Elmaradt az óra (18+)

Lizának és Vikinek

Nagyon-nagyon boldog szülinapot szeretnék kívánni Vikinek ezzel a sztorival! :)

*Viki szemszöge*
Az utolsó előtti óránk elmaradt, mert a tanár lebetegedett, és mivel nem találtak helyettesítő tanár, így mehettünk valamerre.
A legtöbben elmentek a büfébe, mások az udvarra, csak a barátnőm, Liza és még két srác, Louis és Harry maradtunk a teremben.
- Van 45 percünk szórakozni - jelent meg egy kaján mosoly Louis arcán. Lizával a táblára firkálgattunk, a két srác pedig a padon ülve vigyorgott ránk.
- Mihez lenne kedvetek, csajok? - nézett Harry Lizára.
- Semmihez - válaszolt a tábla felé fordulva, de láttam, hogy elmosolyodik. Tudom, hogy bejön neki Harry, és ami azt illeti, nekem meg Louis. Szóval ezt az órát a sors szépen elintézte.
- Nem unatkozhatunk, üssük el valamivel az időt - jött oda Louis, majd hátulról átölelve a férfiasságát kicsit a fenekemhez nyomta. Fejé a vállamra tette, és finom puszikat hagyott a nyakamon. Felsóhajtottam, és a fejemet hátradöntöttem. Keze a derekamról lejjebb csúszott, s végigsimította a combomat.
- Hmm - túrtam a hajába, mikor megszívta a nyakamat.
- Ugye neked is van kedved szórakozni, drága? - ment oda Lizához Harry.
- Attól függ - mosolygott rá. - Szórakoztató vagy?
- De még mennyire, hogy az vagyok - mosolygott rá, majd a derekánál fogva magához húzta és vadul megcsókolta.
Louis felültetett a tanári asztalra, a lábaim közé férkőzött, és megcsókolt. A combomat markolászta, én pedig puha hajtincsei közé túrtam. Mindketten halkan ziháltunk, majd elkezdte felfelé húzni a pólómat, s hirtelen lekapta rólam. Rám mosolygott, majd újra megcsókolt, és megtépte az ajkaimat. A lábaimat a dereka köré fonva húztam közelebb magamhoz, s levettem róla a pólóját. Végigsimítottam izmos felsőtestén, kockás hasán, majd elkezdtem kicsatolni az övét, ezzel egy időben ő megszabadított a melltartómtól. Letoltam róla a nadrágját a boxerével együtt, s perceken keresztül szenvedélyesen csókolóztunk.
Felemelt, letett a földre, s levette rólam a rövidnadrágomat a bugyimmal együtt. A falhoz nyomva vadul csókolt, s erősen a fenekembe markolt, mire belenyögtem a csókunkba. Elmosolyodott, majd felültetett egy padra, és hirtelen belém tolta magát.
- Ah.. - nyögtem fel hatalmas férfiasságát magamban érezve. Eszeveszett tempóban kezdett lökni, s lábaimat felemeltem az élvezettől.
- Ez az baby - morogta a fülembe. A hajába túrtam, s kicsit meghúztam, mire válaszként megszívta a nyakamat. Csípője egyenletesen mozgott előre-hátra, majd lökései lassultak, de elmélyültek. Belemarkoltam a fenekébe, s egy nagy férfias nyögés kíséretében belém élvezett, ami engem is rögtön a csúcsra juttatott. Még párat tolt levezetésként, majd zihálva elmosolyodott és egy kis csókot nyomott az ajkaimra.

*Liza szemszöge*
- Ezektől a hangoktól totál beindultam - célzott Vikiékre, s finoman csókolgatni kezdte a nyakamat. Elmosolyodtam, s beletúrtam a hajába, majd hirtelen vadul megcsókolt. Eltolt egészen egy padhoz, s szinte letépte rólam a pólómat, és a melltartómtól és gyorsan megszabadított. Melleimre nézve megnyalta az ajkát. Szorosan magához húzott, és szenvedélyesen csókolt, miközben minden testrészünk összeért.
Elkezdtem felhúzni a pólóját, majd kibújtattam belőle.
- Fordulj meg - mosolyodott el. Tettem, amit kért. - Könyökölj a padra.
Ezt a parancsát is teljesítettem, majd egy mozdulattal letolta rólam a nadrágomat a bugyimmal együtt, s rácsapott a fenekemre.
- Au! - néztem hátra. Kajánul vigyorogva letolta magáról a nadrágot és a boxert, majd megfogta a csípőmet és keményen belém hatolt. Felnyögtem, s gyors tempóban kezdett el lökni. Elfehéredett ujjakkal fogta az oldalamat, én pedig a pad szélét szorongattam. - M..mindjárt - ziháltam.
- Hadd halljam - morogta, s gyorsított. A nyögéseim egyre hangosabbak lettek, s nem sokkal később szinte sikítva mentem el, rögtön utánam Harry is.
Lassan kicsúszott belőlem, majd magához húzva lágyan megcsókolt.
- 10 perc van kicsöngetésig - szólt Louis, majd mindannyian gyorsan felöltöztünk.
- Ezt máskor is megismételhetnénk - kacsintott Harry, majd kinyílt az ajtó, s az igazgató nézett ránk idegesen.
- Az irodámba, most! - ment ki. Egymásra néztünk, s mindannyian ugyanarra gondoltunk. Elfelejtettük, hogy az igazgatói iroda pont a terem mellett van.

~E