Sötét éjszaka (18+)

Kinágnak

Sok szeretettel, Kingának! Boldog születésnapot kívánok! <3

samwilberry

Hideg volt, fáztam. A sötétség sűrű lepelként vonta be a várost, az esti lampionfények halvány fénycsóvái áthullámoztak a ködön, amely a móló irányából szivárgott. Szorosan magamra húztam a blézerem, a fagyos levegő hidege a csontomig hatolt, minden ízemben dideregtem, miközben lassú léptekkel andalogtam a parton. A szél erős hévvel taszította a feltámadt hullámokat a part felé, amelyek hatalmas csattanással csapódtak egy-egy sziklába, majd visszazúdultak a terebélyes öbölbe. Egyedül voltam, mégis úgy éreztem, mintha valaki követnének. Többször is hátranéztem, de a sötétség tömör, kietlen volt, képtelen voltam bármiféle alakot is kivenni a messzeségből. Mindent csak homályosan és eltorzítottan láttam. Egy sziklának dőltem s előhalásztam a zsebem mélyéről a Blackberrym: 20:16. Beleszippantottam a csípős, fagyos levegőbe, amely minden egyes légvétellel kitágította a tüdőm. Halk neszt hallottam a távolból. Összerezzentem. Mi az?, suttogtam gondolataimban, vagy inkább,ki az? Az adrenalin és a gyávaság görcsbe rántotta a gyomrom. A semmiből termett mellém egy alak. Keserű kábaság fogott el, miközben meginogtam. Muszáj volt valamiben megkapaszkodnom. Szorított a tüdőm, alig kaptam levegőt. Minden egyes légvétellel közelebb kerültem az ájuláshoz. A vérem pezsgett bennem, az arcom lángba borult. Forróság áradt szét a testemben, izzott a szemem, bizsergett a bőröm. Ő az...Végigsimított a nyakam mentén, csiklandozó csókokkal ostromolta csupasz bőröm. Szívott és harapott, a bőrömbe suttogott kivehetetlen szavakat. Ki akartam szabadulni a karjából, de képtelen voltam rá – valami különös vonzás hozzá láncolt, a birtokába zárt. Minden egyes csókja a szenvedély legvadabb mámorába zúdított, oda, ahol az álmok véget érnek, és valamiféle végtelennek tűnő gyönyörteljes valóság kezdődik… Vergődtem a kéjvágytól a karjaiban, a hullámok éles hangja betöltötte a sziklaormot, de ekkor is jól hallottam a zihálását, apró, halk hörgéseit. Szorosan hozzám simult, karja körbefonta a csípőm, testünk egymásba fonódott. Éreztem minden egyes légvételét, ritmikusan mozogtam a teste által diktált ritmusra. Akartam őt, minden légvételemmel és szívdobbanásommal. Tudtam, hogy Ő az… Itt van. Végre itt van. Olyan sok idő után…Az életben vannak pontok, amikor az ember igazán rájön, hogy nincsenek véletlenek… Mindenkinek van egy életkönyve, amelyben a sorsa van megírva – változtathatatlanul. Az ölébe emelt, végre megszólalt.

– Hiányoztál… Az érintésed. A csókod. Az illatod… – suttogta halkan, csókok ostroma között Niall.  Szőke fürtjei összekuszálódottan keretezték az arcát. A gerincem mentén végigszaladt a bizsergés, egészen felkúszott a fejbőrömig. Mámorba zúdultam.

– Ha tudnád… – fakadtam ki, de aztán egy mindent elsöprő elhatározás által, ajkam az ajkára tapadt. Vadul csókoltam, nem érdekelt semmi, csak ő, ő, és az ő jelenléte… Beletúrtam a hajába, egy pillanatra felnéztem, bele abba a kifejező, kristálytiszta szemébe. A sötétség körülöttünk uralkodott, mégis láttuk egymást, ugyanis Niall végig fényt adott a Blackberryével. Mesés volt. Úgy éreztem magam, mint egy filmben… Egy soha véget nem érő filmben. Vonaglottam a karjaiban, a gyomromban pillangók ezrei röpködtek. Áthúzta a fejemen a blúzt, háttal nekidőltem a testének, karjait összefonta a hasam előtt. Ujjbegyével a köldököm körül körözött, miközben a hajamba csókolt, és azt suttogta: Az enyém vagy. Mindörökké. Megcsuklott a lábam, úgy éreztem, a szenvedély mámorától forog körülöttem a világ. Velem volt, és csak ez számított jelen pillanatban nekem. Éreztem, hallottam őt. Hatalmas ajándék volt azután, hogy pár hónapra elment turnézni – nélkülem… Ezzel jár a szakmája, én elfogadtam…

Megfordultam, és lehámoztam róla a felsőjét, majd a nadrágjával is így tettem.

Ott állt előttem, szinte meztelenül.

Pár pillanatig a félhomályban elbambultam a testének pásztázásának közben, majd nekirontottam, és mindenhol csókoltam, szívtam – néha karmoltam –, ahol csak értem. Lefejtette magáról a bokszert, én is megszabadultam a gönceimtől, majd lassan, óvatosan, belém csusszant. Kitöltött. Kiegészített. Megszűnt a bennem tátongó űr. Egyedül voltunk, csak mi ketten, és pontosan ezért volt oly csodálatos e pillanat. Beletemetkeztem az ölelésébe, miközben ő ritmikusan mozgott bennem, felderítve minden egyes erogén, érzékeny zónám.

– A… annyira… hi-á-nyoz-tál… – harsogta döfések hadában. A keze a hajamban volt, a Blackberry által kibocsátott fényben az arcának egyik fele világos volt, míg másik árnyakba borult. Maga volt a tökéletesség. Remegtem, éreztem, hogy közel a vég a kiteljesedés felé. Forróság öntött el, izzadtam, a verejték lepergett a hátamon. Síkos volt a kezem, fel-le szánkázott Niall hátán. Enyhén a vállába haraptam, hogy elfojtsak egy sikolyt. Az orgazmus delejestől megremegtetett, majd kitörtem, s rögtön ő is követett. Együtt olvadtunk össze, a szenvedélyben, a szerelemben, az érzéki érintéseinkben. Leemelt magáról, arcán buja mosoly játszott. Szemöldöke magasra emelkedett. Elismerően nézett, tengerkék szemében a tenger hullámzása tükröződött, meg a Hold fénycsóvái, amelyek a víz tetején törtek meg. Én is visszamosolyogtam rá. Leültünk a homokba, összefontuk a karjaink, az ölébe húzott, és figyeltük a hullámzó tenger, hallgattuk, ahogy a hullámok a sziklaszirtekig fölcsapnak, majd visszazúdulnak a tengerbe. Éreztük az éjszaka illatát, szerettünk egymás karjaiba burkolózni a sötétségben. Együtt voltunk. Együtt… És jelen pillanatban ez volt a legfontosabb.