Happy 4th Birthday!

Sziasztok!

Most nem sztorit hoztam. Mint tudjátok, két napja volt a 1D negyedik szülinapja. Ezt a bejegyzést már akkor közzé akartam tenni, de egyszerűen nem volt rá időm. Szóval nagyon-nagyon boldog szülinapot utólag is, srácok!

Kezdeném azzal, hogy hogyan is szerettem őket meg. 2012 tavaszán történt, hogy néhány évfolyamtársam hallgatta a One Thing-et szünetben. Fogalmam sem volt, hogy mi az, így rákérdeztem, ugyanis nagyon megtetszett.

"One Direction" - jött a válasz. A barátnőmmel rögtön elfintorodtunk, és nyávogni kezdtünk, hogy kapcsolják már ki. Igen, nem bírtuk őket, mégpedig azért, mert a legtöbben azt hajtogatták, hogy "jaj, ezek buzik". Azért utáltuk őket, mert a többiek is, de most már tudom, hogy ez nagy hiba volt. Azóta nem nyilvánítok véleményt úgy senkiről, hogy nem ismerem.

Még azon a héten történt, hogy a tévé előtt fekve kapcsoltam a Viva-ra, amin éppen a One Thing ment. Tudtam, hogy már valahol hallottam. A legtöbb directionerrel ellentétben, én nem a What Makes You Beautiful-t hallottam meg először.

Ahogy néztem a klipet olyan gondolatok jártak a fejemben, mint "Imádom ezt a számot, le kell töltenem!", meg, hogy "Kik ezek a srácok? Rohadt helyesek!"

Aztán, ahogy vége lett a számnak, megláttam a banda nevét és a címet: One Direction - One Thing.

Gyorsan eltereltem a gondolataimat, de pár óráig bírtam csak ki, hogy ne keressek rá YouTube-on. Vagy százszor meghallgattam és le is töltöttem. Mivel kíváncsi voltam, hogy milyen számaik vannak még, rákattintottam a What Makes You Beautiful-ra. Rögtön megtetszett a zene is, és a klip is. Bár kicsit furcsálltam a nadrágjaikat. :D

Az első gondolataim a klip nézése közben valami ilyesmik voltak:

Harry: "Ki ez az édes srác, miért van ilyen gyönyörű szeme és ellenállhatatlan mosolya?"

Liam: "Milyen aranyos, ahogy mosolyog, úgy beletúrnék a hajába."

Louis: "Tetszik a stílusa, és arcra is iszonyatosan helyes."

Niall: "Olyan cuki, és milyen gyönyörű szeme van!"

Zayn: "Nagyon jól néz ki, kicsit, mintha rosszfiús lenne, de bejön."

Ezzel a két számmal elvoltam egy hétig. Hallgattam, és a neten is utánuk néztem. A nevüket ugyan nehezen, de sikerült megtanulnom.

A barátnőmnek is megmutattam, ő is hansonló véleménnyel volt róluk.

Egy hét múlva fogalmam sincs, hogy hogyan, de az egész Up All Night album rajta volt a telefonomon, plusz még néhány X-Factoros szám is.

Egy idő után, akármennyire is nem akartam, folyton rájuk gondoltam. A dalaik visszhangzottak a fejemben - amiket már kívülről fújtam - és a sok Funny Moments játszódott le egy filmként az agyamban. Végül rájöttem, hogy semmit nem tudok már tenni, ezek a srácok belopták magukat a szívembe. Directioner lettem. Mindent tudtam róluk, a dalaikat kívülről fújtam, s tűkön ülve vártam az új albumokat, számokat, videóklippeket. Ez azóta is így van. És örökre így is lesz.

Igaz, még csak 2 éve vagyok directioner, de ez az időszak volt a legjobb az életemben. Általuk rengeteg jó embert ismertem meg, köztük Titeket, olvasókat is, s mi már egy nagy családot alkotunk, ami szerintem csodálatos. Lehet, hogy néha veszekszünk (gondolok itt a Larry-s dologra), de a testvérek attól, hogy összevesznek, még testvérek maradnak.

Remélem, egyszer személyesen is megköszönhetem nekik, hogy jobbá tették az életemet.

Élj úgy, mint Harry: szeress mindenkit olyannak, amilyen.

Élj úgy, mint Liam: soha ne add fel.

Élj úgy, mint Louis: ne vegyél mindent komolyan.

Élj úgy, mint Niall: nevess mindenen.

Élj úgy, mint Zayn: légy örök gyerek.

~E