolyan. -Egy gyors mozdulattal feltérdelt és az ölembe ült. 

 -Mo! -Ragadtam meg a derekát.

 -Hallgass! -Karolta át a nyakamat és vadul megcsókolt.

*Mo szemszöge*

Próbált ellenállni, de nem ment neki. Örültem, hogy ismét az enyém lesz és hogy megint magamban érezhetem majd.

A pólója aljához nyúltam és elkezdtem felfelé húzni. Segített levenni, én meg elhajítottam az anyagot. Ő is levette a pólómat, majd a melltartómat. Elkezdett gyurmázni a melleimmel, markolta, csókolta és harapta őket, ami még jobban begerjesztett. Már nagyon nedves voltam.

Én a nyakát csókolgattam és a hajába túrva mozgatni kezdtem a csípőmet. Felnyögött és azonnal átkarolta a derekamat. A rövid gatyám  gombát kipattintotta, én meg feltérdeltem. Letolta rólam egy darabig, aztán én rugdostam le magamról. Visszaakartam ülni.

 -Ne, maradj így! -Mormolta és letolta a gatyáját, vele együtt a fekete Calvin Klein boxerét is.

Mérette azonnal a hasáig felcsapott, mire felkuncogtam. 

 -Ne nevess, ez a te műved! -Biccentett lefelé, miközben felnevetett.

Ismét átkaroltam a nyakát, Liam pedig a csípőmet. 

Óvatosan eresztett magára, hogy ne fájjon annyira. Hiába, így is kicsit fájt. Aztán mozogni kezdtem. Ajkaink van csatát vívtak, közben gyorsítottam a tempón. Úgy szorított magához, mint akinek az élete múlik rajta. Nagyon meghitt volt ez az egész, hiába szóltak a focimeccs hangjai a hátunk mögött. Néha-néha feldöfött egyet, mire hangosan felnyögtünk.

A hátára fektettem és úgy lovagoltam rajta tovább. Felhevült testeink összeolvadtak, mikor magához ölelt és Ő kezdte el diktálni az tempót.

 -Szeretlek Liam Payne.... -Nyögdécseltem.

 -Én is téged Mo! -Nyögte és ebben a pillanatban elmentem. 

Ő még lökött néhány lomhát és csak utána élvezett el.

Nem húzódott ki belőlem, csak feküdtünk és ziháltunk. 

 -Megjöttem emberek! Hol vagytok? -Hangzott Louis hangja a konyhából.

Ijedten egymásra néztünk Liammel, én meg gyorsan felegyenesedtem rajta.

Nagy hiba volt... Éppen akkor lépett a nappaliba Louis. Rákaptuk a tekintetünket.

Eltátott szájjal nézett hol rám, hol a haverjára és a kocsikulcsot is kiejtette a kezéből.

 -MI A FASZ?! -Kiabálta a hatásszünet után.