E-mailben érkezett, Happy Birthday! (18+)

Írta: Jule

            Minden készen volt a vacsárohoz: az asztal megteritve, a gyertyák a helyükön, a kaját még a sütőben hagytam, hogy ki ne hüljön , amig Liam hazatér. Ma volt a születésnapja, de annyira el volt foglalva mostanában a munkájával, hogy szerintem eszébe sem jutott. Én viszont mindent megtettem azért, hogy ma este kikapcsolodhasson, sőt a napokban még egy fehérneműboltba is elmentem, és vettem egy fekete, csipkés szettett. Tudtam, hogy imádni fogja, amint meglátja rajtam, de ez nem fogja visszatartani attól, hogy le ne tépje rólam. Amit őszintén nem is bántam.

            A munka miatt rám se jutott annyi ideje, mint az előtt. Ezt viszont sosem róttam fel neki, hisz azt csinálta, amit imád, és az éneklés az élete volt. Én pedig imádtam a hangját, és nekem is sokszor énekelt, ha esténkén nem tudtam elaludni.

            Este nyolc óra van, ami azt jelenti, hogy nemsokára hazaér. Bementem a hálóba, felvettem egy testhez álló, fekete ruhát, aminek a dekoltázsa épp annyit mutatott, amennyit kellett, felkenten egy kis sminket, a hajamba varázsoltam egy két hullámot, majd belebújtam a kedvenc magassarkúmba, végül letelepedtem a nappaliban a kanapéra.

            20:55. Már itthon kellene lennie. A kaját is kikell vennem a sütőből, külömben odaég, és akkor minden hiába volt.

Reggel rákérdeztem mikorra várható. Megigérte, hogy legkésőbb fél kilencre hazajön, mevel már nincs annyi munka az új albummal. Most mégis itt ülök a kanapén arra várva, hogy besétáljon a bejárati ajtón és szorosan magához öleljen, és én is ugyan ezt tehessem vele.

            22:47. Biztos megint történt valami az egyik felvett dallal, és újra felkell venniük. Már megtörtént, hogy újra felvettek néhány dalt, mert a studióban valaki belerontott, vagy mert teljesen más hangzást szerettek volna nekik. Egész biztos most is ez történt. Ilyenkor már nem szokott telefonálni, mert megszoktam, hogy minden idejét felemészti a studiózás.

            23:35. Eddig vártam, hátha hazajön és nem kell kidobnom a kaját, amit magunknak készittem. A szülinapi menűt. Csak olyat készitettem, amiről tudom, hogy imádja. Szerettem volna ha egy kicsit kikapcsolna.

Úgy döntöttem leszedem az asztalt, kidobtam a gyertyákat, amelyek már teljesen leégtek, a kaja teljesen kihült, ehetetlenné vált. Kitakaritottam a konyhát. Jele sem maradt annak, hogy mire készültem egész nap. Mikor mindennel végeztem a konyhában a fürdő felé vettem az irányt, megszabultam a ruhámtól, és a vadiúj fehérneműtől, majd a fürdőből kifele menet ledobtam őket az ágy végébe.

Felvettem egy tiszta pizsamát és lefekvéshez készülődtem, amikor a telefonom elkezdett csörögni. A szivem kétszeres sebességgel vert, ugyanis biztos voltam benne, hogy Liam az, hogy elmondja nem sokára itthon lesz.

De csalódnom kellett, ismeretlen számról hivtak. Nem szokásom, de most az egyszer felvettem, és egy idegen női hangot hallottam a vonal végéről.

- (T/N)! Mikor szakitottak Liam-mal? Egyáltalán miért szakitottak? Tudta, hogy a születésnapját Sophia-val ünnepelte a Funky Buddha-ban?

Nem tudtam megszólalni. Hogy Liam és Sophia? Együtt? A szülinapján? Mi folyik itt? Úgye ez csak egy rossz álom, és a valóságban nem hivtak fel?

- Bocsánat, de nem tudom miről beszél. - Probáltam nyugodtan beszélni, ami aligha sikerült.

- Nem látta a képeket? Az internet tele van olyan képekkel, amelyeken ölelgetik egymást, flörtölnek, vagy éppen csókolóznak. Igazi boldog párnak látszanak együtt. Sophia azt nyilatkozta, hogy nagyon szeretik egymást, és már egy ideje együtt vannak.

És itt mintha elvágtak volna mindentől. A telefon kicsiszott a kezeim közül, a padlóhoz csapódva darabjaira esett, igy a hivás megszakadt. Amig eljutott a tudatomig mindaz, amit az újságiró mondott, lerogytam a padlóra és eleredtek a könnyeim.

Nem tehette ezt velem. Nem. Az kizárt. Minden reggel mellettem ébredt, este hozzán jött haza, nekem mondta, hogy "Szeretlek!". Lassan két éve mindenem, amim van, az ő. Mélyponton voltam, amikor megismertem, nem biztam senkiben, ő viszont elérte, hogy újra bizzak és szeressek. A tenyerén hordozott, és én rábiztam magam.

            Nem tudom mennyi idő telt el, de lassan felálltam a padlóról. Úgy döntöttem összeszedem a legtöbb cuccom és elmegyek. Liam úgy is bulizik a barátnőjével, egyhamar nem fog hazajönni.

Mikor elkezdtem pakolni, akkor jöttem csak rá, hogy nagyon sok olyan ruhám van, amit azért vettem meg, mert Liam-nek tetszett, ahogy rajtam állt. Ezeket a darabokat egytől-egyig ott hagytam. Nem akartam, hogy bármi is ráemlékeztessen. Csak el akartam felejteni. Mindent.

Lassan összepakoltam, nagyon lassan. Talán valahol mélyen Liam szemébe szerettem volna nézni, mikor elmegyek, csakhogy tudja: darabokra törte a szivemet. A szivemet, amit a találkozásunk után ő rakott össze.

Egy óránál is többet tartott, amig mindenemet összeszedtem, pedig nem sokkal távoztam. Csak azt vittem, ami szükséges volt.

A bejárati ajtóból még egyszer visszafordultam. Az emlékek, amelyeket ebben a lakásban, vele szereztem, lassan felszinre törtek, és a látásom újra elhomályosult a könnyektől.

Amint becsukodott mögöttem az ajtó elszakitottam magam mindentől, ami ott történet, ami hozzá köt. A kulcsaimat bent hagytam, hiszen nem állt szándékomban visszajönni.

Az autóban ültem, egy motelt kerestem, ahol az éjszakát tölthettem. Az éjszaka közepén nem akartam a legjobb barátnőmet keresni. Előbb lekellett nyugodnom.

            Miután bejelentkeztem birtokba vettem a szobám, ami elég takaros volt, de rideg és úgy éreztem magam benne, mint egy idegen. A táskám mélyéről előhalásztam a mobilom szétesett darabjait, é sösszeraktam. Rengeteg nem fogadott hivásom volt, gondolom mind riporterektől. Volt egy-kettő a fiúktól is, de tőle, egy sem.

Az úságiró, aki felhivott azt mondta, hogy tele van a net velük. Tudtam, hogy ez a legrosszabb, amit magam ellen tehetek, de múszáj volt a saját szememmel látnom a képeket.

És, igaza volt. Rengeteg kép volt róluk, az én szivem pedig majd megszakadt. Ahogy görgettem lefele a képeket egyre jobban folytak a könnyeim. Nem tudtam megállitani őket. Talán nem is akartam. A telefonnal a kezemben aludtam el, ruhástól, kisirt szemekkel, elmosódott sminkkel és kócós hajjal.

§ Két hét múlva §

Tizennégy nap. Két teljes hete annak, hogy elmentem, azóta Jade (legjobb barátnőm) vendégszeretetét élvezem. Megpróbált felrázni, rávenni, hogy a munkán kivűl, máshová is elmenjek, de egyszerűen még nem készültem fel arra, hogy szembe nézzek mindenkivel, de legfőképpen, nem vagyok felkészülve, arra az esetre, ha valaki róla kérdezne. Újra összetörnék.

-  Az istenért, (T/N). Ki kell mozdulnod. Ő tovább lépett. Sőt, nem érdekli, hogy mi van veled. Akkor téged miért érdekel, hogy ő hogyan érezne, ha egy kicsit szórakoznál?

- Hát még mindig nem érted?

- Te nem érted. Megcsalt! Nem érdekelte, hogy mi lesz veled ha megtudod. Annyira sem méltatott, hogy elmondja neked. Mástól kellett megtudnod. Ne mond azt, hogy nem értem.

- Azt mondom, hogy nem érted, hogy ezzel az egész szarsággal a pokolba taszitott engem. Tudod milyen voltam, amikor találkoztam vele. Aztán ő megtanitott újra szeretni és bizni. Most meg mindent, amit felépitett, lerombolt.

Probáltam nem újra sirni. Még mielőtt Jade újra megszólalhatott volna, a csngő közbeszólt. Felállt, hogy kinyissa az ajtót, majd csak annyit hallottam, hogy felemeli a hangját. A másik hang amikor elért hozzam megdermedtem. Ez nem lehet. Nem lehet itt. Egyáltalán honnan tudja, hogy itt vagyok?

- Jade engedj be! Tudom, hogy itt van. Berszélnem kell vele. - Mondta ingerülten Liam.

- Ő viszont látni sem akar, nemhogy beszélni veled. - Csttant fel Jade.

- Akkor is beszélni fogok vele. Nem akadályozhatsz meg.

Pár pillanat múlva pedig a nappaliban állt, egyenesen rám nézett. Elmondhatom, hogy nem tetszett neki, amit látoot. Hogyan is tetszhetne, hiszen a szemeim alatt vastag lila karikák voltak az alváshiány miatt, csak a rengeteg kávé miatt tudok nappal ébren lenni és dolgozni, a hajam kócos volt, és pizsamában voltam, ahogy mindennap miútán hazaértem.

- Nézz rá! Látod mit tettél? Látod!? Ez nem az a (T/N), akit én ismerek. - Jade lassan felrobbant a dühtől.

- (T/N)! Kérlek! Beszélnünk kell. Csak annyit kérek, hogy hallgass meg.

- Rendben. - Hangon fakó volt. A sirás ezt is eltorzitotta, nemcsak az arcom.

- Mi? Nem! Nem hagyon, hogy meggyőzzön, (T/N). Gondolkodj már!

- Kérlek, Jade. Lekell zárnom ezt az egészet.

- Rendben. Lemegyek a közeli parkba. Hivj, ha kellek.

Sarkon fordult és elhagyta a lakást. Liam leült a szemben lévő fotelba és onnan nézett engem, ami már kezdett kinossá válni.

- Mond, hogy miért jöttél. Aztán menj el.

- Elmentél. - Hangja alig volt hallható, mintha a sirást szeretné visszafojtani. De neki nincs oka a sirásra. Hiszen boldog, vagy nem? Annak kell lennie, hiszen én már nem gátolom abban, hogy Sophia-val legyen.

- Hazudtál. - Mondtam én is ugyan olyan halkan.

- Nem hazudtam. Nem volt mit elmondanom. - Mostmár normál hangerőn beszélt.

-  Azóta is veled meg Sophia-val van tele minden újság. "Az álompár", mindenhol igy szerepeltek. Csak annyit tudok mondani, remélem boldogok vagytok. - Mondtam még mindig csendesen. - Hiszen én már nem zavarok bele a képbe.

- Miről beszélsz? Nem vagyunk együtt Sophia-val. Ezt honnan veszed? Mondtam már neked rengetegszer, hogy ne hidd el, amit a szennylapokban olvasol.

- És a képekkel mi van? Az is csak kitaláció? Netán Photoshop? Tudom, hogy azon az estén vele voltál.

             

            § Liam szemszög §

            Igen, azt tudod, amit láttál. És azt láttad, amit Sophia akart, hogy láss.

Az arca meggyötört volt, szenvedett. Miattam. Csakis az én hibám, hogy most nem otthon ülünk és csendben ölelgetjük, meg csókólgatjuk egymást.

- A képek igaziak. - Ismertem be. Láttam rajta, hogy legszivesebben üvöltene és kidobna, de nem tettte.

- Miért jöttél? Nem elég a tudat, hogy tönkre tettél? Látni is akartál,  hogy biztos legyél a sikerben?

Annyi fájdalom volt a hangjában, a tekintetében. Nem birtam igy látni őt. A nőt, akit mindennél jobban szeretek és azt akarom, hogy a gyermekeim anyja legyen.

- Azért jöttem, hogy tisztázzam a dolgokat.

- Nincs mit tisztázni, Liam. Becsaptál, pedig tudtad jól, hogy mit jelentettél számomra.

- Jelentettem? - Úgye csak rosszul hallottam, és nem múlt időben mondta ki?

- Azóta, hogy a képeket láttam már csak a múltamban szerepelsz. Tudod milyen érzés volt látni téged vele? Vele buliztál a szülinapodon, őt ölelgetted, az ő testéhez simult a tested, az ő nyakhajlatába dugtad az arcod. Miközben én otthon... a lakásodban, egész nap törtem magam, vártalak, mindent elterveztem. Vártam rád éjfélig, ahogy a... - Nem fejezte be a mondatot.

Szóval ő egész éjjel várt rám. Rám. Egész nap törte magát? Mindent eltervezett? Te jó ég! Úgye nem meglepetést szervezett nekem? Hogy végre kettesben legyünk, mivel, hogy az utobbi időben minden percemet a studióban töltöttem, nem törödtem vel.

Meglepivel várt rám. Nem hiszem el. Bedöltem Sophia számitó kedvességének, és most elveszitem (T/N)-t.

- Mivel vártál? - Nem nézett a szemembe. Nem akarta elmondani. Talán én sem akartam hallani, de múszály volt tudnom.

- Vacsorát készitettem. Csak a kedvenceidet főztem. Gyertyákat raktam az asztalra. Azt a fekete ruhát vettem fel, amelyik a legjobban tetszik neked.

- Ezért volt az ágyon. - Mondtam  ki hangosan is, amit gondoltam. Emlékszem, másnap a ruhát az ágyon találtam, és mellette volt egy szett vadiúj fekete, csipkés melltartó meg franciabugyi. Tényleg miattam készült egész nap. Megkaphattam volna mindent, amire a szülinapomon vágytam... De eldobtam. - Ahogy az új fehérnemű is.

Az arca kipirosodott. Imádom, hogy még két év után is ilyen hatással tudok rá lenni. Imádom ezt a nőt.

- Nem vagyok Sophia-val. Nem miatta mentem a klubba akkor este. Nem is tudtam, hogy milyen nap van, amig Louis nem emlékeztetett. Ők vettek rá, hogy ugorjunk be, csak egy körről volt szó. Aztán Sophia valahogy rámtalált, ő is meghivott, de tett valamit az italomba, elkábultam, minden forgott velem, ezért készülhettek olyan képek. De esküszöm, hogy egyedül mentem haza. Annyira ki voltam ütve, hogy fel sem fogtam akkor, hogy nem vagy ott.

- Honnan tudhatom, hogy az igazat mondod?

- Onnan, hogy ismersz. És mert szeretlek. Kérlek engedd meg, hogy bebizonyitsam neked.

- Tudod, hogy a hazúgságot nem birom. Legutóbb is egy hazúgság miatt törtem össze, és most újra. Nem akarok többet szenvedni.

            § (T/N) szemszög §

- Nem akarom, hogy szenvedj. Szeretlek! Minden megteszek annak érdekében, hogy megbocsáss. Nem akarlak elvesziteni. Te vagy a legjobb dolog az életemben. - Lassan felkelt és elém sétált, majd leguggolt előttem. - Soha nem szerettem senkit, úgy, ahogy téged. Te vagy a legjobb számomra. Miattad vagyok jó. Azt akarom, hogy a gyerekeim anyja legyél. Tudom, egyszerűen érzem, hogy ezt most muszály megtennem. Nem engedhetlek el. - Benyult a kabátja szebábe, majd egy dobozkát húzott ki. Úram! Úgye nem? - Nem igy terveztem. De azt mondták, majd tudni fogom, ha eljön a megfelelő pillanat. Azt hiszem, most jött el. (T/N) mindennél jobban szeretlek. Megtisztelnél azzal, hogy hozzám jösz?

A dobozkában egy káprázatos gyémánt gyűrű pihent. A meghatódotságtól a könnyeim újra utat törtek maguknak, majd azon kaptam magam, hogy igent mondok neki. Egy hatalmas sohaj után ráhuzta a gyűrűt az ujjamra. felkapott és párszor megpörgetett a levegőben.

- Küszünöm! Köszönöm! Köszönöm! Annyira szeretlek. Istenem, mivel érdemeltelek ki? - A szemei könnyesek voltak, de csillogtak a boldogságtól és a szerelemtől, amit bennük láttam.

- Igérd meg, hogy soha többet nem kell ezt átélnem. Ez a két hét maga volt a pokol.

- Esküszöm az életemre, hogy minden tőlem telhetőt megteszek, hogy te legyél a legboldogabb nő. Mostmár hazajössz velem?

- Igen. - Most már én is mosolyogtam.

- Mehetünk most is? A cuccaid nagy része úgy is otthon van.

- Rendben.

            Kéz a kézben sétáltunk el az autójáig. Kinyitotta nekem az ajtot, majd be is csukta. Az uton nem beszéltünk, de mindketten az arcunkon viseltünk egy bugyuta mosolyt, amit most nem bántam. Jade-nek dobtam egy SMS-t, csakhogy ne aggodjon miattam.

            Amikor az ajtó elé érkeztünk, kinyitotta majd a karjaiba kapott és úgy vitt be a lakásba, amit én hangos kacagással dijaztam. Egyenesen a hálóba vitt, majd ott letett az agyunkra, ami hatalmas volt, de mi mindig csak az egyik felét használtuk, mert mindig összebújva aludtunk.

- Tudnod kell, hogy nagyon szeretlek, és nem azért hoztalak ide, mert kiakarom használmi, hogy megbocsátottál. Csak melletted szeretnék lenni, érezni, ahogy mellettem fekszel, hallgatni a légzésed, végig simitani a hajadon, a karodonm, az oldaladon, beszivni és elraktározni magamban az illatod. Nem tudod, hogy mennyire hiányoztak ezek a dolgok, amig nem voltál itt.

- Liam?

- Igen, szerelmem.

- Szeretkezz velem.

- Nem akartlak semmire sem kész... - félbeszakitottam azzal, hogy ajkaimat az övére tapasztottam.

- Szeretlek! Nem érdekel más, csak te. Érezni akarlak. - Mondtam ki, amire már nagyon rég vágytam.

Lassan megcsókólt. Olyan gyengéd volt, és figyelmes, már most az elején is. Szerettem benne, hogy mindig vigyázott rám. Mert igenis szükségem volt arra, hogy mellettem legyen és vigyázzon rám.

Lassan mindketten megszabadultunk a ruháktól. Liam a melltartóm levételével foglalatoskodott, a pántokat a fogával húzta le, figyelve arra, hogy ajka minél halványabban érjen a bőrömhöz. Amint megszabaditott a zavaró darabtól, ajkai rátaláltak a mellbimbómra. Érzékien kényesztetett, nem durvult, pedig tudtam, hogy legszivesebben olyan gyorsan csinálná, ahogyan csak lehet. De visszafogta magát és ezért nagyon hálás voltam neki.

Amint befejezte a melleim kényeztetését, apró puszikkal haladt lefele a hasamon, amig elért a bugyimig. Felnézett rám, majd ajkaival középen megragadva az anyagot lehúzta rólam azt is. Kicsit felemelkedett és végignézett rajtam. A szemei megteltek csodálattal és tiszta, őszinte szerelemmel. Sosem tudtam, hogy miért egy olyan lányt választott mint én, mikor millió-egy másik lány van, aki szebb és jobb mint én.

- Nekem te vagy a legjobb. - Mondta. Mindhacsak tudta volna, hogy mire gondolok. - Számomra tökéletes vagy.

Átforditottam magunkat, érzékien megcsókóltam, majd lefele haladtam az állvonalán, nyakán, mellkasán, végig nyitott csókókat hagytam forró bőrén. Kezeimet hajába vezettem, ő pedig átölelte a derekam és szorosan tartott. Ahogy haladtam lejjebb a hasán, egyre nehezebben vette a levegőt. Férfiassága már kitörni készült. Arra készültem, hogy megszabaditsam a kinzó anyagtól, de megfogta a kezem, majd átforditott.

- A ma este csak rólad szól. - Puszilta meg az orrom hegyét.

- Ez kettőnkről szól. Viszonozni akarom. - Erősködtem

- Majd máskor. Most azt akarom, hogy élvezd.

Megaszabaditotta magát a boxerétől. Még mindig nem siettünk el semmit, a kezei bejárták a testem minden centiméterét. Érintése nyomán felforrt a vérem, akárcsak az ővé. Csókunkat meg nem szakitva nyúlt az komód fiókjába, kihúzva egy óvszert. Azon volt, hogy felgörgesse, mikor rámnézett, mélyen a szemeimbe.

- Tudod, hogy szeretlek. Én is tudom, hogy te is szeretsz engem. - Kis szünetet tartott. - Gyereket szeretnék tőled. - Sokkolt le. - Tudom, hogy hirtelen, de... komolyan gondolom. Mindennél jobban szeretném, ha a közös gyerekünket hordanád a szived alatt.

- Én lennék a legboldogabb. - Mosolyogtam rá.

Azzal eldobta az óvszert, majd fölém mászva újra ajkait izlelhettem. Lassan hatolt belém, szinte észre sem vettem, csak mikor már teljesen kitöltött. Uram! Mennyire hiányzott ez az érzés. Az, hogy magamban érezhessem, ahogy lassan és érzékien mozog bennem. Érezni magamban a teljes hosszát, ahogy belülről massziroz, isteni.

Kicsit gyórsitott a tempón, de még igy is lassú volt, amit nem bántam. Ki akartam használni ezt az estét és egész éjszaka szeretkezni vele. 

- Ahh! Annyira szeretlek. - Mormolta a nyakam hajlatába rejtve arcát. Elkezdte az érzékeny bőrt puszilgatni majd harapdálni, ami egyre közelebb vitt a csúcshoz.

- Ahh, ahhnnyi... annyira közel vagyok. - Nyögtem ki.

- Én is. Engedd el magad.

Liam megcsókólt, a hajába túrtam, hogy közelebb huzzam magamhoz, lábaimat pedig dereka köré fontam, hogy még mélyebben fogadhassam magamba.

Csak rá koncenttráltam és a mozgására. Az érzésre, ahogy bennem siklik és a nevemet nyögi, ahogy én is az ővét.

Pár tolás után mindketten elélveztünk. Azt hiszem ez volt életem legjobb orgazmusa. miútán lejöttünk a csúcsról, még bennem maradt, ami tovább növelte az orgazmusom utóhatását.

- Ez... ez volt eddig a legjobb. - Mondta ki végül, azt amire én is gondoltam.

- Az volt. - Mosolyogtam rá. Átölelt és az oldalamat kezdte cirogatni.

- Mit szólnál ahhoz, hogy folytassuk az éjszakát, ahogy elkezdtük. - Nézett rám kajánul. - Tudod, biztosra szeretnék menni a baba üggyel. – Mondta, butyután vigyorogva.

- Baba projekt elinditva!

Happy Birthday, Liam!!!

xxx, Jule.