Engesztelésül (18+)

írta: Szofi

Megszeppenve figyeltem a hatalmas fürdőkádból a csokoládébarna szemű fiút.  Tekintete izzott a haragtól.  Hangos kiabálását csak a forró víz csobogása törte meg. Egy idő után nem is figyeltem arra mit mond, a felszálló gőzt bámultam a pislákoló gyertyafénynél.

Liam egyik bosszantó szokása, hogy képes borzalmas apróságokon felhúzni magát. Egy kicsit durvább beszóláson, egy félresikerült próbán, vagy egy olyan helyzeten, amiben Ő komoly szeretett volna maradni, viszont mindenki más körülötte más véleményen van. Akkor pedig robban a bomba. Először csak nem túl kedvesen felhívja a figyelmedet arra, hogy szerinte rossz irányba tartunk, majd heves motyogós magyarázatba kezd, és úgy fejlődünk a jelenlegi hangosan kiabálós részhez. A duzzogásos időszakot nem is említve, ami még csak most fog következni.

Nagyon hosszú nap áll mögöttem, egész nap talpon voltam a munkahelyemen, ide-oda rohangáltam, és valójában másra sem vágytam, csakhogy hazaérjek, és elmerülhessek egy kád forró vízben, teljes csendben és nyugalomban.  De ez a tervem füstbe ment, amikor alighogy elmerültem a habok között, hangosan csapódott a bejárati ajtó, majd vad léptek dobogtak fel a lépcsőn, és megjelent az ajtóba az én hatalmas tökéletes kérdésem.

Azért kérdésem, mert el nem tudom képzelni, mégis mit látott bennem, vagy mit lát bennem, ami arra készteti, hogy velem legyen.  Annyira különbözünk, amikor először találkoztunk két éve, nem hittem volna, hogy valaha is újra láthatom majd. De nem így lett. Megszerezte a számomat, és másnap már egy hatalmas virágcsokorral álldogált az ajtóm előtt.  Elmosolyodtam, ahogy felidéztem magamban a kedves emléket.

- Látom, nagyon komolyan veszel - szólt hozzám epésen - egyáltalán figyelsz rám Amber?

Felsóhajtottam. Komolyan ezt akarja csinálni?

- Fürödni próbálok Liam - válaszoltam, figyelmen kívül hagyva a kérdését, és lehunyva szemeimet hátradőltem a kádba, a finom vanillia illat, és a forró víz teljesen ellazított. Már csak egy kis csend kéne, hogy teljes legyen az összhang.  Tudtam, hogy ezzel csak tovább hergelem, ezért kinyitottam a szememet, kérlelően nézzek rá - szívem, nagyon hosszú napom volt. Kérlek, csak adj öt percet nekem!

- Az ég szerelmére - csapott öklével a fehér csempére - nekem is hosszú napom volt, és pont ezt szeretném neked elmagyarázni, de úgy tűnik szart sem érek vele!

Azzal a lendülettel ki is fordult a fürdőből. Puff neki.

 Mondanám, hogy végre megkaptam, amire vágytam, de nem egészen úgy sült el a dolog. Biztos voltam benne, ha nem kérek tőle sürgősen bocsánatot, akkor több napos duzzogásra számíthatok, pedig nem is én vagyok a hibás. Ezúttal.

 Bosszankodva kikászálódtam a kádból, gyorsan megtörölköztem, felkaptam a kék köpenyemet hanyagul megkötöttem, és útban voltam a konyha felé, ahonnan Liam hangját hallottam.  Pontosabban szitkozódását.

-Élsz még édes? - Idéztem a kedvenc filmemből, de csak egy dörmögő " ha-ha" jött válaszul.

 Megkerülve a nappaliban lévő kanapé egyikét, beléptem a hatalmas, és tágas konyhába.  Csak izmos hátát láttam, úgy tűnt útközben megszabadult fehér felsőjétől. Nem volt ellenemre a dolog. 

Liam minden egyes négyzetcentimétere tökéletes számomra, mindenét szerettem, és azt hiszem fogalma sem volt arról mennyit jelent nekem, hogy érezhetem tenyerem alatt puha, meleg bőrét, ahogy izmai megfeszülnek az érintésem alatt. 

Ajkamba harapva szeltem át a köztünk lévő távolságot, fejemet lapockájára hajtottam, míg kezemet végigsimítottam mellkasán. Úgy tűnt igyekszik türtőztetni magát, ugyanis tudomást sem vett jelenlétemről, vagy érintésemről. Elvigyorodtam, hát jó.  Ha harc, hát legyen harc.

 Felágaskodtam, hogy apró csókokkal hinthessem be a nyakát, ajkam puhán, szinte alig érintette bőrét. Szerettem játszadozni, mivel általában én voltam az, aki nyert. 

Oldalra léptem, átbújtam karja alatt,így elé kerültem, testem teljesen az övének préselődött. Egyik kezével megtámaszkodott a márványlapon, másikkal pedig egy poharat fogott, aminek tartalmát már félig megitta.  Egyenesen a szemébe néztem, láttam rajta hogy komoly erőfeszítésébe telt, nem letámadni.  A barna szemeinek nagyon ritkán tudtam nemet mondani. Helyesbítek. Soha. Biztos voltam benne, hogy egyszer azok fognak a sírba vinni.  

Egy apró csókot helyeztem szája szélére, majd még egyet ajkaira. Magamon éreztem tekintetét, de nem foglalkoztam vele.  Ajkai elnyíltak egymástól, így nyelvem utat törhetett magának, hogy aztán szenvedélyes táncba kezdhessen az övével.  Alig volt köztünk távolság, de úgy tűnt még azt a kicsit is át akarja hidalni, ugyanis egyik kezével szorosan magához vont. Ahogy ágyékát reménykedve hozzám dörgölte, én pedig megéreztem keménységét felnyögtem. Hihetetlen, hogy ezt komolyan én teszem vele. Elszakadtam ajkaitól, sóvárogva kapott volna utánam, de elhúztam a fejem.  Ujjaimat végigfuttattam oldalán, majd lentebb toltam a nadrágját, ami egy egyszerű szürke melegítő volt.

Elvigyorodtam, ahogy realizálódott bennem: nincs rajta boxer. Mosolyomat látva Ő is cinkos vigyorra húzta ajkait.

- Nahát, Mr. Payne - suttogtam füléhez hajolva, kezemmel még mindig a nadrágot ügyeskedve róla -Ön mindig tartogat meglepetéseket számomra!

- Te vagy a mindenem Amber - súgta Ő is, mintha mind a ketten attól tartanánk, hogy egyetlen félhangos vagy hangos szó megtörne valamit és oda lenne a varázs - mindig meg akarlak lepni!

Nyakának finom bőrét szívogattam, kezemmel megfogtam merevedését, és fel le kezdtem rajta mozgatni ujjaimat.   Egy szaggatott sóhaj szakadt fel belőle, erre kulcscsontját hintettem be csókokkal, tovább, végig a mellkasát, végül alhasához értem, letérdeltem, ahogy elértem eredeti célomhoz. Éreztem, hogy feszülté válik, testének minden egyes pontja vágyott az érintésemért, még ha ezt nem is akarta tudatni velem.  Láttam, ahogy annyira kétségbeesetten próbál kapaszkodni a pultban, hogy ujjpercei elfehéredtek, hangosan felnyögött, amikor végighúztam nyelvemet farkán.  Ezt a mozdulatsoromat még megismételtem egy párszor, nyelvem hegyével köröztem a makkján, és amikor már rajtam látta, hogy tényleg nem bírja tovább a játékomat a számba engedtem hosszának felét.  Ajkába harapva próbálta tompítani öblös nyögéseit, de nem igazán jött neki össze, amit igazából nem bántam, mert ez csak még jobban felizgatott engem is. Egyre gyorsuló tempót diktáltam, az őrületbe szerettem volna kergetni és vissza. Amikor teljes hossza eltűnt a számba, leverte a poharat a pultról, kezével hajam után nyúlt. Belemarkolt barna hullámos tincseimbe, és saját magának kezdte diktálni az iramot.  Nem volt durva, vagy gyors. Igazából sokkal lassabban csinálta, mint én. Figyelt rám, és ezért végtelenül hálás voltam neki.  Éreztem, hogy egyre keményebb lesz, szerettem ahogy forrósága lüktet a számba, ahogy  körülöleli Őt az ajkam. Szerettem látni, ahogy darabjaira hullik miattam. Szemöldöke összeszalad ajkai elnyílnak egymástól, szemét pedig szorosan összezárja. 

Hátrébb lépett így kicsusszant a számból, nyoma sem volt az előbbi gyengédségének ahogy felrántott magához, időt sem hagyva nekem szorította ujjait csípőmre és helyezett el a pulton. Szétterpesztett lábaim közé lépett, egy kicsit hátrébb dőltem, ami nem igazán volt kényelmes tekintve, hogy az az átkozott kávéfőző útban volt. Látva arckifejezésemet, egy egyszerű, de határozott mozdulattal lehajította a gépet a pultról. Megütközve néztem rá.

- Nem érdekel - dörmögte mély hangján - téged akarlak! Méghozzá most!

Ujjongani szerettem volna, alig vártam, hogy beváltsa követelését.  Lehámozta rólam a köpenyt, és mivel az alatt teljesen meztelen voltam, nem akadt sok dolga.  Ujjait puncimhoz vezette, mire felnyögtem.  Nem a kicseszett ujjaira volt most szükségem. Látva elégedetlenségemet, elvigyorodott.

- Nem akarok fájdalmat okozni kicsim - magyarázta, de mindketten tudtuk, hogy semmi szükség erre a játékra. Csöpögtem a nedvességtől. Csak neki.  Felnyögtem ahogy megéreztem magamban második ujját is, komolyan óráknak éreztem a perceket. Ennek az édes kínzásnak sose lesz már vége?

- Liam, kérlek - könyörögtem nyögdécselve - kérlek.

Közelebb lépett hozzám, farkával végigsimított a puncimon, majd bejáratomhoz helyezte magát.  Felemésztő lassúsággal tolta belém magát, de éppen csak a hegyét.  Esedezve felnyögtem. Ennek az én játékomnak kéne, hogy legyen, nem pedig az övének.  Előrébb mozdult, fejemet hátravetve élveztem az általa nyújtott örömöket. Amikor teljesen bennem volt, már tudtam, hogy nincs több állomásunk. Oda minden finomkodás és odafigyelés. Minden egyes  heves lökése közelebb repített a beteljesüléshez.  Felhúzott magához, ajkaink szenvedélyes csókba forrtak össze, miközben egy pillanatra sem állt le heves tempójával. Mellkasom az övéhez préselődöt, éreztem szapora szívverését, fejemet vállának döntöttem, tudtam, hogy másodpercek kérdése, és elélvezek neki.

-Amber - szólított meg akadozva - nézz rám!

Tettem, amit kért. Kék szemeimmel az övéibe néztem, amelyekben most nyoma sem volt haragnak, vagy dühnek. Színtiszta vágyban, és szerelemben úszott. Mozdulatai egyre  csak gyorsultak,  a következő pillanatban pedig éreztem, ahogy izmaim megfeszülnek keménysége körül, ettől pedig hangosan felnyögött,  és belém élvezett.  Fejemet ismét vállának döntöttem, igyekeztem ismét normális tempóban lélegezni, de még mindig az események hatása alatt álltam. Minden sejtem örömtáncot járt, jóleső érzés fogott el, biztonságban éreztem magam erős karjai között.

- Amber - szólított meg óvatoskodva, pár perc némaság után - leszel a feleségem?

Hangosan elnevettem magam. Komolyan kérdezi?

- Milyen választ vársz úgy, hogy még mindig bennem van a farkad Liam? - böktem játékosan a mellkasára - komolyan te lennél a nagy romantikus férfi, akiről mindenki beszél?

Felnéztem válaszom miatt aggódó szemeibe, és elmosolyodtam.

- Hát persze, hogy leszek, te bolond! Igen!

- Szeretlek - csókolt meg hevesen, amit nem igazán bántam, azt hiszem, ezen túl többször fogom felhúzni, vagy kiengesztelni. Még ha nem is én vagyok a hibás. Már csak az a kérdés, hogy vajon megkérdezzem-e, min is húzta fel magát ennyire, vagy elégedjek meg az elmúlt percek válaszaival. Csókjának hevességéből ítélve azt hiszem Ő maga szeretné elmagyarázni nekem.