E-mailben érkezett (18+)

Írta: Anikó

Gondolom már minden Directioner-nek megfordult a fejében,hogy milyen lehet a legelső koncert amikor a fiúkkal együtt énekeli a dalokat.Én is ábrándoztam róla.Hunnyd le szemed és képzeld el,te is!...

Nagyon várom,hogy kezdjék.A tudat,hogy pár méter valaszt el tőlük fáj.Legszívesebben a nyakukba ugranák,s elmondanám nekik,hogy mennyire jók,és soha nem akarom,hogy vége legyen.De ez csak egy álom.Megkezdődött a koncert...

A dal közepén az egyik fiú  egyszer csak rám nézett,s én elmosolyodtam.Nem tudom kiverni a fejemből,ahogy csillogó szemeivel rám pillantott,melyekkel teljesen elvarázsolt.Talán nem is engem nézett?!Ez a gondolat futott végig rajtam.Elérkezet az utolsó dal a One Thing,mely szemeimbe könnyeket csalt.Letöröltem könnyeim,majd észre vettem,hogy talán megint nekem énekelt.Elkezdtem lassan a tömegben hátra felé menni.Visszapillantottam rájuk,s még akkor is engem figyelt.Amikor az utolsó sorokat énekelte már biztos voltam  benne.Egyre közelebb mentem hozzá.Pár lépés választott el tőle.De egyszer csak a fények eltűntek mindenki elindult a kijárat felé.Lassan én is elindultam...

-Kérlek,várj!-a hangja nagyon ismerős volt.Hirtelen egy kéz megfogta a csuklómat,és szembe fordított magához.

Remegni kezdett az egész testem.Nem mertem ránézni,féltem a tudattól,hogy nem ő lesz az.De ő lágyan hozzá nyúlt az arcomhoz,és felemelte.Rá néztem.Elvesztem két gyönyörű szemében.Nem tudom felfogni,hogy ő itt állt előttem.Olyan csodálatos érzés fogott el,amit még soha senki iránt nem éreztem.Leírhatatlan.Nem tudom szavakba kifejezni.A szívem hevesen dobogott.Pillangók röpködtek a gyomromban.Csak egymás szemét néztük.Közelebb lépett alig pár centi választott el egymástól.Ez csak egy álom lehet. De nem,hiszen ez a valóság,vagy éppen a mennyország.

Gondolataimat selymes hangja szakította meg.

-Még nevedet sem tudom,de azt már igen,hogy szeretek.

Mikor meglátalak a szívem a torkomban dobogott.Azt éreztem,hogy te vagy az akit már évek óta keresek.-Szemeimet lehunytam,s nagy levegőket vettem.Az  üresség,mely köztünk volt eltünt.Ajkait lágyan az enyémekhez érintette.Olyan puha és édes volt.Égetett a vágytól.Visszacsókoltam,mire ő bele mosolygott a csókunkba.Félénken a kezeimet a mellkasára raktam.Érezrem,ahogy megfeszülnek az izmai.

Majd az egyik kezemet a hajába vezetem,és beletúrtam.Ő ez idő alatt a hátamat simogatta.Minden mozdulata olyan gyengéd és tökéletes volt.

-(T/N) hívnak.-szinte suttogtam a fülébe.Hirtelen felkapott karjaiba,és a szinpad mögötti folyosón végig vitt.

Az autóparkolóba mentünk és beszálltunk egy kocsiba...

Pár perc után egy hatalmas háznál megálltunk.Kiszálltunk az autóból,majd elindultunk az ajtó felé.

Kicsit nehézkesen,de elő halászta a kulcsot.Kinyitotta,de még mielőtt bementünk volna,ismét felkapott kezeibe...

Nem igazán foglalkoztam a hatalmas házzal.

De az mondhatom,hogy gyönyörű.Egy szoba felé indult.Mikor bementünk egy kellemes illat haladt át testemen.

Féltve lefektett az ágyra,mintha egy törékeny dolog lennék.Percekig csak csókolt,majd lejebb haladt a nyakamhoz.

Néha gyengéden bele szívott,mely halk gyögeseket váltott ki belőlem.Én addig a polóját húztam le róla.Gyorsan kibújt belőle.Majd vissza tért ajkaimra,melyek szinte égettek.A felsőmet kezdte felgörgetni rajtam,majd megemelt,hogy letudja venni.Kézeimmel a hátát simogattam,néha bele is karmoltam.Ami belőle apró morgásokat váltott ki.Ajkai felfedező útra indultak.Mindenhol apró puszikkal hintette be fedetlen testemet.Meleg ujjaival a hátam alá nyúlt,hogy kikapcsolja a melltartómat.Lassú mozdulattal lehúzta a pántokat a vállamon,majd a szoba egyik sarkába eldobta.

Kezeivel gyengédenen masszírozta melleimet.Én közben az övével játsztottam,majd a nadrágját letoltam a térdéig,onnantól ő rugdosta le magáról.Ajkai mágnes szerűen tapadtak az egyémeimhez.

-szavait hallva egy könnycsepp hagyta el az arcomat,majd megcsókoltam...

Egy csodás éjszakát töltöttünk el.

Reggel felébredve,azt hittem,hogy csak álmodtam,de nem.

Itt feküdt mellettem...

-Örökké velem maradsz?-halvány mosollyal az arcomon kérdeztem tőle.

-Nem.Az örökké túl kevés idő veled.-válaszolta,majd megcsókolt...

Pár hónap múlva megkérte a kezemet és igent mondtam.

Rá fél évre már az oltárnál álltam.

Az esküvőnk csodálatos volt,amit a tengerpartnál tartottunk...

Az évek csak teltek,s első közös gyermekünket a karjainkban tarthatuk,aki a szerelmünk gyümölcse.

Majd jött pár évvel később a következő baba is.

Látni,ahogy a gyerekein felnőttek,minden percet megért.

De egyszer arra ébredtem,hogy már egyedül ültem a kanapén,mert életem szerelme már fentről vigyázz rám az fájt.De tudom,hogy nem soká újra együtt lehetünk...

  Tudom,hogy ez csak egy álom marad,de nem bánom.

Tudod miért?

Mert ennél szebb álmom nem is lehetne,nem kívánhatnék soha jobbat.

Ha ők boldogok akkor én is.

Mi Directioner vagyunk,hisz mi mind merünk nagyot álmodni.

Tudjuk,hogy kicsi az esélye annak,hogy valamelyikünk egyszer azt mondhatsa,hogy én vagyok a világ legboldogabb embere,mert mellettem van egy nagyszerű ember,aki a One Direction tagja.

Ki tudja?Talán az élet egyszer úgy alakul,hogy elmondhatom nekik,hogy mennyi minden változott meg az életemben,amióta imádom és ,,ismerem" őket.De az egyik legjobb dolog rajtuk kívül,hogy olyan barátokra leltem,akikre testvérként tekinthetek.Igen ti vagytok azok Directionerek.Nagyon szeretlek titeket. <3

De lehet soha nem fogom látni őket,de míg tudom,hogy boldogok,addig olyan,mintha itt lennének mellettem.Bár mi történjék,Directioner voltam,vagyok,leszek.

Ez az én nagy álmom.

S talán az egyik fiú pont rólam vagy rólad álmodik.Talán pont most álmodja a legszebb álmát,amibe valamelyikünk benne van.Ne mond azt magadban,hogy

,,-Persze pont rólam!"-Merj te is álmodni,mert egyszer az álmok úgyis valóra vállnak! :)

Ha netán könnyek szöknek a szemeidbe,akkor gyorsan töröld le!Mert a fiúk biztos,hogy éppen most téged figyelnek.

És nem szeretnék,ha ez miattuk lenne.