Tanulási módszer (18+)

M. Patríciának

Szünetben a szekrényemnél álltam és a cuccaimat vettem ki, amikor odajött hozzám a legjobb barátom, Louis.
- Szia - dőlt neki a szekrénynek. A hangjából tisztán lehetett hallani, hogy valami nincs rendben.
- Szia. Mi történt?
Rám nézett, majd sóhajtott egy mélyet.
- A matek tanár azt mondta, hogy ha nem írom meg a holnapi dolgozatot legalább hármasra, megbuktat.
- Az gáz - húztam a számat. Hirtelen felcsillant a szeme, amiből rájöttem, hogy támadt egy ötlete.
- Segíthetnél!
- Mi? - nevettem fel. - Louis, én tizedikes vagyok, te pedig tizenegyedikes. Nem tudom azt, amit te tanulsz.
- Nem biztos! Olyan okos vagy! Kérlek, csak próbálj meg segíteni! Különben jövőre minden órán melletted fogok ülni és nem foglak békén hagyni - villantotta meg féloldalas mosolyát.
- Na jó - nevettem. - Délután négyre gyere át hozzám.
- Köszi, szuper vagy! - mosolygott, majd ment a következő órájára.

Négyet ütött az óra és kopogást hallottam. Meglepő, hogy pontosan ért ide, mert mindig mindenhonnan késik.
- Szia - nyitottam ki az ajtót.
- Szia. Akkor tanulhatunk? - mosolygott.
- Hú, nem gondoltam volna, hogy valaha ilyet hallok a szádból - nevettem, miközben félreálltam, hogy bejöhessen.
- Én se - mosolygott.
Felmentünk a szobámba és becsuktuk az ajtót, bár csak ketten voltunk a házban.
- Na akkor - sóhajtottam, majd leültünk az ágyra. - Mit vesztek matekból?
Nagy szemekkel nézett rám.
- Mégis honnan a francból tudjam? Alig járok be órára.
Megforgattam a szemeimet és halványan elmosolyodtam.
- Akkor majd én megnézem - kivettem a kezéből a könyvet és elkezdtem lapozgatni, de minden oldal olyan tiszta volt, mintha még egyszer sem nyitotta volna ki. - Na jó... próbáld megerőltetni az agyadat.
Elkezdett gondolkodni. Kivette a könyvet a kezemből és kinyitotta a 70. oldalon.
- Ez az - mutatott rá. - Emlékszem, hogy a padtársam itt nyitotta ki a könyvét.
- Értem - nézegettem. - Akkor kezdjük.
Letettem a könyvet és elkezdtem neki magyarázni. Végig bólogatott, de kétlem, hogy értett is valamit.
- Ha adok egy feladatot meg tudod oldani? - néztem rá.
- Hát.... fogalmam sincs - mosolyodott el. - De ha lenne valami ösztönzés, akkor jobban menne.
- Ösztönzés? Mire célzol? - néztem rá értetlenül. Arcán egy kaján vigyor jelent meg, amit ezesetben nem értettem.
- Minden egyes jó válasz után egy ruhadarab a földön.
Felnevettem.
- Megőrültél?
- Azt akarod, hogy megbukjak? - mosolygott.
- Megy ez neked ösztönzés nélkül is.
- A-a. Futni is csak akkor tudok gyorsan, ha van valami jutalom.
- Értem... És most más jutalmat nem tudsz kitalálni?
Megrázta a fejét, miközben egyre szélesebben mosolygott. Felsóhajtottam és a plafonra néztem.
- Na jó.
Adtam neki egy példát, és direkt egy nehezet, hogy még véletlenül se kelljen vetkőznöm. Eltelt tíz perc, és jelentette, hogy kész van.
- Na, erre kíváncsi vagyok - vettem a kezembe a könyvet és elkezdtem nézni. - Jó. És ez is. Meg... jó az egész.
- Na akkor? - mosolygott. Sóhajtottam egyet, majd letettem a könyvet az ágyra, felálltam és levettem a felsőmet. - Ez így nagyon jó lesz!
- Neked lehet - mosolyogtam, majd egy újabb példát adtam neki. Újabb tíz perc múlva megoldotta ismét hibátlanul. - Ezt nem hiszem el - húztam le a nadrágomat.
- Haladunk - mosolygott. - Jöhet a következő!
- Tessék.
Elkezdte nézegetni.
- Ez rohadt nehéz!
- Tudom - mosolyogtam.
- Akkor ha ezt megoldom, akkor teljesen levetkőzöl!
Mivel tudtam, hogy úgyse tudja megoldani, belementem. Eltelt öt perc, tíz perc, tizenöt, de semmi.
- Feladod? - mosolyogtam.
- Soha!
Elkezdett írni és a ceruzája szinte lángolt a gyorsaságtól.
- Kész!
A kezembe vettem, és mivel én se tudtam a megoldást, megnéztem a könyv hátuljában.
- Ez hihetetlen. Mikor lettél te ilyen jó matekos? - néztem rá, mire csak mosolyogva megvonta a vállát. Felálltam és kicsit szégyenkezve levettem az összes ruhadarabot, amit Louis ámulattal nézett. Másodpercek múlva felállt és közelebb lépett hozzám.
- Nehogy visszaöltözz - suttogta a fülembe, mire rajtam végigszaladt a hideg. Kezét óvatosan a derekamra tette, majd magához húzott és finoman megcsókolt.
- Louis, ez nem volt benne a megállapodásunkban - néztem rá.
- Tudom - mosolygott, majd újra megcsókolt. Nem bírtam magammal, ujjaimat puha tincsei közé vezettem és finoman meghúztam, miközben csókunk egyre vadabbá vált. Az ágy felé kezdett tolni, majd mikor a lábam ütközött a bútorral, lefektetett. A könyvet lelökte a földre és fölém helyezkedve csókolt tovább.
Megfogtam a pólójának az alját, és gyorsan lekaptam róla. Eddig még nem is figyeltem, hogy milyen jó teste van. Talán azért, mert még nem kerültünk ilyen helyzetbe.
Ajkai megtalálták a nyakamat és finoman szívni kezdte a bőrömet, ami halk sóhajtásokat váltott ki belőlem. Kezemet levezettem a nadrágjához és elkezdtem kigombolni az övét, majd a combja közepéig lehúztam, onnantól ő szenvedte le. Újra megcsókolt, eközben én a hátára löktem.
- Szeretsz irányítani? Nem is tudtam - mosolygott perverzül.
- Sok mindent nem tudsz még rólam - súgtam a fülébe, majd megharaptam a fülcimpáját, mire mélyen felsóhajtott. Végigpusziltam a felsőtestét, majd mikor a boxeréhez értem, kicsit lefagytam. Még anyagon keresztül is hatalmasnak látszott. Megfogtam és egy mozdulattal lerántottam róla, s mérete messze túlszárnyalta minden képzeletemet.
Boxerét a földre dobtam, majd hirtelen bekaptam a szerszámját és gyorsan mozgatni kezdtem a fejemet.
- Ah baby, nagyon jó vagy - zihálta, majd beletúrt a hajamba, ami engem gyorsabb tettekre ösztönzött. Rámarkoltam golyóira, mire hangosan felnyögött. - Hagyd abba! - zihálta. Nem hallgattam rá, inkább gyorsabban csinálta. - Hagyd... ahh, basszus! - kiáltott fel, miközben elélvezett. Lenyeltem a nedvét és rámásztam. - Nem akartam a szádba élvezni.
- Nem érdekel - mosolyogtam, majd megcsókoltam. Hirtelen hanyatt fordított.
- Ezért most nagyon kegyetlen leszek veled - morogta az ajkaimra, majd elkezdte masszírozni a melleimet. Csukott szemekkel élveztem és tűrtem, amit művel velem.
Egy idő után ezt megunta, felhúzta a lábaimat és hirtelen meleg nyelvét éreztem meg. Felsikítottam, ahogy hihetetlenül gyors tempóban kezdett kényeztetni.
- Azt a rohadt... - ziháltam, majd beletúrtam a hajába. Kezével erősen foga a csípőmet, hogy ne mozogjak, miközben egyik kezemmel a párnát szorongattam, másikkal még mindig a tincseit húzogattam. Nem telt el sok idő, hangosan mentem el.
Felmászott hozzám és gyengéden megcsókolt.
- El kell mondanom valamit - támasztotta a homlokát az enyémnek. - Szeretlek.
- Én is téged - mosolyogtam, majd újra megcsókolt. Felhúzta és széttette a lábaimat, s lassan belém hatolt. Először kicsit fájt a méretétől, de hamar megszoktam, és percek múlva már gyors tempóban lökött. Újra a nyakamra talált és szívni, harapni kezdte a bőrt. Lábaimat dereka köré fontam, így még beljebb tudott hatolni. A nevét nyögdécseltem, miközben a hátát is karmolászni kezdtem.
- Kiáltsd a nevem, ha elmész!
Hevesen bólogattam, majd kicsit gyorsított a már így is hihetetlen tempón, s hamar a gyönyör kapujába értem.
- Louis! - kiáltottam, s ezzel egy időben Louis is hangos nyögéssel a csúcsra ért. Még tolt párat, majd kicsúszott belőlem és mellém gurult. Lihegve nézett rám.
- Ez hihetetlen volt - mosolygott.
- Nekem mondod? - néztem rá fáradtan. Kitárta a karjait és közel húzott magához.
- Azt tényleg komolyan mondtam, hogy szeretlek.
- Én is komolyan gondolom - néztem fel rá, mire elmosolyodott és a homlokomra nyomott egy puszit. - És remélem, hogy most már meg tudod írni a dolgozatot hármasra.
- Ezek után még hatosra is - nevetett, majd magunkra húztuk a takarót és elnyomott az álom.