E-mailben érkezett, Elég volt! (18+)

Írta: Cina

Londonban élek a szüleimmel, akiket gyűlölök. Hogy miért? Egyszerű. Rendszeresen vernek, s úgy bánnak velem, mint egy kutyával. Nem igazán a szüleim. Az igazi szüleim sajnos meghaltak egy autóbalesetben, amikor 9 éves voltam. Pontosan 9 és fél éve. A nagymamámhoz kerültem, de nem tudott eltartani, nagyon öreg volt, ezért árvaházba adott. Hamar örökbe fogadtak. Velük kell élnem, a két alkoholistával. Csak azért kellek nekik, hogy kínozzanak. Többször is kihívták a szomszédok a rendőröket, a hangoskodás miatt, de nem törődtek velük... A mostoháim nagyon szigorúak. Nem mehetek el a barátaimmal- nem mintha lennének, nem lehet pasim, nem festhetem magam, stb. Csak akkor ehetek, ha ők megengedik, ezért is vagyok 18 éves létemre, 49 kiló. Egyszóval: kínoznak. Ha csak egy rossz szót szólok, már rögtön megvernek- anélkül is vernek... Már ezerszer elterveztem az öngyilkosságot, de sosem jön össze. De most nem is akarok meghalni, mert szerelmes lettem, végre van értelme az életemnek. Lezártam a múltat. Megismerkedtem egy csodálatos fiúval, aki a barátom lett. Hogy hogyan sikerült? Úgy, hogy elszöktem otthonról, nem érdekelt mi fog otthon várni, ha haza megyek. Nem is mentem haza, új életem lett. Elegem volt. Minden így kezdődött: Apám hulla részegen jött haza. Egy hangos ajtócsapódásra riadtam fel. Tudtam. Tudtam, hogy megint az lesz, mint múltkor; verekedés. Benyitott a szobámba, és kirángatott az ágyból, mindenféle ok nélkül. Már hozzászoktam ehhez. Áthúzott anyám szobájába, miközben sikoltoztam segítségért. Anyám is felkelt, becsukták az ajtót. Elkezdték verni a fejem. A szám már vérezni kezdett. Iszonyatosan fájt. Elég volt! Kirántottam magam szorításukból, s az ajtó felé vettem az irányt. Kinyitottam azt, majd rohantam is le a lépcsőn. Elértem a bejárati ajtót, és már futottam is ki a házból. Még szerencse, hogy nem kaptak el. Én voltam a gyorsabb. 

- Ezt még nagyon megbánod, te ribanc! -

Hallottam a mostohaapám ordítását. 

- Ha visszajössz, megkapod a magadét! - Társult az anyám is. 

Már messze voltan az otthonomtól, még szerencse, hogy reggel volt, és láttam hogy merre megyek. Csak loholtam, már fájtak a lábaim, s szomjas voltam. Volt nálam egy kis pénz. Muszály volt megállnom inni, enni. A közelben volt egy étterem, de hát mit csináljak ott 400 forinttal?! Sétáltam véres szájjal, az emberek megbámúltak. Nem nagyon érdekelt. Azon gondolkodtam, hogy mit tegyek most. Hol lakjak? Mert hogy oda abba a retkes házba, soha a büdös életbe nem megyek vissza. Miből fogok megélni, és hogy? A cuccaim sincsenek nálam... Volt egy kocsma a sarkon, gondoltam bemegyek a mosdóba, lemosni a vért, na meg veszek valami innivalót. Besétáltam a részegekkel teli kocsmába, miközben minden szem rám szegeződött. Hallottam mindenféle mondatokat... Csak az érdekelt, hogy bejussak abba a rohadt mosdóba. 

- Hé, kislány! Ide nem megyünk be csak úgy! - Vágott az utamba egy férfi.

- Elnézést, mennyit kell fizetni? - Kérdeztem. Azt hittem, hogy a kocsma egyik dolgozója, de nem.

- Elég sokat. - Kacsintott, amitől hányingerem lett. Odanyújtottam neki a pénzt, egy grimasz kíséretében, majd nevetni kezdett. 

- Nem erre gondoltam, kiscica. 

- Bemehetek végre? - Mondtam, s kissé felvittem a hangnemem. 

- Nem, kurva! Majd ha megadtad, amit akarok! 

- És mégis mit? - Elkezdte simogatni a combom, majd megmarkolta a fenekem. 

- Tudod te! - Azonnal megpofoztam. Már értettem mit akar. 

- Rohadék! - Kiabáltam, amit nem kellett volna. Az összes szem minket nézett. 

- Mit képzelsz, hmm? - Ordította az arcomba. 

Odajött a kocsma tulaja.

- Valami gond van? 

- Nem, semmi. - Mondtam, majd kirohantam onnan. 

Hamar meg is álltam, mert egy kar visszahúzott.

- Jól vagy? Mi történt veled? - Kérdezte, egy lélegzetelállító srác. Barna, göndör haja, smaragdzöld szeme volt. 

- Mit akarsz tőlem? 

- Segíteni szeretnék. 

- Segíteni? Miért?

- Vérzik a szád, ki vagy száradva, úgy nézel ki, mint aki beszívott. 

- Vicces vagy. - Nevettem. 

- Oh, egyébként Harry vagyok. Téged hogy hívnak? 

- Jade. 

- Jade. Hmm, szép név. - Mosolygott, s megjelentek a gödröcskéi. Nagyon aranyos volt. 

- És mi történt veled? 

- Az hosszú töténet. Nincs otthonom, ruhám, ételem... 

- De mégis miért? Gyere velem! 

- M-mi? Hova? Nem, dehogy! 

- Csak nem gondolod, hogy itt foglak hagyni az utcán? Hamarosan besötétedik. Kérlek!

- Nem is ismerlek, honnan tudjam hogy bízhatok-e benned, és nem fogsz megerőszakolni?

- Jézusom! Nem terveztem... - Vigyorgott.

- Biztos? 

- Igen, biztos. Nem lesz semmi bajod, ígérem!

- Akkor jó! De nem probléma? 

- Nem! Egyedül lakom. Adok ételt, italt, elmehetsz a mosdóba, ott nem kell ,,fizetni" 

- Haha. Nagyon vicces, de tényleg. 

- Na, gyerünk! Ott a kocsim. - Mutatott egy fekete Range Rover felé.

- Wow, de gyönyörű kocsi! Én is ilyenről álmodoztam.

- Tényleg?

- Igen... 

- Gyere, ülj be!

Kinyitottam a hátsó ajtót. 

- Mit csinálsz? - Fogta le a kezem. 

- Beülök, mit csinálnék? 

- Nem oda! Mellém ülsz, hogy lássam mit csinálsz.

- Nem foglak kirabolni. - Nevettem.

- Nem azért... Na, beszállás! - Kinyitotta az ajtót, majd beültem Harry mellé. 

- Miért vagy velem ilyen kedves? 

- Miért, bunkó legyek? 

- Felőlem. - Vontam meg a vállam. 

- Jade, hány éves vagy? 

- 18, és fél. Te? 

- 20 vagyok. 

- Oh, azt hittem 2...

- Dehogy! Kikérem magamnak! Tegnap lettem 3! - Röhögtünk mind a ketten.

Beindította a kocsit, majd elhajtott. 

- Elmondod végre, hogy mi történt? 

- Na jó, legyen. Az egész úgy kezdődött, hogy... - elmeséltem neki az egész életem. Nem tudom miért, de ahogy a szemébe nézek, és csillognak a gyönyörű, zöld íriszei, kiráz a hideg. 

- Szent szar. Ez... ez borzalmas! Ezek a mostohák olyanok, mint a mesékben. Nem jutok szavakhoz! Hogy lehet valaki ilyen? 

- Nem tudom... váltsunk témát! 

- Ne haragudj.

- Nem, semmi baj. 

30 perc kocsikázás után, egy csodálatos ház előtt voltunk. 

- Megérkeztünk. 

- T-te itt laksz? - tátva maradt a szám, a gyönyörű ház látványán.

- Igen, nem tetszik? - Mosolygott.

- Ez valami elképeztő! 

- Köszi. Bemegyünk még ma?! 

- Ühüm. 

Kinyitotta az ajtót, s beljebb vezetett. 

- Hűha! 

- Leveheted a cipőd, a fürdőszobát arra találod. - Mutatott végig a nagy folyosón. 

- Várj! Zuhanyozz le, adok ruhát. Gyere velem. - Megfogta a kezem, majd a hálószobába vitt. Nagyon szép volt a szobája is, és rend is volt, ahhoz képest, hogy fiú. Kivett a fiókjából egy boxert, és egy fehér pólót, majd odaadta. 

- Tessék.

- Öhmm... Köszönöm! 

Elmentem zuhanyozni, végre rendbe szedtem magam. Teljesen máshogy néztem ki, mint előtte. 

- Jade, kész vagy? - Kiabált.

- Fordulj meg! - A háta mögött álltam, a konyhában. 

-  Csináltam vacsorát! Wow! De szexi vagy a ruháimban.

- Haha, öhm, köszi? Éhen pusztulok! Kajaaa. - Viccelődtünk.

Ettem, majd gondolkodtam, hogy most mi legyen, hol aludjak, hova kéne mennem. 

- Köszönök mindent, de most már mennem kell.

- Mi? Dehogy mész! Sötét van, itt alszol!

- Ez nem jó ötle... 

- Dehogynem, nem akarom, hogy bajod essen! - Szakított félbe.

- Hát jó... De miért aggódsz értem? Mit érdekel, hogy mi lesz velem? Nekem már úgyis mindegy.

- Ne mondd ezt! Majd minden rendbe jön. - Mondta halkan, majd a fülem mögé türte a hajam. 

Nem tudom miért, de megcsókoltam, istenem, miért tettem? 

- Ez... ez mi volt? 

- S-sajnálom, ne... - Most ő csókolt meg engem, de ez gyengéd volt. 

Hagytam, hogy csinálja. Felkapott az ölébe, majd a háló felé ment velem. Berúgta a lábával az ajtót, aztán vissza, s letett az ágyra. Hanyatt fektetett, és a nyakamat kezdte apró csókokkal behinteni. Megfogta a pólóm szélét, majd lehúzta. Engedtem neki, miért? Teljesen kikapcsolt az agyam. Nem volt rajtam melltartó, így hamar hozzájutott melleimhez. Szemei csillogtak. Elkezdte lehúzni az ő pólóját is, és az enyém mellé tette. Csodálatos felsőteste látványán elakadt a lélegzetem. Az övével szarakodtam, majd besegített, s letolta nadrágját. Mindkettőnket egy boxer takart. Rajtam is az volt, haha. Fordítottam helyzetünkön, én voltam felül. Csókolgattam mellkasát, miközben a hajamba túrt. Elkezdte lehúzni boxeremet, de megállítottam.

- Harry... én még... 

- Szűz vagy? 

- Igen.

- Vigyázni fogok, igérem!

- Jó. - Bólogattam. 

Folytatta. Már semmi sem takarta testemet. Hosszú, barna hajam előre kotortam, hogy takarjam vele melleimet. Elszégyeltem magam, ezt ő is észrevette.

- Gyönyörű vagy, ne takard magad.

Az éjjeli szekrényéhez hajolt, majd egy óvszert vett ki onnan. Felgörgette férfiasságára, majd levette alsóját.

- Vigyázok rád! - Puszilta meg az orrom.

Széttette lábaimat, és bepozicionálta magát. Belém hatolt kínzó lassúsággal. Fájt, nagyon fájt. 

- Áh! - Sikoltottam fel. 

- Sajnálom! - Kihúzódott belőlem.  

- Megpróbálom újra. 

Ismét belém tolta magát. Rettenetesen fájt. Elkezdett mozogni bennem, amitől kifolyt a könnyem is. 

- Gyorsabban, kérlek! Így nagyon fáj!

Teljesítette kérésemet, gyorsított. A fájó érzés egy kicsit múlni kezdett, s hamarosan élvezetté változott. 

- Ah, Harry! - Nyögtem.

Kisöpörtem pár izzadt tincset az arcából. Végig egymás szemébe néztünk, figyelhettem az arcát. Harry úgy nézett ki,mint egy anygal. 

Nyögött egy féfiasat, ami jobban beindított. Még jó, hogy Harrynek nincsenek szomszédjai! 

Hátam ívbe feszült, tudtam, hogy mi fog következni.

- Én... Mindjárt... - Ziháltam.

- V-várj meg. - Kérte. 

Visszatartottam az orgazmusom, így egyszerre értük el a gyönyört. 

Kicsússzant belőlem, majd kidobta a használt óvszert a szemetesbe. 

Fáradtan dőlt le mellém, majd magunkra húzta a takarót. Felém fordult, s magához húzott. 

- Most már soha nem engedlek el! 

- Hogy érted? Én... én azt hittem, hogy ez csak egy kaland volt, és...

- Sssh! Azt akarom, hogy a barátnőm legyél!

- Mi?! 

- Te nem akarod? - Nézett rám csalódottan.

- D-de, akarom! Nagyon szeretnék a barátnőd lenni! 

- Oh, istenem! Itt fogsz lakni velem, és nem engedem többé, hogy bántsanak! 

- Komolyan? 

- Igen! - Csókolt meg. 

- Szeretlek Harry! 

- Én is szeretlek! 

Összebújva az álom vizeire eveztünk. 

Hát ez volt az én kis történetem.  Boldog vagyok. Semmi, és senki nem állhat közénk!