E-mailben érkezett, Ez nem helyes... (18+)

Írta: Jule B.

Szombat van. Ami egyet jelent azzal, hogy szingliként az estét a legjobb barátnőmmel és a kibaszott helyes pasiával, Liammel töltöm, és egész este filmeket nézünk.

Az elején még tetszett ez az időtöltés, de idővel többet kezdtem érezni Liam iránt. Mindig is jóban voltunk. Olyanok voltunk mint a testvérek, ő még mindig annak tart engem, de én egyre jobban beleszerettem egy ideje. Ebből persze ő mit sem vett észre, hiszen mindig probáltam úgy viselkedni, hogy semmit se sejtsen meg...

Igy hát itt vagyok egy kanapén velük, miközben valami (Lb/n) által választott hülye filmet nézünk, ami egy kicsit sem tud lekötni. Nem úgy, hogy Liam itt ül mellettem, (Lb/N) meg folyton az ajkain csüng, ahogyan azt most is teszi. Nem tudom tovább őket nézni ezért kényszeritem magam, hogy a filmet nézzem, de valójában semmit sem látok. Nem fókuszálok arra, ami előttem van, csak meredek a semmibe, addig sem kell őket néznem.

- Én nagyon elfáradtam - kelt fel (Lb/N), és nagyot nyújtozott. - (T/N) ne haragudj de hosszú napom volt, megyek és lefekszem. - Imdult el a szobája felé de még visszafordult - Jha, Liam majd hazakisér ha vége a filmnek. - Mosolygott rám, és kacsintott is mellé. Ez nekem nem tetszik, mintha tervezne valamit. De biztoz csak képzelődöm.

- Rendben. - Tulajdonképpen fel sem fogtam, hogy mit mondott, csak rávágtam a választ. Mikor eljutott a tudatomig tiltakozni akartam, de már késő volt.

Nem akartam, hogy Liam kisérjen majd haza, mert akkor kettesben kell vele lennem a 15 perces séta alatt. Na, nem mintha nem élvezném a társaságát, de félek, hogy valami meggondolatlant teszek, ami tönkre tenné a kapcsulatukat és a baratságunkat. Én pedig nem akarom elvesziteni egyiköjük barátságát sem, és azt sem akaorm, hogy miattam szétmenjenek.

Amig elmerültem a gondolataimban egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy Liam a kezével az arcom előtt legyez, erre rögtön visszatértem a valóságba.

- Ennyire hatással volt rád a film (T/N)? - Kérdezte csibészes mosollyal az ajkán, amit annyira, de annyira szeretek.

- Tessék? Jha... öhhm, asszem. - Probáltam egy értelmes mondatot kinyögni, ami nem igazán ment. 

- Nagyon elbambumltál ezek szerint. - Állapitotta meg, ajkain pedig most egy kedves és lágy mosoly terült el. - Szeretnéd, hogy hazakisérjelek, vagy még dumáljunk egy kicsit?

- Felőlem mehetünk, nálam is beszélgethetünk ha van kedved, esetleg rendelhetünk is valamit. - Már megint nem birtam előbb gondolkozni és azután beszélni, igy most újra jól bekevertem magam.

- Ne vágj már ilyen fejet! - Húzta az agyam. Bizonyosan kiült az arcomra a haragom magam iránt, amiért megint járt a szám.

- Jó, inkább menjünk.

Már egy ideje sétáltunk, de egyikünk sem szólt egy szót sem. Liam hallgatott, úgy tünt mint aki nagyon el van veszve a gondolataiban, én meg nem akartam megint valami hülyeséget mondani, igy inkább hallgattam.

- Mostanában furcsa vagy. - Mormolta olyan halkan, hogy szinte meg sem hallottam, de amint kimondta felütöttem a fejem és ránéztem.

- Miért gondolod igy? Nem változtam, az vagyok, aki voltam, talán csak a stressz miatt kissé csendesebb vagyok mostanában. - Probáltam hihetően hazudni, hiszem a csendességem valódi okát nem szerettem volna elmondani neki.

-Úgye tudod, hogy ha valami van, bármikor számithatsz rám? - Nézett a szemeimbe olyan mélyen, hogy kissé meg is szédültem.

- Pe-persze. Ne aggódj miattam. - Mosolyogtam, hogy leszálljon végre a témáról.

A nappalimban ülünk és a nemrég rendelt pizzánkat fogyasztjuk, ami mellé persze némi vörös bor is társult, amitől már mindketten kissé kótyagosak vagyunk, de még nem áll szándékunkban léállni.

Ahogy fogyott a bor, én is egyre jobban elengedtem magam. Olyannyira, hogy a fejem Liam vállán pihentetem, miközben azt próbáljuk megfejteni, hogy a szemközti falon lévő repedés mihez hasonlitható.

- Szerintem egy macska. - Buggyan ki Liamből.

- Miért pont macska? Szerintem inkább egy játékautóhoz hasonlit.

- Dehogy, inkább egy mikrofon.

- Na persze mikrofon. Annyit láttál már belőlük, hogy még egy repedésben is őket látod. - Mondtam ki halál komolyan, majd jóizű nevetésben törtem ki.

- Te kinevetsz engem? - kérdezte felhúzott szemöldökkel. - Na majd adok én neked. - És már rajtam is volt és könyörtelenül csikizett. A legcsikisebb pontjaimat találta el, én meg már sirtam, a kacagástól és fájdalomtól egyszerre.

A kacagásomat Liam ajkai szakitották félbe, amikor is gyengéden megcsókolt. Nem tudtam mi történik, csak azt, hogy én nagyon akarom, hogy visszacsókoljak, amit meg is tettem. Gyengéden faltuk egymás ajkait, ami lassan a biztos örület felé kergetett, amin nem segitett az, hogy kezét felvezette az oldalamon és a hajamba túrt. 

Még mielőtt jobban elmélyithette volna a csókot eltoltam magamtól, gyorsan felpattantam a kanapéról és berohantam a szobámba. Amint becsuktam az ajtót, tetteim súlya egyből rám zuhant. Szörnyű bűntudatot éreztem, amiért engedtem, hogy ez megtörténjen.

Lerogytam a földre és keservesen sirtam. Ostoroztam magam, amiért cserben hagytam a legjobb barátnöm, és engedtem az érzéseimnek, ráadásul el kell neki mondanom, hiszen nem birnék a szemébe nézni soha többé ha titokban kellene tartanom. 

Ismét annyira elmélyültem a gondolataimban, hogy észre sem vettem, hogy valaki bejött a szobámba. Liam lassan a karjaiba vett, majd letett az ágyamra. Én azonnal, a lehető legkisebbre összehuztam magam, és nem néztem rá. Nem volt bátorságom.

- (T/N)? - Liam többször is szólitgatott, de nem válaszoltam, csak sirtam és szinte már átkoztam magam. - Kérlek! (T/N)! Az istenért nézz már rám! - Hangneme tekintélyt parancsoló volt, ezért félénken felnéztem rá. - Ne kérd, hogy megbánjam, amit tettem, mert nem fogom. Neked sem kellene. - Mondta a legkedvesebb hangnemben, amit kitudott magából hozni.

- Ezt nem lett volna szabad... (Lb/N)... gyűlölni fog érte. - És a könnyek újra utat törtek maguknak.

- Nem fog. - Mondta miközben lefeküdt mellém, és úgy nézett a szemembe. - El kell mondanom valamit. - Mondta nagyon halkan. Értetlenül néztem rá. -Szakitottunk.

Egy, egyetlen egy szó, és bennem minden sokkal zavarosabb lesz, mint eddig volt.

- Közös döntés volt. Már csak barátként tekintünk egymásra. Már egy ideje meghoztuk a döntést... Én pedig beleszerettem valaki másba... - Az utolsó mondatát alig hallhatóan mondta, mégis nekem úgy tünt mintha a képembe orditotta volna. Fájt, rettenetesen fájt, de még nem volt vége, hisz folytatta. - (Lb/N) azt mondta segiteni fog, hogy megszerezzem a lányt, ezért eljátszottuk, hogy még mindig járunk, ezzel féltékennyé téve őt, hogy valamilyen reakciót kicsikarjunk belőle. De egészem máig nem sikerült a tervünk, lassan feladni készültem. A mai este volt az utolsó probálkozás. Úgy gondoltam, ha ma nem sikerül semmit elérni nála akkor nincs miért fáradoznom, de örülök, hogy nem adtam fel, hisz igy most már tudom, hogy nem vagyok közömbös számára.

Értetlenül nétem rá, nem tudtam hová akar most ezzel kilyukadni. Igazából már semmit sem értettem. Ha egy másik lányt szeret, akkor miért csókolt meg engem? Játszani akar velem, amig megkapja azt a másikat? Én nem ilyennek ismertem meg őt.

- Hát nem érted? Rólad van szó. Mindvégig rólad volt szó. Téged akartalak féltékennyé tenni, és már majdnem feladtam a reményt. - Mondta öszintén a szemembe nézve, mig az övéi ragyogtak.

- Most ugratsz? Mondd, hogy ugratsz! - egyre hangosabban beszéltem hozzá. - Van fogalmad róla, hogy min mentem én keresztül az elmúlt két hónapban? Minden alkalmat próbáltam kerülni, amikor is veled kellett volna találkoznom, vagy olyan helyre menni, ahol te is ott vagy. Te pedig megjátszod a boldog szerelmest (Lb/N)-val? - Lassan a kiborulás szélén áltam.

- Én nem ezt akartam... Egy kis érzelmet szerettem volna kicsikarni belőled, de te nem adtad meg. Mindig csak barátként tekintettél rám, mint egy testvérre...

- Mert nem volt más választásom. Nem gondolhatod komolyan, hogy a legjobb barátnőm pasiját fogom ellopni!? - Orditottam most már, nem is tudom, hogy miért.

- Sajnálom... - tiszta megbánást láttam a szemeiben. - Kérlek ne haragudj rám, de főleg ne (Lb/N)-ra. A legjobbat akarta mindkettőnknek.

Lassan felállt és kiment a szobámból, én pedig magamra maradtam. Tényleg megtörténtek ezek vagy csak túl sokat ittam? Ha igy van, ha nem, nem engedhetem, hogy Liam kisétáljon a lakásomból és egyidejüleg az életemből is. 

Észvesztve rohantam utána, már a bejárati ajónál volt, amikor utól értem. Alig egy méterre álltam meg tőle.

- Liam! - Szóltam utána, mire ő megfordult, szemeiben kiváncsisággal nézett rám. - Maradj... - Kértem, miközben a szemem megtelt könnyel, és újra a sirás határán álltam. - ... kérlek!

Lassan odajött hozzám, megállt előttem, majd minden habozás nélkül megölelt. Karjaimat dereka köré emeltem és úgy szoritottam magamhoz, mintha csak az életem múlna rajta.

- Sajnálom. Nem akarom, hogy elmenj. - Mormoltam a mellkasába, ő pedig még szorosabban tartott. Ahogy ölelésében tartott illata körülvett, és ez olyan megnyugvással töltött el, amilyet még életem során soha nem éreztem, senki közelében.

Elhúzódott, hogy le tudjon rám nézni, tekintetét az enyémbe mélyeztette, amitől az térdeim kocsonyává váltak. Bármelyik percben egy kis tocsává válhatok, ha nem tesz gyorsan valamit.

Lassa, nagyon lassan hajolt ajkaimra, és csókolt meg úgy, hogy azt hittem világvége van. Minden érzelmet beleadott, és ettől az én agyam kásává változott. Karjaim automatikusan kúsztak fel nyaka köré, majd húztam a lehető legközelebb magamhoz, és még annál is közelebb.

Kezei a vállamról lassan levándoroltak a derekamra, onnan a fenekemre, amit mikor megmarkolt éreztem, hogy a kis csipke bugyim teljesen elázik. Kéjesen simitotta két kezét a fenekemre majd a fenekem alá, megemelt, hogy lábaimat a dereka köré fonhassam. És én gondolkodás nélkül tettem, amit kimondatlanül kért tőlem. Elcipelt a háloszobámig, beérve lábbal csukta be az ajtót, majd az ágy előtt megállva letett, hogy a saját lábaimon álljak, amig ő testem minden kis porcikáját alaposan végigméri.

Lassan közelebb jött, megfogta a felsőm alját, majd a szemembe nézve várta a megerősitésemet, amit én boldogan adtam meg neki. A lassúság, amivel megszabaditott a ruhadarbtól az őrületbe kergetett, csipkés melltartóm látványa, azt hittem ráveszi majd a gyorsabb cselekvésre, de tévednem kellett. Minden textil darab, ami rajtam volt kinzó lassúsággal került le a testemről, és amikor megpróbáltam gyorsabban megszabadulni a nadrágomtól, csak egy csúnya nézést kaptam tőle.

- Térdelj fel az ágyra, - Suttogta a fülembe, olyan mély hangon, ami már önmagában felért az előjátékkal, - nekem háttal. -  de amit velem művelt az édes kinzás volt.

Tettem, amit kért. Biztam benne. Tudtam, hogy vele nem eshet bajom, bármit is tervez. 

Amint teljesitettem kérését, hallottam, ahogy ő is leveszi ruháit, és már vártam, hogy tegyen velem valamit. Amint ő is feltérdelt mögém, lágy csókokkal boritotta el nyakam mindkét felét, én pedig nem tudtam mást tenni, mint sóhajtozni. Melleimet két kezébe vette, úgy illettek azok oda, mintha csak a tenyerébe szabták volna, majd a jobb kezével levándorolt a hasamon, onnan pedig nőiességemre simitotta tenyerét, óriási sóhajt kicsikarva belőlem. 

Ahogy elkezdte csiklómat hosszú és erős ujjaival masszirozni mellkasának döltem, igy érezhettem, hogy férfiassága már kemény és magasan ágaskodik, a mérete pedig nem mindennapi. (Lb/N) néha elmondta, hogy Liam mennyire fantasztikus az ágyban, meg hogy igazán nagy mérettel rendelkezik, ám mostanig nem igazán tudtam hihetek-e ilyen tekintetben neki. De mostmár nem voltak kétségeim.

Egyik pillanatról a másikra siklott hüvelyembe egyik ujja, majd mikor érezte, hogy elbirok még egyet, észrevétlenül siklott belém a második ujj is. Úgy mozgatta bennem hosszú ujjait, hogy azt hittem ott halok meg.

- Liam... - Hangom nem volt több, mint nyögésbe fulladt probálkozás arra, hogy rávegyem, kerüljön végre belém.

- Shhh! Várd ki a végét. - Éreztem a hangjában, hogy mosolyog, én meg már arra gondoltam, hogy átveszem az irányitást, csakhogy végre magamban érezhessem. Mielőtt elhatároztam volna magam, Liam hátulról hatolt belém, olyan gyengéden bánt velem, ahogy eddig még egy férfi sem.

Ahogy csipője mozgásra indult, ezzel a farka is bennem, a paradicsomban éreztem magam, nem akartam, hogy valaha is elszakadjunk egymástól. Őrjitő csipőmozgása van, nekem meg nagyon kellett koncentrálnom, hogy ne nyögjek folyamatosan, mint valami pornósztár, és ezt Liam is észre vette. - Engedt ki (T/N). Hadd halljam, hogy tetszik, amit veled csinálok. - Nem volt választásom, ahogy hátulról hozzám simult és gengéden de mégis észvesztően jól dugott.

Éreztem, ahogy a hasamban lassan nő egy kis gombóc és el is élveztem volna, ha Liam nem húzódik ki belőlem. A veszteség, amit éreztem kinzó volt, és minél hamarabb újra magamban akartam tudni. De, mint mindig ma este, most sem sietett el semmit. Óvatosan fektettett a hátamra ő pedig az oldalára feküdt, szorosan mellém, jobb lábam megemelte, majd úgy hatolt belém, hogy közben a szemembe nézett. Szemei ragyogtak, ahogy közelebb hajolt, majd édesen megcsókolt, én meg vissza.

Nem hagyta abba a csókot, inkább elmélyitette, nyelvét átcsusztatta az én számba, kéjes játékra invitálva vele az én nyelvem. Csókja édes, szenvedélyes volt, és minden más, amit valaha is kivántam. Csókunk közben egyik keze a hajamban volt, mig másik a melleimen dolgozott, bennem pedig újra felépült az orgazmusom, és már nagyon közel voltam.

Teljesen el voltam veszve az érzésben, amit nyújtott nekem. Ajkai édes érintése az ajkaimon, nyakamon és ahogy néha meg szivta érzékeny bőrömet, csak abban reménykedtem, hogy érzi a ragaszkodásomat felé.

- Liam... - próbáltam érthető szavakat formálni, de nem igazán segitett, hogy közben úgy szeretkezett velem, hogy az agyam valahol rég elhagytam. - Szeretlek, Liam! - Minden erőmet összeszedve mondtam ki, amit már két hónapja magamba temetttem minden egyes alkalommal, amikor üvölteni szerettem volna, hogy hagyják abba a kinzásomat.

Szemei ragyogtak, amikor rám nézett, ellenálhatatlan mosoly terült el arcán, ahogy hozzám hajolt és ajkaimra suttogta, amit legvadabb álmaimban sem képzeltem, hogy valaha megtörténik.

- Én is szeretlek, (T/N). - Majd édesen megcsókolt és gyorsabban kezdte mozgatni csipőjét, én pedig már nem tudtam visszatartani a feltörő kisebb sikolyomat, amikor eltalálta a g-pontom, majd folyamatosan azt ostromolta kemény de mégsem durva lökéseivel.

- Kérlek..., nem birom... Liam.

- Gyere velem, szerelmem. Engedd el.

Kéjjel átjárt hangja és felerősődött lökései, miket a g-pontomra mért, úgy repitettek át az orgazmusomon, mintha mindig is ezt csinálta volna. Mintha mindig bennem lett volna, de csak most találtam volna rá. 

Amint, mindketten kihevertük életem legjobb orgazmusát és légzésünk is visszaállt normálisra, boldogan bújtam oldalához, puszit nyomva az állkapcsára. Ő viszont a mellkasára húzott és hosszu puszit lehelt a hajamba.

- Itt leszel reggel, mikor felkelek? - Kérdeztem félénken, nem akartam, hogy kihallja a kétségbeesést a hangomból. Féltem, hogy talán neki mégsem jelentettek a történések annyit, hogy reggel mellettem ébredjen, amjd együtt reggelizzünk.

Zavarodottan nézett rám, majd hatalmas mosoly terült el arcán, lusta csókot lehelt ajkaimra és csak azután szólalt meg.

- Persze, hogy itt leszek. Semmiért sem mulasztanám el, hogy reggel melletted ébredjek, majd a csókjaimmal ébresszelek fel. - Amig beszélt, végig édesen mosolygott, de amikor a végére ért inkább kaján vigyor lett belőle.

- Van néhány elképzelésem, hogyan is ébreszthetnélek reggel. - Tette hozzá, őrülten szexi vigyort villantva közben, én meg rá akartam mászni és meglovagolni, de jelenleg minden energiám el volt szállva, neki köszönhetően.

- Már alig várom, hogy meg mutasd őket. - Suttogtam ajkaira - de előbb, hagyd, hogy aludjak pár órát. - majd visszadöltem mellkasára, ezzel álomba is merülve

Hello, mindenkinek.

Újabb törit hoztam. :)

Remélem senki sem maradt szárazon csajok. ;)

Jule B.xx