Segítség folytatás (18+)

Sziasztok! :) Meghoztam a Segítség folytatását, amit kértetek. Tudom, hogy elég későn, és nem is lett olyan hosszú, de azért remélem tetszeni fog! Jó olvasást! :)

A nyakamon és a vállamon finom puszikat éreztem kora reggel.

- Jó reggelt, szépségem - súgta a fülembe Louis. Lassan kinyitottam a szemem, és elmosolyodtam.

- Jó reggelt - mondtam kómás hangon, majd megcsókoltam.

-  Hogy aludtál?

- Soha jobban - mosolyogtam. - És te?

- Szintén - csókolt meg hosszasan. - Szerinted gáz, hogy csak úgy leléptünk a buliról?

- Szerintem túlélik - mosolyogtam és gyengéden megsimítottam az arcát.

- Egész nap ellennék így, de sajnos suliba kell mennünk - adott sok kis puszit az ajkaimra. Felsóhajtottam, majd nagy nehezen kimásztunk és felöltöztünk.

Elindultam kifelé, de Louis még a tükör elé ugrott.

- Várj, még beállítom a hajam! - igazítgatta.

- Nagyon jó a hajad, de mindjárt elkésünk!

- Jó, jó! - nézett magán végig, majd megfogta a kezemet és elindultunk.

Louis egész úton csöndben volt. Nem tudom, hogy ez jót vagy rosszat jelent, de egy kicsit aggasztott. Ahogy megérkeztünk, elengedte a kezemet.

- Most megyek, majd találkozunk - nézett körül, majd egy gyors puszit adott az ajkaimra és elment. Volt egy olyan érzésem, hogy nem akarta, hogy a többiek tudjanak rólunk, bár fogalmam sincs, hogy miért.

Én is elmentem első órára, ahol végig ezen az egészen pörgött az agyam. Alig vártam, hogy kicsöngessenek, és újra láthassam őt. Jól éreztem magam vele, és részemről akár komolyabb dolog is lehetne köztünk, de ez csak rajta múlik.

Mikor meghallottam a csengőt, a könyveket a táskámba dobtam és gyorsan kimentem. Körbenéztem, de sehol nem láttam, így járkálni kezdtem a folyosón. A szekrénynek dőlve beszélgetett Luke-kal.

- Sziasztok - mentem oda hozzájuk.

- Szia - köszöntek egyszerre.

- Tényleg, a tegnapi buliról olyan gyorsan leléptetek. Mi történt? - mosolyodott el kajánul Luke.

- Semmi érdekes - vágta rá Louis. - Csak (T/N) rosszul érezte magát és hazakísértem.

Az állam kishíján leesett. Nem értettem, mit szégyell ezen, elvégre nem vagyok a suli legnagyobb gyíkja.

- Ja, értem. Remélem máskor is eljössz - mosolygott rám.

- Lehetséges - néztem Louis-ra, majd megráztam a fejem és elrohantam.

- (T/N), várj! - loholt utánam.

- Hagyj békén - siettem a tornaterem felé, de ő végig követett.

- Hadd magyarázzam meg! - állított meg, és szembefordított magával.

- Ezen nincs mit megmagyarázni. Miért nem mondtad, hogy megbántad? Én meg már azt hittem, hogy... áh, mindegy is - indultam el, de a karomnál fogva visszahúzott.

- Mit hittél? - nézett a szemembe.

- Hogy te más vagy, mint a többi srác, és esetleg lehetne köztünk valami, de úgy látszik tévedtem.

- Egyáltalán nem tévedtél - közelített felém, mire hátrálni kezdtem. Pár lépés után a hátam a falnak ütközött, és Louis teljesen közel jött hozzám.

- Miért szégyelled?

- Nem szégyellem, csak... te ezt nem értheted - sóhajtott. Felnézett a plafonra, és az ajkába harapva gondolkodott, hogy magyarázza ki magát. - A srácok nem tudják, hogy milyen vagyok.

- Hát már én sem!

El akartam menni, de a kezével körbefogott és a falnak támaszkodott. Közelről a szemembe nézett.

- Megijedtem.

- Mégis mitől? - nevettem fel kínosan.

- Olyan furcsa volt melletted ébredni. Más volt, mint az eddigi lányokkal. Először azt hittem, hogy csak a pia miatt, de rájöttem, hogy ez hülyeség.

- Fogalmam sincs, hogy miről beszélsz - húztam fel a szemöldökömet. Felsóhajtott és nyelt egy nagyot.

- Gondolom tudod, hogy nálam eddig egy csaj max egy hétig maradt meg, és...

- És én is csak erre kellettem, tudom - vágtam a szavába.

- Hallgass végig - nézett a szemembe. - Épp ez az, hogy te nem. Veled más volt az éjszaka is és a reggel is. Van benned valami. Valami érdekes és titokzatos.

- Tényleg nem értem, hogy mit akarsz ezzel.

- Most komolyan azt akarod, hogy kimondjam? - hajolt közelebb.

- Igen.

- Szeretlek - súgta az ajkaimra. A szívem egy nagyot dobbant, és a levegőt szaggatottan fújtam ki. Nagyon jól esett, de nem tudtam, hogy mennyire hihetem el a szavát.
- Csak akkor mondd, ha tényleg érzed - fordítottam el a fejemet.
- De én tényleg érzem - nézett rám csillogó szemekkel. - Szeretlek (T/N), komolyan.
Egy ideig csak bámultam rá, majd hallottuk a csengőt.
- Bocs, sietnem kell - kerültem ki gyorsan, és elsiettem. Tekintetét végig éreztem magamon, szinte égetett, majd mikor a terembe értem, leültem leghátra.

Suli után rohantam haza. Senki nem volt otthon, lefeküdtem az ágyamra és csak gondolkoztam. Jól esett a csend.
Nem tudom meddig feküdtem mozdulatlanul, de heves kopogás szakította félbe a gondolatmenetemet. Nehézkesen felálltam, az ajtóhoz mentem és kinyitottam. Louis állt ott egy csokor virággal a kezében.
- Hát te? - néztem rá.
- Öm... én hoztam neked virágot, izé.. sajnálom, hogy úgy viselkedtem. Én megváltozok, komolyan, csak kérlek adj egy esélyt. Mármint ha te is akarod, mert természetesen nem akarom rád erőltetni, csak olyan jó lenne, ha te meg én komolyan együtt lennénk, de nem akarlak siettetni sem, gondold át nyugodtan - dadogott édesen. Megmosolyogtatott, ahogy zavarban volt. - Mondj valamit! Mármint te akarod, hogy te meg én együtt legyünk? Nem fogsz bennem csaló... - nem tudta befejezni, mert megcsókoltam. Rögtön visszacsókolt, közben átölelt. Behúztam a házba, a lábammal becsaptam az ajtót és a szobámba húztam.
Lefektettem az ágyra, és fölé mászva megcsókoltam.
- Most akkor ez egy igen? - mosolyodott el.
- Egy hatalmas igen - nevettem, és az arcára adtam egy cuppanós puszit. Szorosan magához ölelt, fordított a helyzetünkön, és a szemembe nézett.
- Úgy fogok veled bánni, mint egy hercegnővel! Nem, inkább mint egy istennővel, vagy mint a legdrágább kinccsel.
- Édes vagy - mosolyogtam rá, s megsimítottam az arcát. Szenvedélyesen megcsókolt, s kicsit megharapta az ajkamat, mire felsóhajtottam. Elmosolyodott, majd az ajkaimtól elvált és a nyakamat kezdte el finoman csókolgatni. A szemem automatikusan lecsukódott, s puha hajába túrtam. Kicsit megszívta a bőrömet, majd lejjebb mászott és elkezdte felhúzni a pólómat. Minden egyes felfedett területet kis puszikkal lepett el, végül kibújtatott a felsőmből.
Lábaimmal átöleltem a csípőjét, majd fordítottam a helyzeten és levettem róla fekete pólóját. Izmos felsőtestén végignézve ajkaimba haraptam, s magához húzott egy hosszas, szenvedélyes csókért. Kezét a derekamról a fenekemre csúsztatta, s gyengéden megmarkolta. Kajánul rám mosolygott. Kezemet levezettem a nadrágjához, és kínzóan lassan kezdtem el kicsatolni az övét. A férfiassága már elég kemény volt, ami engem is beindított, de élvezet volt nézni, ahogy tehetetlenül fekszik alattam.
Mikor kicsatoltam, elkezdtem róla lehúzni. Szemem megakadt szűkös boerén, amitől ismételten az alsó ajkamba haraptam. A nadrágot eldobtam a szobába, majd csípője fölé térdelve lehajoltam hozzá. Vadul csókoltam meg, miközben kipattintotta a melltartóm pántját. Lehúzta a karjaimon, elhajította, majd tenyereit a melleimre helyezte, s finoman markolászni kezdte. Felsóhajtottam, s már kőkemény férfiasságához nyomtam magam, mire egy halkabb nyögés szaladt ki a száján. Elmosolyodtam, majd a nyakához hajolva finom csókokat pecsételtem rá.
Lassan, gyengéden végigsimította a hátamat, s a bugyimat óvatosan tolta lefelé. Halk zihálásunk hallatszott a szobában. Egy hirtelen mozdulattal újra a hátamra fektetett, megszabadított a bugyimtól, és mosolyogva végignézett rajtam.
- Gyönyörű vagy - könyökölt a fejem mellé, és lágyan megcsókolt, én pedig vissza. Lassan letoltam a boxerét a combja közepéig, levette, majd eldobta a szoba valamelyik részébe.
A nyakamat finoman megpuszilta, majd egyre lejjebb haladt. Ahogy puha ajkai a bőrömhöz értek, mindenhol bizsergő érzést váltott ki.
Végigcsókolta a melleim között, a köldököm körül, majd letért a combomhoz. Lágyan kezdett puszilgatni a gyenge pontom felé. Zihálva markolásztam a takarót, az izgalomtól majd' felrobbantam.
Elmosolyodott, majd lassan feldugta egy ujját, és őrületes tempóban kezdte húzogatni ki és be.
- Hadd halljam a hangod - biztatott, s egyre hangosabban nyögtem. Végig az arcomat nézte, s gyorsított, míg szinte sikítva mentem el. Egy önelégült vigyor jelent meg az arcát, majd fölém mászott és megcsókolt.
- Imádom nézni, ahogy elmész. Olyan izgató - mosolygott. A hátára fektettem, és fölé mászva rámosolyogtam. Adtam neki egy finom csókot, majd a férfiassága fölé hajoltam, és lassan a számba csúsztattam. Felsóhajtott, majd felkönyökölt és a vágytól sötét szemekkel nézett. Egyre többet vettem be, majd mozgatni kezdtem a fejemet. - Ah, igen - túrt a hajamba. Gyorsítottam a tempón, közben végig az arcát néztem. A fejét hátrahajtva, a szemét becsukva élvezte a tetteimet. - Hm... mindjárt... - préselte ki a fogai között. Végignyaltam az egész hosszát, majd újra bekaptam és gyors tempóban folytattam. Hamarosan egy nagy férfias nyögés kíséretében ment el. Nedvét gondolkodás nélkül lenyeltem, amin elmosolyodott, majd magához húzott és megcsókolt.
Maga alá fordított, és hosszú perceken keresztül faltuk egymás ajkait. Kezét végighúzta az oldalamon és a combomon, majd a térdhajlatomba nyúlva felhúzta a lábaimat, és közéjük férkőzött. Egy apró puszit nyomott az ajkaimra, majd lassan belém vezette magát. Szaggatottan kifújtuk a levegőt, majd ütemesen mozgatni kezdte a csípőjét. Minden egyes lökése érintette a g pontomat, s végig egymás szemébe néztünk. Ez tényleg érzéki és gyengéd volt, eszméletlenül élveztem, és szerintem ő is.
Lábaimat a csípője köré fontam, s beletúrtam a hajába.
- Ez az.. mindjárt - zihálta a fülembe, s finoman megharapta a fülcimpámat. Végigkarmoltam a hátát, s éreztem, hogy a hátam ívbe feszül, pillanatokkal később pedig eluralkodik rajtam az a leírhatatlan érzés. Louis-val egyszerre értünk a csúcsra.
Zihálva, fáradtan lökött még kettőt, majd lassan kicsúszott belőlem és mellém gurult. Szorosan magához vont, s magunkra húzva a takarót ölelt át a karjaival. Fejemet csupasz, izmos mellkasára hajtottam, hallottam erős szívveréseit, halk zihálását.
- Nagyon szeretlek - puszilta meg a homlokomat.
- Én is szeretlek - néztem a szemébe. Elmosolyodott, s gyengéden megcsókolt.

Másnap összekulcsolt ujjakkal, mosolyogva mentünk a suliba.
- Ez mi? - mutatott a kezünkre Luke.
- Az, aminek látszik - mondta büszkén Louis, majd szorosan átkarolt.
- Ki vagy virulva, mint aki szerelmes - mosolygott.
- Meglehet - mosolyodott el, majd az arcomra nyomott egy puszit. Maga felé fordított, a szekrényhez tolt, s a homlokunkat összeérintette. - Este elviszlek vacsorázni, jó? - simította meg az arcomat.
- Alig várom - mosolyogtam. Az orrunkat összedörgölte, majd rám mosolygott és finoman megcsókolt.
És igen, nehezen jött össze, de megtalált a tökéletes szerelem.

~E