Kittynek
Első napom a gimnáziumban... Nagyon ideges vagyok és kicsit talán félek is, főleg a nagyobb diákoktól. Nem szeretem, ha én vagyok a legkisebb.
Bementem a terembe. Csupa ismeretlen arc nézett rám. Elmentem a leghátsó padba és leültem. Lassan mindenki megérkezett, végül a tanár is. Egyedül ültem. Valamennyien ismerték egymást, de én senkit.
Lassan telt a nap. Utolsó óra előtt, gondoltam egy kicsit kimegyek a teremből. Ahogy kiléptem, egy hatalmas folyosón találtam magam. Nagy volt az iskola és féltem, hogy eltévedek.
- Szia - hallottam egy édes hangot magam mellett és odakaptam a tekintetem. Egy kék szemű, barna hajú fiú állt ott mosolyogva.
- Szia - köszöntem kicsit félénken.
- Megmutassam a sulit?
- Öm... aha.
- Oké, gyere - mosolygott. Elindult én pedig követtem. - Amúgy 11.-es vagyok és a nevem Louis.
- Én Kitty vagyok.
Rám mosolygott, majd megálltunk.
- Ez a kémia terem, vele szemben pedig a fizika, de gondolom már az osztályfőnököd valamennyire elmondta.
- Igen.
- Rendben. Akkor olyat mutatok, amiről még tuti, hogy nem beszélt.
Elmentünk a folyosó végére, ott volt egy büfé. Bementünk mögé és ott volt egy kisebb szoba tévével meg kanapéval és mindenféle olyan dologgal, ami a pihenéshez kell.
- Itt szoktunk pihenni, ha lyukas óránk van - mondta és levágódott a kanapéra. - Na? Nem próbálod ki? Nagyon kényelmes - mosolygott, s én vissza rá. Mellé ültem és tényleg nagyon kényelmes volt. Ránéztem és egy pillanatra elvesztem gyönyörű kék szemeiben.
- Öh.. bocsi, de én most megyek. Nem sokára becsöngetnek.
- Rendben. Amúgy ez az utolsó órád? - nézett fel rám, ugyanis én már álltam.
- Igen.
- Akkor, ha gondolod, suli után találkozhatnánk.
- Oké - mosolyogtam.
- Kicsöngetéskor az osztályod előtt leszek.
- Rendben - azzal elindultam. Az ajtóból még visszafordultam, kacsintott és ekkor becsöngettek. Rohantam a terembe és még épphogy a tanár előtt értem be. Leültem a helyemre és már alig vártam az óra végét. Louis nagyon megtetszett, vár tudom, hogy egy kilencedikestől nem akarhat sok mindent. Igazából nem is értem, hogy miért állt le velem.
Próbáltam figyelni a tanárra, de helyette percenként csak az órát bámultam. És végre eljött a várva-várt pillanat, a kicsengetés. Felkaptam a táskámat és szinte tolakodva mentem az ajtóhoz. Ahogy kiléptem, Louis ott állt a falnak támaszkodva zsebre tett kézzel. Ahogy meglátott, szélesen elmosolyodott és odajött.
- Akkor mehetünk?
- Igen.
Elindultunk, közben kérte, hogy meséljem el neki az első napomat. Mosolyogva hallgatott végig, majd Ő is elmesélte a napját.
Lementünk az aulába és leültünk.
- Várjuk meg, míg elmennek a diákok és néhány tanár, és bemegyünk a tornaterembe.
- Azt szabad? - kérdeztem.
- Nem - mosolygott. Kuncogni kezdtem, majd kényelmesen hátradőltem és figyeltem, ahogy a tömeg tódul kifelé.
- Ömm.. Louis, kérdezhetek valamit?
- Persze.
- Miért mutattad meg nekem a sulit?
- Talán nem örültél neki? - könyökölt a térdére.
- De igen, csak... mármint... Na, nem értem, hogy miért pont nekem mutattad meg.
- Mert egyszerűen csak láttam, hogy jól megleszünk - mosolygott. - És az is feltűnt, hogy még nem ismersz senkit, igazam van?
- Igen. És mindenesetre köszi - mosolyogtam.
- Szívesen.
Végre eltűntek a tanárok és a diákok és lementünk a tornaterembe.
- Ma volt tesid?
- Nem.
- Akkor megmutatom, hol vannak az öltözők - azzal elindult és én utána. Elég sok folyosón mentünk végig, míg az öltözőbe értünk. - Ez lenne a lányöltöző.
Beljebb mentem és körülnéztem. Nem volt nagy durranás; csak padok és fogasok.
- Érdekel a fiú öltöző? Egyébként ugyanilyen.
- Akkor nem lényeges - mondtam.
- Oké. Gyere, bemegyünk a tornaterembe.
Követtem Őt és bementünk a tornaterembe.
- Ez hatalmas - néztem körbe. Csend volt és a lépéseinket is lehetett hallani.
- Ez az egyik hátránya, mert sokat kell futnod - nevetett. - És amúgy szereted a tesit?
- Hát... attól függ, hogy milyen a tesitanár.
- Ha azt kapod, aki nekem van, akkor az jó lesz. Szigorú, de nem ordítozik.
- Aha, az jó - mondtam és még mindig a tornatermet nézegettem. Elindultam körbe és Louis jött utánam.
- Amúgy csikis vagy? - kérdezte egy pimasz mosollyal az arcán.
- Igen, miért?
Futni kezdett felém, én pedig próbáltam menekülni, de végül megfogott. Hangosan nevettünk és lefektetett a földre. Még mindig csikizett én pedig már sírtam a nevetéstől.
- Elég! Louis, hagyd abba!
Végre abba hagyta. Mellettem feküdt és féloldalasan mosolygott. Lassan közelebb hajolt hozzám és lehunyta a szemeit. A pulzusom 90-nel ment és mikor ajkai az enyémeket súrolták, olyan érzés volt, mintha leforráztak volna. Finoman csókolt és én is Őt.
- Tomlinson! - hallottunk egy férfihangot, mire Louis rögtön felállt és felsegített engem is. Aztán megláttunk egy ideges tanárt, ahogy felénk tart. - Már megint mit művel?
- Elnézést tanár úr, csak megmutattam neki a sulit.
- Én nem úgy láttam. Kérem, hagyják el az épületet. És ha még egyszer meglátom magukat itt, szólni fogok az igazgatónak.
- Értettem, tanár úr - mondta Louis és kimentünk, de már félúton elkapott a röhögő görcs.
Kimentünk a suli elé és megálltunk egymás felé fordulva. Louis megfogta a kezemet és újra megcsókolt.
- Most mennem kell foci edzésre. Majd holnap találkozunk - mosolygott.
- Rendben. Szia.
- Szia - intett az egyik kezével és már ment is. Mosolyogva mentem haza és a jókedvemet a szüleim is észrevették.
- Na, milyen volt a suli? - kérdezte anya.
- Imádtam - mosolyogtam, majd berohantam a szobámba.
Reggel, mikor kiléptem a házból, Louis a kapunk előtt állt.
- Louis, szia - mosolyogtam.
- Szia!
- Honnan tudtad, hogy itt lakom?
- Tudom és kész - kacsintott és megcsókolt. - Mehetünk?
- Igen.
Megfogta a kezem, ami őszintén szólva meglepett, de nem bántam. Ahogy bementünk a suliba, rengeteg féltékeny tekintettel találtam szembe magam, de nem érdekelt. Találkoztunk pár sráccal, akik gondolom Louis haverjai voltak, mert pacsiztak.
- Hali - köszönt nekem az egyik.
- Szia.
- Haver, ki a csaj? - mosolygott a másik. - A barátnőd?
Louis rám mosolygott, majd a haverjaira nézett.
- Igen.
- Hú, akkor nem is zavarunk - röhögtek, majd elmentek és Louis felém fordult.
- Ezt komolyan mondtad? - kérdeztem mosolyogva.
- Igen. Persze, csak ha te is akarod.
- Nagyon is akarom - mosolyogtam, majd megcsókoltuk egymást.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése