Egy borzalmas este (18+)

Patty-nak
írta: Brittany

Késő este volt. A legjobb barátnőmtől mentem hazafelé. Messze lakott tőlem, úgyvolt, hogy nála alszok, de meggondoltam magam. Beértem egy sikátorba, itt még sötétebb volt minden. Gyorsabban szedtem a lábaimat, kezdtem félni és mihamarabb otthon akartam lenni. Volt egy olyan érzésem, hogy követnek, ezért kis idő múlva futni kezdtem. Hirtelen valaki megragadta a karomat és a falnak lökött.

- Ne bánts! - kiáltottam fel kétségbeesetten. Arcomat eltakartam, nem tudtam, ki a támadóm.

- Ó, kedves [T/N], sosem bántanálak. - mondta mézes-mázos hangon az illető. - Csak egy kicsit elszórakozunk. - röhögött fel. Megismertem a hangját. Lassan vettem el kezeimet arcom elől és egy nagyot nyeltem, ahogy megláttam ki az. - Na mi van? Megismertél, kiscsillag? - gúnyolódott.

- Niall? - kérdeztem remegő hangon, bár inkább kijelentésnek hangzott.

- Oh, hát tényleg emlékszel rám... - vigyorodott el. - És én tudod mire emlékszem? Arra a napra, amikor kegyetlenül szakítottál velem. - dühödött be hirtelen és ököllel beleütött mellettem a téglafalba. Összerezzentem. Most először féltem tőle. Sose volt velem durva, igaz, amikor szakítottunk eléggé kiakadt, de nem bántott volna soha, legalábbis eddig ezt hittem.

Azért szakítottam vele, mert nem volt ideje rám és ez tönkretette a kapcsolatunkat.

Hirtelen megragadta a csuklómat és húzni kezdett maga után. Egyre jobban bepánikoltam, ráncigálni kezdtem a kezemet, de ezzel csak azt értem el, hogy erősödött a szorítása.

Nem mentünk sokat, megállt egy ajtó előtt, kinyitotta, belökött rajta és visszazárta. Utánam jött miközben én valami menekülési útvonalat kerestem. Ismét megragadott, feráncigált a lépcsőn és az első szobába belökött. Tapsolt egyet, mire felkapcsolódott a villany és rendesen megláttam az arcát. Megviselt volt, szemei mégis dühösen csillogtak. Egy mozdulattam lerántotta a kabátomat és félredobta. A sajátját is elhajította és a pulcsját meg a pólóját is lekapta magáról. Kettészabta a blúzomat és lelökött az ágyra. A félelemtől már remegtem, de őt nem hatotta meg. Levette a cipőmet meg a zoknimat és a sajátjait is ledobálta. A nadrágomat is leszabta rólam, így már csak egy fehérneműben feküdtem előtte. Zokogni kezdtem és feljebbmásztam az ágyon mire ő visszahúzott és egy pofont adott az arcomra.

- Kussolj el! - rivallt rám. Erősen belemarkolt a hajamba és felrántott. Halkan sírtam, a fejbőröm eszméletlenül égett, biztos, hogy jópár szál hajamtól megfosztott. Visszalökött az ágyra és az övét kirántotta a nadrágjából. Megragadta a kezeimet és a csuklómnál fogva, az övvel az ágytámlához kötözött és leszabta a melltartómat. Esélyem se lett volna elbújni előle. Erősen megmarkolta a melleimet, mire fájdalmasan felkiáltottam, de erre csak egy újabb pofont kaptam. Halkan kezdtem pityeregni, nem akartam több ütést. Lehajolt a melleimhez és erősen beleharapott a jobba. Majdnem megint felkiáltottam, de nem mertem, ezért a számba haraptam. Fogait többször a mellembe méjesztette, majd áttért a másikba és azt is vörösödésig kínozta. Ezután felcsúszott a nyakamhoz, ahol először lágyan kezdett puszilgatni. Ezek az érintései nagyon jól estek, régen is mindig így ért hozzám. De hirtelen durvult megint. Itt is harapdált, majd erőteljesen szívni kezdte a bőrömet. Fájdalmamba felnyögtem, de ő csak megmarkolta a hajamat és hátrábbhúzta a fejemet, hogy jobban hozzáférjen a már eléggé kiszívott területhez.

Elszakadt a sebtől, párszor megpuszilta a fájdalmas részt és ismét elindult lefele. Amikor a hasamnál járt, teljesen beparáztam.

Lerántotta a bugyimat és vigyorogva hajolt fel hozzám.

- Még mindig olyan kívánatos vagy, mint régen, baby. - kacsintott. Ujjait alulra vezette és erőteljesen benyomta a csiklómat. Hangosan felnyögtem, bár nem a kéjtől. Lejjebb vitte a kezét és három ujját kapásból feltolt. Könnyeim megint megindultak, de ő csak nagy mosollyal nézet engem és gyorsan mozgatta bennem hosszú ujjait.

- Csak nem fáj? - kérdezte Niall cinikusan. - Hidd el, nekem ezerszer jobban fájt, hogy szakítottál velem!

Hirtelen rántotta ki ujjait belőlem, majd letépte a nadrágját és a boxerét magáról. Férfiasságát melleim közé tette és összenyomta őket. Húzkodta magát közöttük, közben hangosakat nyögött, az én számat halk sóhajok hagyták el.

Nem tudtam elhinni, hogy ilyen kegyetlen ember lett. Annyira szerettük egymást, erre ezt teszi velem. Mindkettőnk érdeke volt a szakítás, én nem akartam örökre rá várni, neki pedig biztos nehezére esett volna egy idő után nem megcsalnia engem.

Szerszáma rángatózni kezdett a melleim között, mire elhúzta onnan és a szám elé tartotta. Makacsul összezártam ajkaimat, de ő szétfeszítette és bedugta a számba magát. Párat húzott rajta, majd hirtelen megéreztem az enyhén sós nevet, ahogy elkezdett lecsurogni a torkomon. Nem akartam lenyelni, de ő ezt is megoldotta. Az orromat befogta a számat pedig összeszorította. Kénytelen voltam lenyelni, mire Niall elégedetten elvigyorodott. Lejjebb helyezkedett, majd erőteljesen belémvágta magát. Felordítottam, de nem törődött vele, csak gyorsan kezdett azonnal mozogni. Eszméletlenül fájt, égetett belülről. Vergődtem kínomba alatta, de nem hatotta meg, vigyorogva döngetett. Sajnos a fájdalom mellett az élvezet is kezdett eluralkodni rajtam, de nem akartam az ilyen gátlástalan szexet élvezni. Ajkamba haraptam erőteljesen, mire ő lehajolt hozzám és száját enyémhez nyomta.El akartam tolni magamtól, de még mindig le voltam kötözve. Az élvezet egyre nagyobb lett, hirtelen megragadta a melleimet és dörzsölni kezdte őket.

- Élvezz szépen ide nekem. Látod, még mindig el tudlak juttatni a csúcsra. - nyögte a fülembe és ismét harapdálni kezdett.

- Nem! - ordítottam amikor elkapott az orgazmus.

Ebben a pillanatban történt valami. Felriadtam. Arcomat könnyek áztatták és hangosan zokogtam.

- Minden rendben, kicsim? - ölelt át hátulról a barátom és nyugtatóan kezdett puszilgatni.

- Jaj, Niall! - szorítottam magamhoz és a nyakába fúrtam a fejemet.

- Mi történt? - suttogta gyengéden a fülembe. - Arra ébredtem, hogy sikítozol és nagyon sírsz.

- Ne haragudj. Nagyon szeretlek. Soha nem foglak elhagyni, ugye tudod? - néztem fel arcára, még mindig zokogva.

- Persze, hogy tudom. - mosolyodott el halványan. - Énis nagyon szeretlek és örökre veled leszek. - nyomott gyengéd csókot könnyes ajkaimra. Visszadőlt az ágyba és a mellkasára húzott. Erősen szorított én pedig egyre jobban bújtam hozzá. - Nem tudom, hogy mit álmodtál, de én bármitől megvédelek mindig, nyugodj meg. - csókolta meg homlokomat. - Most pedig aludj szerelmem.

Megnyugodtan kényelmesedtem el Niall-ön és megpusziltam a nyakát. Még szorosabban öleltük egymást és boldogan tértünk át az álmok világába, ahol ezúttal egy édes Niall-el találkoztam és boldogan keltem fel reggel szerelmem ölelő karjaiban.