Nem engedlek el (18+)

P. Dórinak
írta: Brittany

- Nem mehetsz el! - tiltakozott a barátom. A szüleim bejelentették, hogy el kell költöznünk, ugyanis apukám egy másik városban kapott munkát.

- Nem is akarok, de erről nem én döntök. - mondtam idegesen. Harry tudta, hogy nem akarok elmenni, mégis engem állított be rossznak.

- Csak mondd meg anyudéknak, hogy nem mész és kész. - közölte velem ezt a felettébb remek ötletet.

- Nem mennének bele. Még nem vagyok nagykorú és nem is lenne hol laknom. - ráztam a fejemet tehetetlenül. Anyukámék már eladták a házat és meg is vették az újat.

- Költözz hozzám. - mondta egyszerűen.

- Megőrültél? Mondtam, hogy nem hagynának itt.

- Miért nem? Hiszen már három éve együtt vagyunk, a szüleid ismernek és szeretnek, szerintem rámbíznának téged. Ráadásul én már felnőtt vagyok. - vigyorgott.

- Nem akarok erről többet vitatkozni. Anyuék mondtak valamit én pedig nem tudok és nem is akarok csinálni semmit ellene. - jelentettem ki, majd megindultam az ajtó felé. - Sajnálom Harry. Szeretlek. - motyogtam szomorúan és kinyitottam az ajtót, de mielőtt kiléphettem volna rajta, Harry elrántott tőle és becsapta azt.

- Csak így eldobnál három évet? - hitetlenkedve és csalódottan nézett a szemembe.

- Mondtam, hogy nem beszélek erről többet. - makacskodtam és próbáltam erős szorításából szabadulni.

- Nem kell beszélned. Csak hagyd, hogy bebizonyítsam, hogy mi egymáshoz tartozunk. - suttogta ajkaimra és gyengéden megcsókolt. Próbáltam ellenkezni, mert a búcsú így még fájdalmasabb lesz, de nem bírtam sokáig, megadóan, elgyengülve omlottam karjaiba. Erősen szorított magához, egyik kezemet tarkójára vezettem, a másikkal benyúltam a pólója alá és a hátát simogattam. Megemelt, ösztönzött, hogy lábaimat kulcsoljam derekára. Miután megtettem, elindult a nappaliból a szobájába, belökte az ajtót, csókunkat viszont egy pillanatra sem szakította meg. Lábával visszacsukta a szobaajtót és odavitt az ágyhoz. Kellemes érzés töltött el, az ágyneműnek levendula és Harry illata volt. Az utóbbi egy-másfél évben általában itt tartózkodtam, ezért én mostam is. Teljesen úgy viselkedtünk mostanában, mintha férj és feleség lettünk volna.

Feltérdeltem, hogy le tudja venni a kabátomat és a pulcsimat, én pedig pólójától szabadítottam meg. A blúzomat is levette rólam és a nyakamat szívogatta, míg én hátát karmolásztam. Melltartón keresztül megragadott és masszírozni kezdett. Halkan sóhajtoztam érintései alatt, ő pedig hanyattfektetett. Kikapcsolta a melltartómat, messzire eldobta és gyengéden masszírozni kezdte a melleimet. Ajkaimra tapadt, apró nyöszörgéseim szájában haltak el. Teljesen kikészített, csak arra tudtam gondolni, hogy mennyire hiányozni fog nekem.

Nedves csókokkal haladt lefelé az állam vonalán és nyakamra tapadt. Gyengéden kezdett puszilgatni, majd hirtelen durvult és erősen megszívta. Élvezettel teli nyögéseim fájdalmasba mentek át, amíg ő harapdálni is kezdte az ígyis vékony bőrt. Eszméletlenül fájt, nem tudtam, miért csinálta. Éreztem, ahogyan teljesen felszakítja fogaival a bőrömet és a vérem is elkezdett szivárogni. Könnyek peregtek le az arcomon, próbáltam eltolni, de akárhányszor menekülni akartam, ő még erősebben szívta a véremet és megszorította a melleimet.

- Harry. Kérlek ne! Ez nagyon fáj. - nyöszörögtem alatta tehetetlenül és könnyeim még jobban megindultak. Hirtelen elszakadt nyakamtól és ködös tekintettel nézett könnyes szemeimbe.

- Ne haragudj, de mindenkinek tudnia kell, hogy az enyém vagy. - suttogta, majd néhány puszit adott a sebre és párszor óvatosan végignyalta.

Ismét megindult lefele, agyonszorongatott, fájó melleimet végigcsókolgatta és folytatta szájának útját. A hasamon néhány puszit hagyott, majd letérdelt az ágy elé és levette a csizmámat. Azt a zoknim és a nadrágom követte, így már csak egy szál bugyiban feküdtem előtte.

Felállt, levette a zokniját és a nadráját, majd mellém feküdt és lenyúlt a bugyimhoz. Anyagon keresztül simogatott, közben másik kezével a könnyemet törölte le, amik még az előző akciója után maradtak ott.

- Úgy sajnálom, kicsim, hogy fájdalmat okoztam, de nem bírtam megállni, hogy megjelöljelek. - motyogta bűnbánóan, majd lassan lehúzta rólam a bugyimat. Saját magát is megszabadította az utolsó ruhadarabjától és fölém mászott. Nem aggódtam amiatt, hogy óvszer nélkül akarja, sosem használt azt, mindig fogamzásgátlót szedtem.

Férfiassága végével simogatni kezdett, majd lassan nyomult előre bennem. Most olyan figyelmes és szeretetteljes volt, teljes ellentéte annak, amilyen a nyakam kiszívásakor. Érzékien mozgott, éreztette velem, hogy szeret.

Fejét lehúztam magamhoz és gyengéden megcsókoltam kissé felduzzadt száját. Kezeivel fejem mellett támaszkodott, lassan mozgott, látszott rajta, hogy minél tovább húzni akarja. Nekem már kezdett enyhén bizseregni az alhasam, de próbáltam magam tartani. Ő is közel lehetett, hiszen még jobban lelassított és elszakadt ajkaimtól. Sosem szeretkeztünk gyorsan, az lényegében szex lett volna és a szerelmesek szeretkezni szoktak, mi legalábbis biztosan.

Arcát hajamba rejtette, lehelletnyit gyorsított a nagyon lassú tempón, és erősen megmarkolta a lepedőt. Az alhasam kellemesen begörcsölt, egyik kezemet a hátára vezettem, a másikat göndör fürtjeiben hagytam. Harry megfeszült bennem, és abban a pillanatban, amint elöntött a forró nedve, én is elélveztem. Hátát karmoltam, fürtjeit húztam és a nevét mondogattam, ahogy ő is az enyémet.

Kis időn belül kihúzódott belőlem, mellém feküdt és erősen magához szorított.

- Hiányozni fogsz. - motyogtam mellkasa puha bőrébe és puszikat nyomtam rá.

- Mi? - tolt el magától annyira, hogy szemembe tudjon nézni. - Nem mondod, hogy ezek után még mindig el akarsz menni? - nézett kissé dühösen a szemembe.

- Nem akarok, de muszáj. - sóhajtottam fel, majd eltoltam magamtól és felkeltem az ágyról. Elkezdtem felvenni a ruháimat, de fél szemmel őt figyeltem. Felállt az ágyról, a szekrényhez ment és ő is öltözni kezdett. Miután felvettünk minden ruhánkat, szomorúan odakullogott hozzám és összekulcsolta az ujjainkat.

- Elköszönök én is a szüleidtől. - motyogta, majd kivezetett az előszobába és felvette a cipőjét meg a zakóját. Valamit nagyon keresni kezdett a zsebében, majd amikor érezte, hogy megvan, megnyugodva fogta meg ismét a kezemet.

Amikor beléptünk az ajtón, anyukámék már az előtérben álltak a bőröndökkel körbevéve.

- Sziasztok. - köszönt Harry és anyának adott egy puszit, apával pedig kezet fogott.

- Szervusz Harry, tényleg sajnáljuk, hogy el kell mennünk. Remélem elbúcsúztatok. - mondta anyu elhúzott szájjal. Ő is nagyon szerette Harry-t, ahogy apa is.

- Igen. - motyogtam, majd szerelmemhez fordultam, hogy megöleljem, de ő elengedte a kezemet és odaállt apukám elé.

- [Apukád/N], én nagyon szeretem [T/N]-t és nem fogom elengedni. Ő hozzám tartozik. - mondta magabiztosan, fogalmam sem volt, hogy mit akar, csak nagy szemekkel néztem őt. - Szeretném az engedélyedet kérni ahhoz, hogy velem maradhasson. Hogy hozzám költözhessen és szeretném megkérni a kezét. - mondta ki egy szuszra, én pedig teljesen ledöbbentem a szavaitól. Ahogy láttam, anya és apa is lesokkolódott. Apu szó szerint nem tudott megszólalni, amitől Harry nagyon ideges lett, kétségbeesetten nézett rá.

- Hát... ha nagyon szeretitek egymást... miért is állnék az utatokba? - dadogott zavarodottan apu, majd halványan elmosolyodott és rám nézett. Harry vett egy mély levegőt, majd felém fordult és elővett a zsebéből egy kis dobozkát.

- Nem tudom még mit mondhatnék, szóval nem mondok semmit, csak kérdezek. - térdelt le elém. - Hozzám jössz? - pattintotta fel a dobozkát.

- I-igen. - dadogtam el halkan, mire anyából és belőlem is kirobbant a sírás. Harry az ujjamra húzta a gyűrűt, majd feláll és szerelmesen megcsókolt.

- Jaj, kicsim. Olyan boldog vagyok. Nagyon fosz hiányozni. - ölelt meg szorosan anya. - Legyetek boldogok. - szorongatta meg Harry-t is.

Azóta is boldogan megvagyunk együtt, a nyakamon pedig még mindig látszik a seb, de már nem zavar.