Írta: Jule
- Parancsoljon, hölgyem. A völegényének egész biztosan tetszeni fognak – mondta széles mosollyal az ékszerüzlet elárúsitója.
- I-igen, minden bizonnyal. Köszönöm.
Amilyen gyorsan csak tudtam megpróbáltam kijönni az üzletből. Még, hogy a völegényem. Na ja, a nők többsége ölni tudna egy olyan pasiért, mint a főnököm, Mr. Payne. Ma van a 33. születésnapja, a mandzsettgombokat pedig neki vettem.
Eddig minden évben vettem neki valamit ezen a napon. Nélküle talán már évek óta az utcán élnék.
Húsz éves voltam, amikor először találkoztunk. Feltörekvő táncos voltam, az edzőm pedig nagyon jó baratja volt, ezért sokszor megjelent a tancteremben, hogy ott beszéljenek meg egy-két fontosabb dolgot, ami nem tűrt halasztást.
Egyik fellépésemen azonban, amely végül az utolsó lett, eltörtem a jobb lábszárcsontomat, ami a karrierem végét jelentette.
Liam volt az, aki segitett talpra állni az eset után és munkát adott. Az akkori aszisztense egy idősebb hölgy volt, aki mindent megtanitott, amit tudnom kellett, mert szerette volna, ha én veszem át a helyét miután nyugdijba vonul.
Szóval huszonnyolc évesen én vagyok Liam Payne személyi aszisztense, álomfizetéssel és a legjobb főnökkel, amit elképzelhetnék, és az egyik legdögösebbel persze.
%%%
Lassan hat óra, ami azt jelenti, hogy nemsokára lejár a munkanap és mehetek haza. Csak egy a bökkenő. Még nem adtam oda Liam szülinapi ajándékát. Arra vártam, hátha valaki jön és felköszönti igy nem kell nekem lennem az elsőnek. De úgy látszik még ő is megfeledkezett arról, milyen nap van ma.
Lassan összeszedtem minden cuccom, hogy miután odaadtam az ajándékot indulhassak is.
Egy utolsó nagy levegővétel után bekopogtam, majd vártam a választ.
- Szabad – halatszott Liam dörmögő hangja. Ajajj, csak ne legyeen paprikás hangulatában.
- Elnézést Mr. Payne. Csak szólni szerettem volna, hogy ha nincs szüksége többet rám, akkor indulnék – még életemben nem hadartam ilyen hülyén, amikor vele kellett beszélnem. – De előbb át kell adnom valamit.
- Minden rendben (T/N)? Kissé idegesnek tűnsz – nézett végig rajtam kutakodó tekintettel. Na szuper, még ő is észre veszi, hogy mostanában a jelenlétében, inkább hasonlitok egy tizenhat éves csitrire, mint egy nőre, aki közelebb van a harminchoz.
- Igen, Mr. Payne. Csak szerettem volna ezt ma még átadni – nyujtottam felé a kis dobozkát, amiben a kézelő gombok voltak. – Boldog születésnapot!
Liam, úgy nézett ám, mintha a marsról jöttem volna, még a a szája kis tátva maradt kissé.
- Ma van? – úgy kérdezte, mintha nem akarná elhinni. – Jézusom még ezt is elfelejtem. De senki, még csak egy szóval sem utalt rá. Mát te sem.
- Sajnálom. Már reggel oda szerettem volna adni, de nem akartam az első lenni. Azt hittem, hogy valamelyik barátja előbb felköszönti majd – mondtam egy szégyellős mosoly kiséretében.
- Ugyan, örülök, hogy te vagy az első – mondta mosolyogva. – De mondtam már, hogy ne magázz, igy is öregnek érzem magam – mondta viccelődve.
- Rendben… Liam.
- Na, azért.
- Nem szeretnéd kibontani? – muszáj volt valamivel elterelnem a figyelmét rólam. – Ha nem tetszik, akkor kicseréltethetem
Liam lenézett a kezében tartott kis dobozkára, majd elkezdte kicsomagolni, miközben a szája sarkában végig ott bújkált egy elragadó kis mosoly.
Amint teljesen kibontotta és kinyitotta a dobozkát a szája tátva maradt.
- (T/N), ez valami hihetetlen – mondta csodálkozva. – Honnan tudtad? Úgy értem, mindig is rengeteg mandzsettám volt, de nem emlékszem, hogy emlitettem volna, hogy rajongok értük – lassan felállt a székéről és odajött hozzám. - Csodásak, köszönöm – nézett mélyen a szemembe, majd megölelt.
Évek óta nem ölelt meg igy senki. Azt sem tudtam, hogy mit kellene tennem, de mire észbe kaptam már el is húzódott.
- Mit szólnál hozzá, ha elvinnélek vacsorázni? – kérdezte egy édes mosollyal az arcán. Anyám, ha igy folytatja leteperem.
- Nem szeretnélek feltartani. Biztos a családod és a barátaid is készülnek valamivel.
- Az én születésnapom, és én azt akarom, hogy velem vacsorázz. Ennyit te is megérdemelsz.
- Rendben – adtam be a derekam.
%%%
- Kedvenc dal? – tette fel Liam a következő kérdést.
- Goo Goo Dolls – Iris.
Liam úgy gondolta itt az ideje, hogy jobban megismerjük egymást, hisz évek óta együtt dolgozunk, vagyis én neki.
- Még milyen együtteseket, énekeseket kedvelsz? – tette fel az újabb kérdést.
- Most nekem kellene kérdeznem – vetettem oda játékosan.
- Majd te is kettőt kérdezhetsz majd.
- Rendben – úgy tettem mintha gondolkodnom kellene, de közben végig őt néztem. Hihetetlen mennyire közvetlen személyisége van. Azt hiszem végképp beleszerettem a vacsora alatt. – Szeretem a Nickelback dalait, a Bon Jovi-t… hirtelen eszembe sem jut több – éreztem, hogy az arcom lángba borul Liam intenziv tekintete miatt.
- Az ember azt gondolna, hogy inkább az olyan dalokat szereted, amelyek épp aktuálisak – mondta, miközben ő is lehajtotta a fejét.
- Szeretem, ha egy dalnak van mondanivalója és még az évek múlásával sem unom meg – vallottam be. – A legtöbb mai előadót nem is ismerem.
%%%
- Nagyon köszönöm, hogy velem vacsoráztál, de leginkább az ajándékot, és hogy jobban megismerhettelek – mondta mikor már a lakásom ajtaja előtt álltunk.
- Nagyon szivesen. Én is örülök a lehetőségnek, hogy betekintést nyerhettem az életedbe – kis szünet után még hozzá tettem. – Nagyszerű ember vagy, Liam. Neked köszönhetem, hogy van munkám és nem lettem depressziós a balesetem után. Ezért életem végéig hálás leszek – amint befejeztem az utolsó mondatot, nyomtam egy puszit az arcára.
Talán nem kellett volna, hiszen olyan dobbenten állt alőttem, mintha sóbálvany lenne.
Tekintetét lassan emelte rám, majd tenyerébe fogta és hüvelykujjával cirogatta az arcom. Érintésére kellemes bizsergés futott végig gerincemen, szivemet pedig melegség öntötte el.
Egymás szemébe bámultunk, amjd Liam lassan közelitett felém. Tudtam, hogy nem lenne szabad hagynom, hisz még is csak a főnököm volt, és a jó munkakapcsolatot sem akartam tönkre tenni, de megállitani sem akartam. A mai este minden pillanata után csak jobban akartam őt.
Gondolataimból Liam csókja szakitott ki. Ajkai édesen becézgették enyéimet, izük édes volt, és részeditőbb még a legjobb boroknál is.
Amikor elváltunk, mindketten zihálva vettük a levegőt, homlokunk egymásnak dölve, miközben a tekintetünk szorosan összekapcsolódott.
- Bejösz? – kérdeztem félénken. Féltem, hogy nemet mond, de attól is, hogy igent.
- Nem bánnád? – kérdezett vissza. Még hogy bánnám-e? Istenem, ha igy folytatja az ajtó előtt fogom leteperni, nem érdekelnek a szomszédok.
- Szeretném, ha bejönnél – mondtam teljesen őszintén és mosolyogva.
- Akkor bemegyek – felelte vigyorogva. Istenem, de jól áll neki.
Amint becsuktam mögöttünk az ajtót, Liam szembeforditott magával, megfogta mindkét kezem, ujjainkat összefűzte, lágyan az ajtónak tolt és újra megcsókolt. Ezuttal szenvedélyesebben, de nem durván.
Nem engedte, hogy sokáig élvezzem csókját. Az arcom minden pontjára adott egy puszi, majd játékosan ráharapott a fülcimpámra, aminek az eredménye az lett, hogy a nevét nyögve estem a karjaiba.
- Annyira akarlak, (T/N) – hangja sokkal mélyebb volt a szokásosnál. Egyik kezem ráhelyezte a férfiasságára. – Érezd, mit tettél velem - bőrömön éreztem, ahogy mélyet sohajt, mikor simogatni kezdtem nadrágon keresztül.
Farka egyre merevedett kezem alatt ezért lassan elhúztam, majd a még mindig összekulcsolt kezünknél fogva bevezettem a háloszobába.
Az ágy előtt megálltam, lassan lehámoztam róla a kabátot, oda figyelve, hogy izmos vállain végig simitsak közben. Hagytam, hogy a földre hulljon, majd lekaptam a sajátomat is. Minden ruhadarabot egyenként távolitottam el róla, egy idő után pedig ő is csatlakozott.
Az ágyra löktem, amint mindketten teljesen meztelenek voltunk. Én voltam felül, és ezen nem kivántam változtatni. Szülinapi szexben lesz most része.
Lassan megcsókoltam, ő pedig derekamat átölelve húzott a lehető legközelebb magához, ami nagyon jól esett.
Végig csókoltam felsőtestét, hasás lévő kockáira külön figyelmet forditottam, majd végig húztam nyelvem a v-vonalán. Őrület mennyire szexi v-vonala van, még egy ideig nyalogattam, harapdáltam volna, de a farka jobban vonzott.
Tekintetem arcára vezettem és láttam, hogy szemei teljesen elfeketedtek a vágytól.
- Dölj hátra, nagyfiú. Ez a te napod – doromboltam, miközben ráhajoltam férfiasságára és ráfujtam.
- Úristen… - a mondat többi része elhalt, mikor körbenyaltam makkját.
Óh, igen. Csodás ize volt. Az legszebb pénisz, amit valaha láttam. Igazán nem volt oka szégyenkezni, hisz mérete figyelemre méltó volt, ahogy vastagsága is. A tetejébe pedig vastag erek futottak végig rajta.
Mennyei volt teljes súlyát érezni a nyelvemen, amikor levezettem egészen a törkomig, majd vissza. Játszadoztam vele, hol a csak a csúcsát, hol teljes hosszát szoptam. Eygszer lassabban, majd gyorsabban.
- A kurva… - alig tudta kinyögni a szavakat – életbe.
Megmosolygatott, hogy mindez miattam van. Néhányszor végignyaltam teljes hosszát, majd megfogta az arcom mindkét oldalt és felhúzott magához.
- Legközelebb a szádban fogok elmenni, de ha most igy folytatod a szopást, akkor megőrülok – hörogte a fülembe elfojtott hangon. – Most csak minél előbb meg akarlak dugni. Ugye te is ezt szeretnéd, (T/N)? – nézett mélyen a szemembe. Tőlem csak egy bolintás tellett.
- Akkor készülj fel, mert évek óta erre várok.
Fel sem fogam, amit mondott, olyan gyorsan átforditott, majd merevségét teljes hosszában néhányszor végighúzta puncimon.
- Tökéletesen nedves, és kész vagy nekem – suttogta ajkaimra, mielőtt megcsókolt.
A csók közben lassan hatolt belém, szinte nem is éreztem, majd mikor tejlesen kitöltött már, kihúzta farkát és egy erős lökéssel került belém újra, amitől csillagokat láttam. Lábaimat dereka köré kulcsoltam, nm túl szorosan, hogy legyen elég tere mozogni.
- Jézusom, annyira kibaszott szűk vagy – hörögte a fülembe. Durva mély hangjának rezgése egészen a középpontomig hatolt, ami újabb hangos nyögéseket váltott ki belőlem. – Az eddigi pasiaid nem végeztek rendes munkát. Majd én megmutatom neked, hogy egy igazi férfi, hogyan dugja meg a csaját – hangjában volt valami, amitől arra következtettem, hogy nemsokára olyan hanosan fogok sikitani, hogy félő a szomszédaim feljelentenek csendháboritás miatt.
Igéretével nem is késledett, egy jól irányzott lökéssel telibe találta a g-pontom, amitől felsikitottam, majd folyamatosan a nevét nyögtem.
- Liam… nem birom – hangom elfult a mondat végére. – Mindjárt.
- Várj még – szólt rám.
Jobb lábam felemelte, majd a vállára tette és úgy kezdett el döfködni, iszonyatos tempóban. A sikolyaim folyamatosak voltak, míg Liam végig a nyakhajlatomba rejtve arcát próbált egyenletesen lélegezni, ami nem igazán ment neki sem.
Életembe nem dugtak meg még úgy, ahogyan Liam csinálta. Nem éreztem azt, hogy kihasználnak, hogy másnap már úgy fog tenni mintha nem is történt volna meg. Pedig valószinű, hogy ez fog történni, de akkor nem érdekelt. Csak rá figyeltem, a mozgására, a farka súlyára a hüvelyemben, a légzésére a nyakhajlatomban, az apró harapásokra, és a mocskos szavakra, amiket a fülembe sugott néha.
- Kérlek – már nem tudtam meddig birom.
Egy utolsó lökéssel felértem a csúcsra, és velem ő is. Leengedte lában a válláról, majd rám feküdt, miközben lassan még mozgott bennem.
Már mindketten rendeztük levegő vételeinket, de ő még mindig mélyen bennem volt, és úgy látszott nem is nagyon akar távozni, amit egyáltalán nem bántam.
- (T/N)?
- Igen, Liam – náztem le rá, miközben tarkóját cirogattam.
- Velem töltenéd a holnapot?
Kérdése meglepett, megszólalni sem tudtam. Szótlanságom neki is feltűnt, felém forditotta tekintetét majd arcomat kezdte el tanulmányozni.
- Vagy… - a mondta elején már el is akadt. Zavartsága nagyon aranyos volt. – vagy azt szeretnéd, hogy ez többé ne ismétlődjön meg? Én megértem. Nem szertnék semmit sem… - nem engedtem, hogy befejezze a sületlen gondolatát, miszerint csak egy éjszakát szerettem volna tőle. Ezért megcsókoltam.
- Ez akkor most meylik kérdésre a válasz? – ennyire elvette volna az eszét az orgazmus?
- Veled töltöm a holnapot – mondtam a legboldogabb mosollyal az arcomon, majd újra megcsókoltam, és úgy folytattuk az éjszakát, ahogy nekifogtunk.
salalala IMÀDOM DOM DOM IMÀDOM ♥
VálaszTörlésSzuper lett!!
VálaszTörlés