E-mailben érkezett, Harry (18+)

Írta: Sam Wilberry

(Ennek a sztorinak a folytatása: http://1dsztorik18.blogspot.hu/2014/07/e-mailben-erkezett-harry-18.html)

...ismét összerezzenek. Az ajtóban álló lány szeme tágra nyílt és kutató. Ajkán gonosz vigyor húzódik, ahogy lenéz ránk félhold alakú szemüvege alól. A lázas aggodalom jeges érzésként terjed szét a zsigereimben. Harry összevonta a szemöldökét, szája széle megrándult. Magam köré csavartam az ingét, ahogy felrugaszkodtam a padlóról. A tenyerem kosz és sár szennyezte, az arcom verejtéktől csatakos, a copfom összegubancolódva pihent a vállamon (pontosan olyan látványt nyújtva, mintha valaki megtépett volna). A gondolat iróniáján önkéntelenül, szinte ösztönszerűen elmosolyodtam. Harry arcán gödröcskék árnyékát láttam, amint lebiggyedt a szája.

– Darena – sziszegte ismerős gúnnyal a hangjában. Meztelen mellkasán ott éktelenkedtek a harapások, amelyeket a fogammal ejtettem a bőrébe. Hirtelen elpirultam, a lány haragos tekintete rám villan.

– Kurva! – bökte ki felém intve. – Harry! Egy álszent, hazudozó, reménytelen eset vagy… Csalódtam benned! – a drámai jelenet kibontakozásától csak nevethetnékem támad, mégis ramatyul érzem magam… Van valami ismeretlen erő a levegőben, ami lüktet, bizsereg, nem hagy nyugodni. A fájdalom éles lándzsaként nyilall a halántékomba. Jobbra fordul körülöttem a föld, de mielőtt még a padlóra puffanhatnék, Harry izmos karjai védnek ki az eséstől.

– Megcsaltál! – kurjantotta Darena. Az csillogás, ami kitűzött a szeméből, amikor belépett a helységbe, most teljesen eltűnt, helyét deres, szürke komorság vette át, amely vad dühöt és gyűlöletet sejtetett.

Darena lenézett Harry félig ágaskodó farkára. Az erek lüktetve, keményen kidudorodva mutatkoztak rajta. Vöröslő makkjáról egy esőcseppnyi ondó pottyant a padlóra, hirtelen legyűrhetetlen késztetés lobbant szabadjára bennem: magamban akarom. Harry összeszorított fogakkal szemlélte a lányt, állán megrándult egy-egy izom. Kósza, göndör tincsei a tekintetét keretezték, sűrű, bolyhos szemöldöke hullámként húzódott a szeme fölött. Duzzadt ajka, amelyen még a harapásom – fogaim – nyoma derengett, csábítóan, hívogatóan kunkorodott fel. Harry rám nézett, s egyszeriben visszaköltözött minden melegség, szenvedély a pillantásába.

– Darena viccnek vette a szakításunk, mert április elsején közöltem vele a rossz hírt – motyogta Harry alig hallhatóan. Biztos voltam benne, a lány nem elég jó hallású ahhoz, hogy ezt meghallja.

Harry még szélesebben vigyorgott, amikor melleim előtt összefontam csupasz karjaim.

– Ne légy ennyire gyerekes, Darena – korholta Harry fennkölten. – Ott van neked Steve! Ha azt hiszed, hogy… – Harry tónusa viharosság, felhevültté vált.

– Vannak dolgok, amelyekről nem kell tudnod, Harry – suttogta. – És ez így van jól! Az élet nem egy egyszerű játék, ahol kedvedre válogathatsz az opciók között…

– Mekkora egy szónoki tehetséggel megáldott cafka! Vajon akkor is ekkora dumás, amikor keményen leszop egy nagyfarkú pasit? – kicsengett a hangomból a gúny és megvetést, de ezt már nem hagyhattam szó nélkül.

– Álszent csőcselék… Nézz magadra! – bólintott felém. – Szánalmas vagy! Harry így, Harry úgy… Harryt mindenki isteníti! Ő a szexi, az okos, a menő, és a pasi, aki mindenki számára elérhetetlen. Harry… – a pillantását a zárkózott tekintetű fiúra emelte. – csakis ezért vagy te akkora sztár az emberek között! Ha egy vézna, elesett kis szarházi lennél, a kutya se nézne fel rád… – köpködte a szavakat.

– Elég legyen! – üvöltöttem. A lány láthatóan megérezte a hangomból kicsendülő elszántságot, ijedten hátrált. – Ne merészelj így beszélni valakivel, aki semmit sem vétett számodra! Az, hogy olyannyira gyerekes vagy, mint egy kétéves óvodás, csak elszomorítja a helyzetet. Térj észhez, Darena! Vedd észre: Harry tényleg szakított veled, te meg idejöttél fesztivált csinálni, miközben Harryt jól lehurrogtad, leszidtad... Kedves, azokkal a gyönyörű jelzőkkel önmagadat festetted le! Te vagy a nagy senki, a nulla, a szarházi, akire még a kutya sem néz rá… Ugye, mennyire ironikus? – hisztérikusan felnevettem, a lány meg elbőgte magát.

– Már nem hatsz meg – a szobára csend telepedett, csak a lány elfojtott szipogása hasított néha-néha a kegyetlen némaságba. Harry baritonja határozottan csengett. Olyannyira, hogy a lány egy szó nélkül sarkon fordult, és a kijárat felé vezető ajtó felé vette az irányt. Csak akkor szólalt fel, amikor hideg, hófehér ujjai a kilincsre fonódtak. – Ég veled, Harry! Igazad volt. Már semmit sem érek! – és ezzel résnyire nyílt az ajtó. A lány még azelőtt eltűnt, mielőtt eszmélhettünk volna. Jeges fuvallat vágta be az ajtót, ami az elmúlást hirdette.

– Most szopj le bébi, különben még utána megyek – suttogta Harry fojtottan. A fehér, megrepedezett falnak dőlt. Feje enyhén előrehanyatlott, göndör tincsei a tekintetébe omlottak, karjait a feje fölé támasztotta, amitől az izmok jól megfeszültek és kirajzolódtak a testén. Lábai összefonta, feszesen kihúzta magát. A farka mereved, kőkeményen lüktetett a combja között, súlyos golyói aláereszkedetten csüngtek. Lassan odaléptem hozzá, negédes csókot leheltem az ajkára, amitől összerándult, kéjtől fűtötten nézett rám.

– Cica – súgta. – Gyorsan csináld! – a szavakat oly mélyen, érzelmekkel dúsítottan ejtette ki, hogy nem bírtam ki összerezzenés nélkül. A gyomromba forró, ismerős érzés hasított, amitől görcs rándultam.

– Imádom – kúsztam le eléje. Kezeimmel átfontam izmos combját, majd közelebb húztam magamhoz felizgatott testét. A vágy perzselően vibrált közöttünk.

– Ahh – csücsörítettem, majd megfújtam Harry makkjának vöröslő tetejét, amitől felnyögött, és egy váladékcsepp kúszott végig farkának méretes ívén, majd lassan ráhúztam a szám merevedő férfiasságára.

– Basszus, kicsim – nyögte hangosan, szakadozva. – Megőrjítesz – hangjában ezer érzelem játszott.

– Tudom – ezzel rácuppantam, és hevesen szopni kezdtem. A szám behorpadt, erősen szívtam egyre duzzadó férfiasságát, amelynek íze sós, jól ismer volt, és újabb vágyakat és érzéseket lobbantott bennem, a jelen tökéletes pillanatában.

Harry megremegett, majd két tenyerével a hajamba markolva, lehúzta a szám rángó farkáról. Egy hajszálnyira volt attól, hogy keményen elélvezzen, és telenyomja a szám síkos ondójával. Az ölébe emelt, és lassan belém hatolt. Elűzte az ürességet, megadta nekem azt az érzést, amelyre minden nap minden órájában vágyok. Ővele lenni olyan, mintha beleharapnék az örökké tartó, mindig emlékezetes boldogság legfinomabb tortájába. Harry kilökte az ajtót, és velem együtt kilépett a szabadba.

– Keményen megduglak – figyelmeztetett, majd megragadta a csípőmet. Nekidőlt egy fának, behajlította a térdét, farka teljesen, tövig bennem volt, a golyói csapkodását éreztem a combom között. – Így. Wow. Meg-őr-jí-tesz – fel-le mozgott, vadul, ellenállhatatlanul dugott. A szenvedély markában voltunk, távol a világtól, egy olyan jelen valóságában, ahol az érzékeink és érzelmeink állnak a központban. Éreztem minden egyes centiméterét, erektől duzzadó felületét, amint ki-be mozgott bennem. Harry magasra emelt, síkos farka kicsúszott belőlem. Hirtelen, együtt élveztünk el, nyögések és morgások kíséretében. Harry mindegyre a combom belsejébe spriccelt, egyszer-kétszer-háromszor, mindannyiszor egyre nagyobbat, amikor szirénák átütő hangjára lettünk figyelmesek. Egy rendőrautó parkolt a távolban. Két fekete-ruhás nyomozónő lépdelt felénk Darenával karöltve. A veszteség érzése jóval azelőtt lepett el, mielőtt bekövetkezett volna.

– Harry – szólalt fel Darena. – Megtudtam, hogy... 

A lány már nem tudta továbbfolytatni. Hangját elsodorta az éjszaka. 

– Ő az én prédám volt! – lépett elő cserjék takarásából egy megtermett, széles vállú férfi. – Viszont, Harry Styles, tudom a titkod!