I'm in love with you (18+)

Mesi Képírónak

A barátommal tartottam hazafelé a suliból. Arra számítottam, hogy nem lesz otthon senki és így kicsit kettesben lehetünk. Félreértés ne essék, még nem voltunk együtt úgy és igazából én még senkivel se voltam, a barátom pedig megértett és azt mondta, hogy vár rám, ezért filmnézést terveztünk csak.

Beléptem a házba és megláttam a bátyámat a kanapén feküdni. Igazából csak a mostohabátyám, két éve, de úgy tekintünk egymásra, mint az igazi testvérek.

Láttam rajta, hogy egy kicsit szomorú, így odamentem a barátommal, [random/fiúnév]-vel a kanapéhoz és leültünk a tesóm mellé.

- Mi a baj, Harry? - kérdeztem és megsimogattam a haját.

- Kendall. - sóhajtott fel.

- Mi történt? - kérdeztem ismét.

- Szakított velem. - motyogta.

- De azt mondtad, hogy úgysem szeretted, akkor mi a baj? - értetlenkedtem.

- Igen, nem szerettem, de tudod néha jól esik átölelni egy lányt és csak úgy nyugodtan el lenni vele. - sóhajtozott.

- Sajnálom. - suttogtam és megöleltem, hogy tudja, én itt vagyok neki. - Nem baj, ha majd máskor filmeznénk? - engedtem el Harry-t és odafordultam a barátomhoz.

- Nem, holnap a suliba találkozunk. - csókolt meg, mire úgy hallottam, hogy Harry szomorúan felsóhajtott, csak azt nem értettem, hogy miért. - Szia. - adott egy puszit az arcomra és elment.

Odafordultam Harry-hez és újra átöleltem.

- Hogy tudsz együtt lenni vele? - biccentett a fejével undorodva az ajtó felé.

- Tessék? - nem igazán értettem a kérdését, eddig semmi baja nem volt a barátommal.

- Mi van benne, ami bennem nincs meg? - kérdezte, én pedig meglepetten eltoltam magamtól.

- Mi van? - képedtem el.

- Én többet tudok adni neked, mint ő. - mondta határozottan, majd ajkait az enyémekre tapasztotta. Vadul és szenvedélyesen csókolt, én viszont nem csináltam semmit, teljesen megfagytam. Ajkaival próbált engem is ösztönözni, de nem bírtam megmozdulni. Aztán észbekaptam és határozottan ellöktem magamtól, a kezem pedig csattant az arcán. Döbbent tekintettel meredtünk egymásra, én pedig éreztem, ahogy elhagyja egy könnycsepp a szememet.

Felpattantam a kanapéról, berohantam a szobámba, bezártam az ajtót és zokogva leborultam az ágyra.

Igazából Harry mindig is tetszett nekem, de mégis csak a bátyám lényegében, ráadásul azt sem tudtam, hogy ő is érez irántam valamit, hiszen folyamatosan randizgatott és egy csomó csajt felhozott egy-egy éjszakára.

A kezem és a szívem is nagyon fájt a pofon miatt, hiszen sosem ütöttem még meg és nem is akartam.

- [T/N], kérlek ne haragudj és nyisd ki az ajtót! - dörömbölt az ajtón Harry. Nem szóltam semmit, tovább sírtam. - Kérlek, tudnom kell, hogy jól vagy! - kiáltott be és tovább ütötte az ajtót. Most sem csináltam semmit, de egy hatalmas csattanásra felkaptam a fejem. Harry a földön feküdt az ajtóm törött darabjaival. - A kurva életbe. - szitkozódott, majd felült és magához szorította a kezét. Amint megláttam, hogy vérzik, felpattantam és odafutottam hozzá. Lerogytam mellé és a kezeimbe vettem a fájó végtagját. Az ujjpercei kicsit felrepedtek, de szerencsére semmi komoly nem történt.

- Nagyon fáj? - suttogtam, miközben ujjait simogattam.

- Annyira nem. - motyogta. - Ne haragudj. - emelte meg az arcomat és letörölte a könnyeimet, majd egy ujjal végigsimított az alsó ajkamon. Mosolyogva nézte, ahogy érintése nyomán megremeg. - De már nem bírtam magammal tovább. Kendall azért szakított velem, mert elmondtam neki, hogy téged szeretlek.

- Tessék? - kérdeztem lesokkolódva.

- Ez az igazság, szeretlek. Szerelmes vagyok beléd. - mondta teljesen komolyan, a szemembe nézve. - Kérlek, mondd, hogy szeretsz! Szükségem van rá, hogy kimondd. Szükségem van rád. - suttogta kétségbeesetten az utolsó mondatot. Ajkaimat harapdálva néztem rá, nem tudtam, mit mondjak. Ha bevallom neki, hogy szeretem, akkor fogalmam sincs, hogy mi fog történni, de, ha letagadom, akkor valószínűleg sosem fog velem többé szóbaállni. Én viszont nem akarom elveszíteni őt.

- Szeretlek. - suttogtam, neki pedig csak ennyi kellett, ajkait hevesen az enyémekre tapasztotta és úgy csókolt, mintha nem lenne holnap, sőt, rajtunk kívül nem létezne semmi, és senki. Vadul falta ajkaimat és ezúttal én is visszacsókoltam. Nem törődtem a következményekkel, csak Harry-vel foglalkoztam. Elengedtem a kezét és átkaroltam a hátát, amit nem fedett semmi. Egyik kezemet a hajába túrtam és azt kezdtem húzkodni. Tetszhetett neki, ugyanis elmosolyodott és az ajkaimra nyögött. Elszakadt tőlem és boldogan nézett rám, de amikor lenyúltam a boxeréhez (ugyanis csak az volt rajta), összehúzott szemöldökkel eltolta a kezemet.

- Mit csinálsz? - mosolygott halványan.

- Hát... én... izé... - dadogtam össze-vissza. - Istenem, ez... ez annyira ciki. - motyogtam magam elé megalázva és lehajtottam a fejemet.

- Mit akartál csinálni? - emelte meg a fejemet és kényszerített, hogy a szemébe nézzek.

- Én... én csak... azt hittem, hogy... szóval... - szánalmasan nem bírtam egy normális mondatot sem összerakni.

- Semmi baj, előttem nem kell zavarba lenned. - mosolygott.

- Direkt csinálod? - kérdeztem, témát terelve.

- Mit?

- Tudod te azt! - vádoltam mosolyogva.

- Én csak azt tudom, hogy ügyesen terelsz témát. - adott puszit a homlokomra. - Mit akartál?

- Téged. - motyogtam halkan, vörös arccal.

- Mi? - értetlenkedett. - Figyelj, tudom, hogy szűz vagy és azt is tudom, hogy te nem akarnád ezt. - mondta kedvesen.

- De... én akarom. - suttogtam pár perc múlva.

- Hidd el, nekem is minden vágyam, hogy megnézzem milyen szűk vagy... - mondta vigyorogva, minden természetességgel a hangjában.

- Harry! - szakítottam félbe felháborodva, de ő tovább folytatta.

- ...de nem akarok fájdalmat okozni. - komorodott el.

- Te sosem okoznál. - suttogtam és kezemet a mellkasára vezettem. Elkezdtem simogatni és közelebb csúsztam hozzá, így teljesen neki feszültem. Ajkait enyémekre tapasztotta, felállt és felhúzott magához. Elkezdtem hátrálni addig, amíg az ágyra nem estem és rántottam magammal. Csókunk nem szakadt meg az alatt sem, amíg lenyúlt az ingemhez és kigombolta. A combomra ült, a hasamat simogatta és ajkaival eltávolodott tőlem. Csillogó szemekkel nézett végig rajtam, majd megakadt a szeme a nyakamon és összehúzott szemöldökkel hajot oda.

- Ez mi? - kérdezte undorodva a nyakamra bökve.

- Csak... tudod, a barátom... - próbáltam kimagyarázni a szívásnyomot.

- Többet nem akarom, hogy hozzád érjen! Csak én érhetek hozzád! - mondta birtoklóan, majd nyakamra tapadt és erősen szívogatni kezdte, közben kipattintotta a melltartóm elől lévő kapcsát. Túlságosan el voltam foglalva a nyögdécseléssel ahhoz, hogy zavarba legyek. Durván szívta a nyakamat és közben egyik kezével a melleimet simogatta, a másikkal lenyúlt a szoknyámhoz és lehúzta rólam. Már csak egy szál bugyiban feküdtem alatta, ugyanis a szandálomat még az előszobába ledobtam. Bugyin keresztül kezdett simogatni, valami eszméletlen érzés volt, hogy három helyen is kényeztetett. Sosem éltem még át ilyet és, bár soha nem gondoltam volna, hogy vele fogom, nem bántam. Áramütésszerű élvezet futott végig a testemen, amikor kezét becsúsztatta a bugyimba. Hirtelen megmerevedtem alatta és, ahogy simogatni kezdett, teljesen ellazultam. Ajkait elszakította a nyakamtól és önelégült mosollyal nézte azt a sebet, amit az eredeti elfedése érdekében ejtett. Elvette a mellemről a kezét és azzal is lenyúlt a bugyimhoz, amit egy egyszerű mozdulattal lerántott rólam. Amikor belém csúsztatta egy ujját, megvonaglottam az élvezettől és a fájdalomtól.

- Jesszus, nagyon szűk vagy. - mozgatta meg bennem az ujját, elképedve. Elpirultam a nyílt szavaitól, mindig tudtam, hogy nem fél kimondani azt, amire gondol, de a mocskos beszéde amellett, hogy beindított, meg is lepett. Mire feleszméltem, már a második ujját tüntette el bennem. Szomorúan pillantott rám, amikor látta a fájdalmas arcomat.

Kis időn belül kihúzta az ujjait, majd levette magáról a boxerét. Méretét látva meghökkentem. Hatalmas, kizárt, hogy az belémférjen, ha mégis, akkor szétrepedek.

Eltávolodott tőlem, majd fel akart kelni az ágyról, de megragadtam a kezét.

- Van... óvszerem. - motyogtam teljesen elpirulva, majd az éjjeliszekrényem felé mutattam. Érdeklődve felhúzta a szemöldökét.

- Miért van az neked, amikor szűz vagy? - kérdezte.

- Hát... tudod... készültünk már rá a barátommal. - húztam el kínosan a számat.

- Soha többé nem fog hozzád nyúlni! Se ő, se senki más, rajtam kívül! - szögezte le, majd felrántotta a fiókot és kivett belőle egy óvszert. Kibontotta, majd felhúzta a hosszára és fölém hajolva bepozícionálta magát. Hirtelen éles fájdalmat éreztem, mire a szemeim megteltek könnyekkel. Ahogy Harry előre mozdult bennem, ezzel teljesen belém csúszva, zokogva rándultam össze és véstem a körmeimet a hátába. Felszisszent, majd ismét megmozdult bennem, mire a zokogásom tovább fokozódott, a fájdalommal együtt.

- Sajnálom. Annyira sajnálom, kicsim. - motyogta a fülembe, majd ajkaimhoz hajolt és hevesen megcsókolt. Tudtam, hogy figyelemelterelésnek szánta és az az igazság, hogy sikerült neki.

A fájdalom enyhült, s mikor Harry ezt észrevette, lassan mozogni kezdett bennem.

- Basszus, nagyon szűk vagy. - nyögte nehezen.

- Sajnálom. - suttogtam.

- Nem! - tiltakozott. - Ez jó. - mosolygott rám.

Kezdtem élvezni, a fájdalmat mintha kiszipolyozták volna belőlem. Együtt nyögtünk, a mennyország vészesen közeledett. Harry a nyakamat kezdte csókolgatni, lassan lökött és minden egyes lökésnél megszívta egy kicsit az érzékeny, puha bőrt. Eszméletlen volt, ilyet még sosem éreztem, de valamiért Harry-n kívül, más miatt nem is akartam volna így érezni. Nekem ő a tökéletes és az egyetlen. És remélem, hogy ezzel Harry is így van.

Hirtelen elöntötte a hasamat a forróság, az egész testemen mintha szikrák pattogtak volna. Harry megremegett bennem, majd rámzuhant és erősen magához szorított. Lassan húzta ki magát belőlem, majd egy gyakorlott mozdulattal leszedte magáról és kidobta az ágy mellett álló szemetesbe. Magunkra húzta a takarót, maga felé fordított és átölelte a derekamat az egyik kezével. A másikkal megfogta az enyémet és az ujjaimmal kezdett játszani. Puszikat nyomott rájuk, aztán összekulcsolta a sajátjaival.

- Most már örökre az enyém vagy. Ugye tudod? - kérdezte mosolyogva.

- Reméltem is. - pusziltam meg a száját, mire megkönnyebbülten felsóhajtott.

- Itt meg mi történik? - vágódott ki az ajtó, ahol három döbbent szempárt láttam meg.

- Te megcsaltál? - kérdezte fájdalmasan a barátom, mire én csak még jobban Harry-hez bújtam.

- Sajnálom, de őt szeretem. - motyogtam Harry-re utalva, mire az említett elmosolyodott, az exbarátom pedig egy dühös pillantás után elviharzott. Harry anyukája és az én apukám pedig döbbenten nézett ránk.

- De... ti tulajdonképpen... testvérek vagytok. - dadogta apa.

- Nem érdekel. Nem vagyunk vérrokonok. - mondta nyugodtan Harry. - Ő a barátnőm, a szerelmem, nem érdekel semmi. - folytatta, de ezt már a szemembe nézve mondta. Tekintetemet elhomályosították a könnyek, ajkaimat hirtelen az övéire tapasztottam és hevesen csókoltam.

- Nagyon szeretlek. - suttogtam a szájába, mire elmosolyodott.

- Szeretlek, kicsim. - szakadt el tőlem és mindkét karját átfonva körülöttem, magához ölelt. A nagy ajtócsapódásra se rebbentünk szét, csupán elmosolyodtunk; tisztában voltunk vele, hogy alapos fejmosást fogunk kapni, de azt is tudtuk, hogy semmi és senki nem szakíthat el minket ezentúl egymástól.

Brittany