E-mailben érkezett, Szórakozzunk kicsit

írta: Kate
nézzetek be hozzá: http://beatifulskysong.blogspot.hu/

Reggeli napsugár ébresztett kedvesen , ahogy kinéztem az ablakon makulátlan volt az idő.

Már magamban el is terveztem ,mit fogok ma csinálni. Semmit.

Talán megnézek pár filmet az ágyamból , veszek egy frissítő fürdőt, netán elmegyek futni is.

Tökéletes programot terveztem mára , amíg a barátnőm fel nem hívott és dobott fel egy jobb ötletet.

-Szia szívem! - sikított bele a telefonba , eközben kellően messzire tartottam a telefonom , hogy meg ne süketüljek.

-Szia Liz! Na miújság? - vontam kérdőre nagy izgatottságát.

-Remélem nem csinálsz ma semmit , de ha mégis mondd le vagy halazd el , mert vidámparkba megyünk!

-Komolyan vidámparkba? - kérdeztem lehangoltan. Nem volt kedvem a sok emberhez körülöttem.

-Na elég! Elmegyünk és jót szórakozunk ! Most gondolj bele!

Pár pillanatig néma csöndben fontolgattam a kiruccanást.

-Igazad van. Mikor indulunk? - belegyeztem ,hiszen ki akar egész nap egyedül lenni?!

Még pár percig vagy óráig beszélgettünk , majd elkezdtem készülődni a nagy kirándulásra a vidámparkba.

Lezuhanyoztam , felvettem egy farmer rövidnadrágot, a kedvenc ingemet és a legfontosabbat a tornacipőt .

Az őrült barátnő már az ajtóban állt készen létben amikor kitettem a lábam a küszöbön.

-Készen állsz csajszi?

-De még mennyire! - majd egymásba karoltunk és elindultunk a közeli parkba.

A helyszín csupa fény , standok sora húzódik két oldalt és leghátul a sátrak mögött egy hatalmas óriáskerék pompázik égőkkel díszítve.

Körül néztünk a sorok között , majd leültünk a hangzavartól egy kicsit távolabb , hogy kiszellőztessük a fejünket.

-Nekem sürgősen el kell mennem a WC-re... megkeresem. Maradsz? 

-Ühümm..-bólogattam . Sohasem maradnék egyedül , a sötétben , de most nagyon elvoltam fáradva- de siess vissza !

Néztem ahogyan eltávolodik tőlem , addig amíg el nem tűnt a szemem elől.

Egyedül , teljes sötétségben nem igazán jó lenni , így egy kicsit elkezdtem parázni, egyből megbántam , hogy elengedtem egyedül Lizt.

A hátam mögül halk lépteket hallottam amik egyre közeledtek.

Ijedtemben felpattantam és megfordultam a hang felé:

-Ki van ott? - kiabáltam kétségbeesetten

-Nyugi csak én vagyok - majd egy irtó helyes srác lépett ki a fák közül , feltartott kézzel, mint aki megadja magát.

-Mégis mit kerestél ott a fák között? - kicsit nyugtalanított ez a helyzet.

-Csak kiakartam kerülni ezt a nagy felhajtást - majd a fény felé mutatott - amúgy én Liam vagyok - lépett közelebb hozzám , édes mosollyal az arcán.

Még így sötétben is álombeli volt és az a mosoly! Hirtelen felkapcsolták az út melletti kis lámpákat.

Csodálatos látvány tárult elém. Egy sötét barna hajú , mély barna szemű srác állt előttem , körülbelül fél centire tőlem.

-És téged , hogy hívnak? - suttogta nekem lágy, óvatos hangon.

-T/n - mosolyogtam kajánul , hiszen még mindig nem hittem el , hogy ez valódi lehetséges.

Lenéztem a nadrágzsebemben lévő telefonra , mert éreztem a rezgést , ami az sms érkezését jelezte. Mit sem sejtve a váratlan Liamről előkaptam a mobilt és a villogó ikont nyitottam meg.

Liztől jött:

Szia , figyelj nem nagyon érzem magam a toppon , inkább haza megyek . Sajnálom xx

-Hát ez szuper.. - nem hiszem el , hogy csak itt hagy egyedül !!

-Minden rendben ? - aggodalommal teli arcot pillantottam meg magam előtt, közben az egyik kezem felé nyúlt , amit biztatóan megszorított.

-Nem igazán... a lány akivel jöttem rosszul lett és haza ment..

-Akkor ezek szerint most velem kell tartanod - mosolyodott el kimondott szavain.

Ebben a másodpercben döbbentem a tényre , hogy ez nem álom ! Ez a színtiszta valóság.

Majd lassan megindult a zsivaj felé , közben kezemet fogta és húzott maga után. Kénytelen voltam vele tartani , amit cseppet sem bántam.

És elindultunk ketten az éjszakába. Nagyon kedves és törődő fiúnak ismertem meg.

Van egy húga akit mindenkinél jobban szeret. Ezt nagyon aranyosnak találtam benne. Persze én se maradhattam ki , így nekem is elkellet mesélnem élettörténetemet.

Ahogyan csacsogtam össze-vissza , folyamatosan a szemeimbe nézett. Ez a tette nagyon zavarba hozott , amitől az a kiállhatatlan piros kis pír kiült az arcomra.

-Nem ülünk fel az óriáskerékre? - vetette fel az ötletet amikor oda értünk.

-Még szép ! - csak most vettem észre , hogy még mindig a kezemet tartja fogságban. A melegség áradt szét bennem és éreztem , hogy ő is eképpen érez.

Ahogy fent ültünk a legtetején és a város fényeit néztük egy szót sem bírtam volna kinyögni. A sok kis villogó pont gyönyörűen pompázott az éjszakában.

-Ez gyönyörű! - szorítottam ki a számon a szavakat.

-Igen szerintem is - majd tökéletes arc vonásait felém fordította , miközben ezeket a szavakat suttogta.

Én is az arcára meredtem , amitől újra kómába estem , hiszen hiba volt a szemeibe néznem !

Liam egyre csak közelebb hajolt , éreztem ahogy a hideg futkos a hátamon , annyira akartam gyengéd érintését. Édes illatától a felhők között lebegtem és a lehető legnagyobb vágyat éreztem iránta.

Kezeit derekamra helyezte és finoman magához húzott , éreztem ahogyan ő benne is hasonló érzések kavarognak, mint bennem és ez önbizalommal töltött el.

Végül émelyítően édes csókját lehelte a számra. Habozás nélkül visszacsókoltam.

Ebben a percben én voltam a legboldogabb ember az egész világon!

Hajába túrva húztam magamhoz közelebb , mire ő kéjes nyögést hallatott a szájából.

Lassan elhúzódott tőlem és az orromra adott egy puszit , majd elmosolyodott meglepődött arckifejezésem láttán.

Vállára hajtottam a fejem és néztem a csillagos égre , amik ezen a napon különlegesen gyönyörűek voltak.

-T/n?

-Igen? - felkaptam a fejem és egyenesen az eszméletlenül gyönyörű szemeibe néztem.

-Lennél a barátnőm? - ezernyi érzés kavargott benne , amik az arcán tükröződtek.

-Ezerszer igen! - majd egy csókkal pecsételtem le szerelmünket.