Valójában (18+)

Dorii P.-nek

A már megszokott úton megyek a barátnőmhöz késő este. Meghívott, hogy igyunk egy kicsit ő, én, és még néhány haverunk. Neveket nem mondott, de igazából nem is nagyon érdekel.

Bekopogok a barnára festett ajtón, ami pár másodperc után kis is nyílik.

- Szia! - fogad mosolyogva legjobb barátnőm. - Gyere - áll félre.

- Kik vannak itt? - nézek rá. Kicsit elmosolyodik és az ajkába harap. Rossz előérzetem van. Akkor szokta ezt csinálni, amikor valami huncutságra készül.

- Egy pár haver és... Harry.

Ahogy kiejti a száján ezt a nevet, automatikusan elindulok kifelé a házból, de visszaránt.

- Ne csináld már!

- Tudod, hogy mennyire utál, és ez kölcsönös - súgom idegesen.

- Dehogy utál! Bejössz neki, és tudom, hogy neked is tetszik. Forr köztetek a levegő!

- Ez hülyeség - nevetek fel kicsit. - Folyton beszól nekem, és piszkál! Nem 12 éves, hogy így mutassa a vonzalmát irántam.

- Kérlek, maradj - ereszt kiskutya szemeket. Tudja, hogy ennek képtelen vagyok ellenállni, így hát nagy nehezen rávesz, hogy maradjak.

Bemegyek a nappaliba, s mindenki mosolyogva fogad, kivéve Harry-t. Ő inkább megforgatja a szemét, így próbálok nem tudomást venni róla, és leülök a többiek közé.
Lassan előkerül pár üveg pia, ami hamar el is fogy. Úgy érzem, kissé a fejembe szállt, de nem hinném, hogy ezzel egyedül vagyok. Mindeközben Harry-től rengeteg beszólást kaptam, amit nem hagytam szó nélkül, így hamarosan már szinte ordítozunk egymással. A többiek ahelyett, hogy leállítanának, inkább kimennek és ott hagynak minket. Még az ajtót is becsukják...
- Tessék, most is el kellett üldöznöd őket! - vágja a fejemhez, közben keresem a megfelelő visszaszólást.
- Te kezdtél el velem ordítozni, mert valamiért rohadtul nem bírod elviselni a társaságomat! De tudod mit? Én se a tiédet!
- Szuper! Örülök, hogy ezt tisztáztuk! - csapja össze a tenyereit, s kicsit, mintha meg lenne sértődve. Ez röhejes, ő sérteget, és még neki áll feljebb?
Rezegni kezd a telefonom, jelezve, hogy sms-em jött. Már megint attól a pasastól, aki egy ideje zaklat. Az Istenért sem akar leszállni rólam.
Feszülten nyomom ki, ahogy elolvasom idegesítő sorait. Harry összeráncolt szemöldökkel pásztázza az arcomat.
- Ki volt az? - kérdez rá.
- Nem mindegy?
- Tökre lesápadtál, rossz hír? - kerüli meg az asztal és odalép hozzám.
- Semmi közöd hozzá! - mordulok rá.
- De hisz remegsz az idegességtől - fonja össze a karjait maga előtt, s felvont szemöldökkel néz rám. Idegesen kifújom a levegőt és oldalra nézek.
- Egy pasas zaklat.
- Mi? - kerekednek ki a szemei. - Mivel? És ki az?
- Miért érdekel ennyire? - emelem rá újra a tekintetemet.
- Azért, mert csak én piszkálhatlak!
Az állam szinte leesik erre a kijelentésére. Most vagy nagyon gyerekes, vagy totál féltékeny. De azt hiszem, inkább az elsőre tippelnék.
- Miért is? - kérdeztem, mikor végre magamhoz térek.
- Csak - von vállat és huncutul elmosolyodik.
- Most meg mit vigyorogsz? - kerülném ki, de beáll elém. Értetlenül nézek fel rá, s hirtelen a falhoz tol, majd megcsókol. A meglepettségtől képtelen vagyok bármit is cselekedni, így csak hagyom, hogy kiélvezze magát. Kezeim lustán lógnak a testem mellett, Harry-ével ellentétben. Ő simogat mindenhol, ahol csak ér.
Ahogy elválik az ajkaimtól, halkan zihálva néz a szemembe.
- Végeztél? - húzom fel a szemöldökömet.
- Még nem - csap le újra az ajkaimra, de most elfordítom a fejemet.
- Mit csinálsz? - teszem a kezemet a mellkasára, s kicsit eltolom magamtól.
- Miért, minek látszik? - jelenik meg egy kaján vigyor a szája szélén.
- Teljesen megzakkantál? - ráncolom a szemöldökömet. - Miért csókoltál meg?
- Ugyan, tudom, hogy élvezted - támaszkodik meg a fejem fölött a falnak. - Ne is próbáld tagadni.
- Az agyam eldobom, komolyan - nevetek fel kínosan. - Eddig basztattál, most meg megcsókolsz.
- Uhum - mosolyog. - Valójában nagyon is bejössz, és érzem, hogy ez kölcsönös - közeledik újra az ajkaim felé, de gyorsan elugrok és kikerülöm őt.
- Te nem vagy normális! - nézek rá kicsit felháborodottan.
- Szerintem se - mosolyog még mindig, és újra közeledik felém.
- Komolyan mondom! Ha hozzám érsz, akkor...
- Akkor mi lesz? - fogja meg hirtelen a derekamat. - Nem fogsz tudni ellenállni, igaz?
- Ezt nem mondtam!
Mire feleszmélek, ajkai újra vadul falják az enyémeket. Akaratom ellenére is automatikusan a hajába túrok, és kicsit meg is húzom, mire belemorog a csókba. Megharapom az alsó ajkát, amin igazából én magam is meglepődök, de érzem, hogy ő is.
Hirtelen felkap, a kanapéhoz megy, leül és magára ültet, közben csókunk egy pillanatra sem szakadt meg. Kezeit végighúzza az oldalamon, majd a fenekemre teszi, s markolászni kezdi. Ahogy ajkaink elválnak, elkezdem csókolgatni az állkapcsát, és a nyakára is áttérek. A fejét hátrahajtja és egy jóleső sóhaj hagyja el a száját. Keze a pólóm alá vándorol, és egy mozdulattal lekapja rólam az anyagot. Érzem, hogy a vágy bennem egyre csak gyülemlik, s ez gyorsabb tettekre késztet.
Megfogom fekete pólójának az alját, és egy egyszerű mozdulattal kapom le róla, ezáltal elém tárul tökéletes felsőteste, amit titkon mindig is imádtam. Az alsó ajkamba harapva simítok végig rajta, ami egy huncut mosolyt csal az arcára.
- Tudtam, hogy imádod.
- Fogd be - csókolom meg vadul, s édesen belemosolyog. Végigsimítja lentről felfelé a hátamat, és egy rutinos mozdulattal kapcsolja ki a melltartómat. Az anyagtól gyorsan szabadul meg, s melleimet csillogó szemekkel méregeti, bár nem sokáig, ugyanis hamar ajkai találnak rá. Hátrahajtom a fejem, szemeim lecsukódnak, ahogy puha ajkaival kényezteti az egyik mellbimbómat, a másikat kézzel masszírozza. A csípőmet akaratlanul is előre tolom, így teljesen hozzányomva magam keményedő férfiasságához, ami egy halk morgást vált ki belőle. A hajába túrok, forró nyelvét lassan végighúzza a mellkasom, s megcsókol. Eközben megkeresi a rövidnadrágom gombját, gyorsan szétpattintja, s benyúl a bugyimba.
- Hm.. milyen nedves vagy - suttogja az ajkaimra, s édesen elmosolyodik. - Izgató, hogy ez miattam van.
- Ne szokj hozzá - zihálom halkan, a nyakához hajolok és erősen megszívom a bőrét. Felnyög, s hirtelen végigfektet a kanapén. A nadrágot gyorsan lehúzza a lábaimon, s fölém terpeszkedve csókol meg. Végigsimítva a felsőtestén, leérek a nadrágjához, amit sietve gombolok ki és tolom le róla. Arcát a nyakamba temeti, s halkan zihál, miközben leügyeskedi magáról a nadrágot. A bugyimat szinte szétszakítja rajtam, mire szemeim kikerekednek. - Az volt a kedvencem! - mordulok rá, de ő csak mosolyog.
- Hidd el, mellettem nincs szükséged bugyira - csókol meg. A boxerét gyorsan letolom, ő lerugdossa magáról és a lábaim közé férkőzve hirtelen belém tolja magát, ami mindkettőnkből egy szaggatott sóhajt vált ki.
Erőteljesen mozgatni kezdi a csípőjét, és olyan gyorsan lök, hogy még a kanapé is mozogni kezd, ami csak fokoz az izgalmakon. Körmeimet a hátába vájom és karmolászom, lábaimmal körbeölelem a csípőjét, s érzem, hogy minden lökésnél érinti a g pontomat.
- Ahw, de jó vagy - nyöszörgöm, ami úgy tűnik, hogy izgatja, mert egyre csak gyorsít - már ha ez még lehetséges. A vállát harapdálom, miközben kéjesen nyögök, s ő is hangot a élvezetének.
A hátam alá nyúl, felül a kanapén és magára húz, de mindezt úgy, hogy nem csúszik ki belőlem.
- Gyerünk, baby, lovagolj - zihálja, s kezét a csípőmre teszi. Gyorsan kezdek rajta ugrálni, s erősen kapaszkodok széles vállába. Arcomat a nyakához hajtom, s ajkaimat szétnyitva kezdem el erősen szívni a bőrét. - Uh, ez az - préseli ki a fogai között. Érzem, hogy már közel vagyok, s lassan körözni kezdek a csípőmmel. Nyögéseimet már ha akarnám se tudnám visszafojtani. A hátam íve feszül, a fejemet hátrahajtom és a csípőmet erőteljesen előre nyomom. Egy nagy nyögés kíséretében érzem, hogy a gyönyör magával ragad, s Harry-vel szinte egyszerre élvezünk el. Zihálva mozgok még egy kicsit rajta, s lassan a szemébe nézek.
Egyikünk sem szólal meg, szerintem ő is furcsállja, hogy ez most tényleg megtörtént. Lassan lemászok róla, és továbbra is szó nélkül öltözünk föl. Megigazgatom magamon a ruháimat, s megköszörülöm a torkomat.
- Én rohadtul élveztem - mosolyodik el. - És izgató volt, hogy láttam, te is.
Egy kicsit elpirulok és lesütöm a szememet.
- Na mi az, nem mondasz semmit? - lép hozzám közel, s lassan megsimítja az arcomat, amibe kicsit beleborzongok.
- Csak... olyan abszurd ez az egész.
- Miért lenne az? Azt hittem, nyilvánvaló, hogy bejössz nekem. Ahogy az is, hogy ez kölcsönös. Szerinted nem lenne jobb, ha a folytonos piszkálódás helyett inkább ilyenekre pazarolnánk az energiánkat? - mosolyodik el kajánul.
- Perverz vagy - nevetem el magam.
- Lehet - von vállat. - De ez neked bejön!
- Lehet - mosolygok, s kinyílik az ajtó, majd benéznek.
- Végeztetek?
- Mi? - ráncolom a szemöldököm. Egymásra mosolyognak, így leesik, hogy miért is hagytak minket kettesben...

~E