Reggel boldogan pattantam ki az ágyamból,hiszen ma van a szülinapom,és a barátom,Louis el visz ma valahova,aminek nagyon örülök.
Gyorsan összedobtam magamnak a konyhában egy reggelit,és tányérral a kezemben szaladtam fel az emeletre. Út közben bedörömböltem az öcsém szobájába,aki csak egy nem tetszését kifejező morgást hallatott.
A szobámba visszaérve bekapcsoltam a hi-fi rendszerem,és bömböltetni kezdtem a One Direction zenéit. Az ágyamon ülve,dúdolgatva majszoltam el a sajtos szendvicsem. Ezekkel végezve a gardróbomba mentem,hogy kiválasszak estére egy ruhát,valamint egy otthoni szettet,majd a kezembe kaptam,és egy törölközővel együtt átmentem a fürdőszobába. Óvatosan elmosolyodtam,ugyanis eldöntöttem,hogy ma elmondom Louisnak az örömhírt. Megsimítottam a hasamat,és már vigyorogva léptem be a zuhanykabinba. Lefürödtem,felöltöztem és jókedvűen léptem ki a helyiségből.
Éppen időben értem a szobámba,ugyanis megszólalt a telefonom. A képernyőről Harry arca vigyorgott rám.
-(T/N),boldog szülinapot! Milyen érzés 22-nek lenni?-szólt bele a legjobb barátunk,a jövendőbeli gyermekem keresztapja (a hangjából ítélve) mosolyogva.
-Harry,szia!Köszönöm,egész jó!-nevettem fel.
-A herceged üzeni,hogy valami szépet vegyél fel ma este. És egyébként van fekete kendőd?-kérdezte.
-Rendben. Ömm...Nincs. Miért?
-Nem érdekes. Hercegnő,most mennem kell. Élvezd ki a mai napot,még találkozunk. Csók.-és letette.
Az elmúlt 3 nap szörnyű volt számomra. Mindenki tudja,hogy Louis mivel készült mára nekem,csak én nem. És ez zavart. Nem vagyok oda a meglepetésekért.
Hirtelen kopogtak. Kiüvöltöttem,hogy "Szabad!",mire az öcsém kómás feje jelent meg az ajtó mögött.
-Boldog szülinapot nővérkém! Mit csinálsz ma az estéd előtt?-kérdezte msolyogva. Hát persze,ő is tudott róla.
-Jó reggelt Ray. Köszönöm. Hát,most nagyon megkívántam egy kávét.-válaszoltam,kiöntve tényleges vágyaim.
-Oké. Akkor 10 perce kérek,és indulunk a sarki Starbucks-ba.-kacsintott rám,aztán elhúzta fejét,és becsukta az ajtót.
Persze anyunak,apunak meg Ray-nek elmondtam a "titkom". Amit ma végre megtudhatnak a barátaim is,miután az apját is tájékoztatom. Másfél hónapos terhes vagyok. Mondjuk,Louis furcsállta is,hogy nem iszom alkoholt egy partin se,ahova én is hivatalos voltam,mint Louis Tomlinson barátnője. Erre mindig csak azt mondtam,hogy nem kívánom. Ami igaz is volt.
Gyorsan felkaptam magamra egy csőfarmert,egy bő pólót és egy Converse cipőt,és mentem is le az előszobába. Az öcsém éppen nyomogatta a telefonját,amikor megérkeztem. Mosolyogva eltette a készüléket,és rám nézett. Biccentettem,hogy mehetünk.
Negyed óra múlva a sarki Starbucks-ban ültünk. Én egy capuccinot ittam,Ray pedig egy fekete kávét.
-És hogy érzed magad?-kérdezte az öcsém.
-Egész jól. Ma még nem voltam rosszul. Úgyhogy örülök!-mosolyodtam el.
-Az jó.
Innentől még beszélgettünk egy csomó mindenről,majd dél fele bementünk egy pizzázóba,ahol megebédeltünk,majd hazamentünk. Ekkor megcsörrent a telefonom. A kijelzőn a legjobb barátnőm,Daisy neve villogott.
-Csajsziiii! Boldog szülinapot! Milyen színű ruhát veszel fel este?-köszöntött fel,és kérdezett.- Ajj,Niall hagyj már! Még egy perc,és adom!- dühöngött. Daisy és Niall egy párt alkotnak,bár pont egymás ellentettei,de nekik ez összejött.
-Köszi Daisy! Ömmm,kékre gondoltam. Tudod,az Louis kedvenc színe. Miért?
-Ja,öm,csak kérdeztem. Stylist vagyok,nem hagyhatom,hogy ne tudjak a ruhatárad minden darabjáról.-hebegte.
-Oké. Add Niallt.
-Rendben. Még találkozunk csajszi! Puszi,szeretlek!-és már hallottam is,hogy a barátja kikapja a kezéből a telefont.
-(T/N) boldog szülinapot! Már régen beszéltünk.-szólt bele a kis ír manónk.
-Köszönöm Niall. Tudom...Nem tudod Louis mikor jön értem?
-5-re érted megy.
-Akkor még van 4 órám,oké.
-Még találkozunk,most adom Liamet és Zayn-t! Szia!
-Szia Niall!
-Kicsiláány! Boldog szülinapot!-ordított bele a kagylóba egyszerre Zayn és Liam.
-Srácook! Köszönöm!-nevettem fel.-De ne süketítsetek meg.Még van pár fontos dolgom az életben. Hagyjátok meg a hallásom.-vigyorogtam.
-Oké,oké. 2 év alatt,amit velünk voltál,így is romlott a füled 30%-ot minimum.-nevetett Liam.-De hagyunk is kicsilány,még készülődnöd kell. De nagyon szépnek kell lenned,úgyhogy hajrá.Még találkozunk,szia!-ordítottak bele ismét a telefonba. Nevetve szakítottam meg a vonalat. El sem tudom képzelni,mi lenne velem nélkülük.
De ideje lenne készülődnöm. A fürdőben megmostam a hajam,megszárítottam,majd loknisra sütöttem. Hajlakk,és a hajam kész is.
Fekete szemceruzával kihúztam a szemem,de csak halványan,és szolidan,ahogyan Louis szereti. Natúr szemhéjfestéket is tettem fel,valamint egy krém színű rúzst kentem magamra. Smink,pipa. Visszasiettem a szobámba,és felvettem a kék koktélruhám,amit mára terveztem. Az éjjeli szekrényemen lévő órára pillantottam,ami az mutatta,hogy negyed óra múlva be fog gördülni barátom autója a házunk elé . Gyorsan összeraktam egy fekete kistáskába minden fontos dolgot,ami kellhet. Egy répát is elraktam,hátha Louisnak szüksége lenne rá,mivel ha ideges,ez lenyugtatja. Hogy répát rágcsál. És én így szeretem.
Mire leértem a bejárati ajtóhoz,éppen akkor csöngettek. Louis állt az ajtó másik oldalán. Elegáns,fekete szmokingban volt. Végignézett rajtam,elmosolyodott,majd közelebb lépve,szenvedélyesen megcsókolt.
-Szia baby. Boldog szülinapot,ezt neked hoztam.-vette elő kezét a háta mögül. 22 vörös rózsát hozott. A kedvenc virágom. Mosolyogva köszöntem meg,majd invitáltam be őt,hogy ne álldogáljon kint a hidegben addig,amíg én vázába teszem a virágot. Louis leült a kanapéra,én pedig a konyhába mentem vázáért. Hirtelen elkezdett fájni a hasam,és szinte elviselhetetlen rosszullét tört rám. A várandósság velejárója. Gyorsan bevettem egy fájdalomcsillapítót,és visszamentem a barátomhoz,a nappaliba.
Kimentünk a kocsihoz,ami egy fekete Range Rover volt. Beszálltunk,és Louis elindult. Körülbelül 1 perc kocsikázás után félreállt, és felém fordult.
-Ezt most szépen felkötöm a szemedre.-mutatott fel egy fekete kendőt. Beleegyezően sóhajtottam. Éreztem,ahogy Louis kezei lágyan megkötik a kis szövetdarabot,majd megint elindult a jármű.
Újabb 10 perc után újra megálltunk. A mellettem lévő ajtón kipattant a barátom,majd kisegített engem is. London utcáin furcsán kellemes idő volt. A szél lágyan fújt,de kifejezetten fülledt volt a levegő,pedig ősz volt,és fél 6. Éppen naplemente. Louis mögém állt,és kikötözte a fekete szövetanyagot. És nekem hirtelen elállt a lélegzetem. A London Eye volt előttem,ráadásul egy lélek sem járkált a környéken.
-L-Louis,te kibérelted az egészet?-hebegtem,és ránéztem a mellettem álló fiúra. Ő csak engem nézve bólintott,majd kezemet fogva vezetett az egyik kapszulához. Az ajtó mögöttünk bezárult,és az egész kerék elindult. Mi csak csöndben álltunk,és néztük a folyamatosan elénk táruló várost. A naplemente,és London együtt gyönyörűen festett. Mikor fél óra múlva elértük a tetejét,megállt az egész szerkezet. Hallottam,hogy mellettem Louis nehézkesen veszi a levegőt,és ezt nem értettem. Tudtommal nincs tériszonya.
A fiú felém fordult teljes testével,és maga elé vont engem,majd mélyen a szemembe nézett.
-(T/N). Szeretnék mondani valamit. Amikor először megláttalak,tudtam,hogy kellesz nekem,és nagyban terveztem veled. Ilyen még sosem fordult elő velem azelőtt. Tudod,amikor először megcsókolhattalak,úgy éreztem,hogy egy több éves vágyam teljesül. És most,2 évvel később,úgy érzem,igazi társra találtam,és ezt meg is szeretném erősíteni.-és a monológja végén térdre ereszkedett,én pedig azt hittem,szívrohamom lesz.- Szóval,(T/N),megtisztelnél azzal,hogy hozzám jössz feleségül?
Elakadt lélegzettel figyeltem,ahogyan felpattintja a kis vörös bársonydoboz tetejét,amiből három kis gyémántköves ezüst gyűrű bukkant elő. Alig tudtam megszólalni,de nagy nehezen kinyögtem egy értelmes választ:
-L-Louis...Hát persze,persze hogy hozzád megyek!
A vőlegényem felhúzta az ujjamra a gyűrűt,majd felállt,és hosszasan megcsókolt. Karjaimat átkulcsoltam a nyaka körül,és hagytam,hogy nyelve érzéki táncot járjon az enyémmel.
Még mindig sokkos állapotban voltam. De hirtelen hányingerem lett,és elszakadtam Louistól. Érdeklődve,és furcsán nézett rám. Itt van az én időm.
-Louis. Mondanom kell valamit. Emlékszel a partikra,ahol nem ittam semmilyen alkoholt?-kérdeztem szemébe nézve. Ő csak egy aprót bólintott.-Nem csak azért nem ittam,mert nem kívántam. Sokkal nyomósabb oka is van. Az a helyzet,hogy...-vettem mély levegőt.-Hogy terhes vagyok. És a te gyerekeddel,drágám.
Louis nem mozdult. Igen,erre számítottam. Gyorsan előhalásztam a répát a táskámból,majd a kezébe nyomtam. Hálásan pillantott rám,és rágcsálni kezdte. Tudtam,hogy nehéz lesz megemésztenie. Ismertem már. De mintha hirtelen megvilágosodott volna, eldobta a répát,és mosolyogva kapott fel, ahogy a hercegnőket szokás,és megpörgetett. Nevetve hajtottam hátra a fejem. Louis vigyorogva kiabálta,hogy "Apa leszek! Apa leszek!",és szinte fejét vesztve örvendezett.
Végre abbahagyta a pörgést,és letett engem is a "földre". Vigyorogva csókolt meg ismét. Ekkorra érkeztünk le a szerkezet aljára. Kinyílt az ajtó,de mi még mindig csókolóztunk. Valakik tapsolni és fütyülni kezdtek. Elfordítottam a fejem,és megláttam kis híján az összes közeli barátomat. Ott volt Harry,Liam,Niall,Zayn,Daisy és Ray. A göndör tapsolva rohant felénk,és ölelt át mindkettőnket. Mosolyogva visszaöleltem őt. Louis rám pillantott,és aprót lökött rajtam. Igen,tudom,hogy most jött el az ideje annak,hogy megtudják ők is.
-Hé,srácok. Szeretnék valamit mondani.-Hazza visszalépett a többiekhez,és vele együtt,mindenki érdeklődve figyelt rám. Megszorítottam Louis kezét,aki bátran,és vigyorogva közölte a barátainkkal a hírt.
-Gyerekek. Szülők leszünk.
Mindenki vigyorogva rohant felénk. Egy hatalmas ölelést kaptunk,egyszerre mindenkitől,kivéve Ray-t. Ő ugye már tudott róla. Karba tett kézzel,vigyorogva nézett minket.
Harry szakadt el tőlünk először.
-És kik lesznek a keresztszülei?-kérdezte reménykedő tekintettel.
-Te,és Daisy. Ugye?-néztem fel a vőlegényemre. Csak bólintott.
Ezek után,ha még nem lett volna elég,a One Direction házban volt még meglepetésben részem. Ugyanis Louis szobájában bőröndök és dobozok voltak.
-Louis. Miért vannak itt ezek?-mutattam az említett tárgyakra.
-Hát...Még nincs vége a szülinapodnak. Emlékszel,hogy azt mondtad,mindig is szerettél volna Corfu-n élni. Nos..Parancsolj-nyújtott át egy kis dobozkát. Egy kulcs volt benne. Érdeklődve néztem a vőlegényemre.
-Ez egy ház kulcsa. A mi,közös,corfu-i házunké.-felelte mosolyogva.Én pedig,a napon sokadszorra elállt a szavam,és a lélegzetem.
-De Lou,ha mi odaköltözünk...Mi lesz a bandával?-kérdeztem.
-Baby,már nem vagyunk annyira felkapottak. Nem lesz nagy kimaradás. Egy-két évre visszavonulunk.-közölte,de már egyáltalán nem volt lelkes. Szomorú volt.
Erőtlenül bólintottam egyet.
-2 hét múlva megy a repülőnk. Anyukádék még nem tudják...-bizonytalan volt. Talán úgy gondolta,hogy nem gondolkozott előre.
-Hagyd csak. Majd megoldom. 22 éves vagyok. Majd én eldöntöm,hogy mi csinálok.
És valóban,2 héttel később,3 és fél óra repülőút után,ott álltam a hatalmas corfu-i házunk előtt. És tudtam,hogy jól döntöttem. A hasam most kezdett el gömbölyödni,a 2. hónap végén. Még nem nagy,és annyira nem is látszik,de ha jól szemügyre vesszük,akkor már észrevehető.
Louis boldognak látszik. A szemében néha látom a szomorúságot,de nem sűrűn. És én is tökéletesen boldog vagyok. Hiszen álmaim szigetén,álmaim fiújával,a vőlegényemmel élhetek,boldogan,és 7 hónap múlva,a kis családunk plusz 1 fővel gyarapodik.
Pontosan olyan életem van,amilyet elképzeltem.
