E-mailben érkezett, A vonal másik végén (18+)

Írta: Sissy

1. rész:
Munkát kaptam egy igencsak elit londoni, mondhatni luxus szállodában.
Megesik, hogy olykor egy-egy híresebb, ismertebb vendég is megfordul.
"Átlagos" munkanap... bementem, becsekkoltam úgymond, átöltöztem stb.,
elmentem a takarítandó szobák kulcsaiért és kezdődhetett a munka. Nem
volt nagy forgalom aznap, viszonylag nyugis napnak néztem elébe.
Legalábbis azt hittem... A kulcsok felvétele közben felhívták a
figyelmem, ki is hangsúlyozták, hogy EGY szoba különösképp... hát...
izé, több órát is igénybe vehet akár. Előző nap hagyták el éés (ezt
csak így fél füllel hallottam) állítólag valami ilyen híres valaki. Én
csak elneveztem "sztárocskának". Bevallom, kíváncsi lettem. Felmentem
az emeletre (első osztály természetesen), vettem egy nagy mély levegőt
és kinyitottam az ajtót. Körülnéztem (beletelt pár percbe, míg
körbejártam mindenhol). Pöpec "kis" lakosztály vagy mi, szoba volt
megkell hagyni. És bizony kellemesen csalódtam. Pár piásüveg (na, mi
más) meg így ez meg az szétdobálva, de ezenkívül nem volt vészes.
Nekiláttam hát: porszívózás, ágynemű csere, WC/tusoló, szemetet
kivinni stb. stb. Ahogy cseréltem az ágyneműt, így hirtelen kiesett
belőle és a földre hullott egy csomag bontatlan óvszer. Hmm... hát,
kissé elpirultam ezt látván. Beindult a fantáziám egyből. Egyre jobban
kíváncsi lettem és szerettem volna tudni mostmár híres vendégünket,
ezt a "sztárocskát", hogy KI vajon... Egy biztos, az illata: valami
írtó csábos, ugyanakkor olyan karakán, kicsit erőteljeses, mégis totál
szexi. Érezni lehetett még, mindenhol. Csak bámultam az ágyra, a
kezemben lévő tárgyra és... nos, kissé elkalandoztak gondolataim...
Nagy elmélkedésemet egy, a szobában lévő telefon csörgése szakította
meg. Meglepett picit. Szobalány lévén vártam kicsit hátha jön valaki,
erre alkalmas személy. Semmi, sehol senki. Így hát felvettem én. Egy
nagyon kellemes, mély és rekedtes hangú fiatalember szólt bele.
Valamijét, nem igazán értettem mit, itt hagyott nálunk a szállodába. A
recepciót nem érte el, szóval hol megszállt szoba, azzal
próbálkozott... Hogy valami nyomon vagy szálon elinduljak, hogy
utánajárhassak a dolognak, megkérdeztem a nevét. (Ezt eddig ugyanis
nem tette meg. Nem sikerült egyelőre bemutatkoznia.)
- Harry. Harry Styles. De te szólíthatsz ahogy akarsz baby! - mondta
(nem kis meglepetésemre) sejtelmesen és nem kicsit perverzül.
- Miii, Harry Styles?! AZ a Harry?? - döbbentem le (magamba) teljesen.
Ráadásul ilyet mond, Ő, nekem?! Azta! Szerencsére visszafogtam és
tudtam tűrtőztetni magam. Igazából nem vagyok egy hű de akkora nagy
fan (lehet ezért sem ismertem fel, hang alapján), viszont hazudnék, ha
azt állítanám, nem fantáziálgattam még róla... Na mindegy. Akkor Ő
volt az a bizonyos "sztárocska". Még mindig nem tértem magamhoz,
basszus róla meg meg is feledkeztem.
- Hallo. Öhm, igen. Szóval, hogyan segíthetek? Mit is hagytál nálunk?
- kérdeztem továbbra is megilletődve, pedig próbáltam leplezni
úgymond.
- Téged baby! - folytatta perverzkedését. Na nem mintha bánnám! Hehe.
Kicsit felbátorodva, beszálltam a játékba. Titokban piszkosul
élveztem.
- Csak nem azt a csomag óvszert felejtetted itt? - kérdeztem pimaszul.
- Hmm miért? Csak nem hiányzik vagy kéne hozzá VALAMI, hogy hasznát
vedd? - vágott vissza és mormolta eszméletlen szexi, rekedtes hangon.
Jujuj kezdett forrósodni a levegő... Néhány perc hallgatás után így
szólt:
- Baby! Mond csak, egyedül vagy? Mert én eléggé ráálltam erre a kis
beszélgetésünkre! - törte meg a "csendet" csábos és izgató hangján.
LOL de perverz! Nem volt kifogásom ellene abszolút, sőt! Kezdett
felcsigázni, minek köszönhetően előbújt belőlem a "rosszkislány".
Folytattam egyre hevesebb flörtünket. Vagyis, telefonszexünket.
- Hmm képzeld, igen... és épp a franciaágyon ülök. Hol nemrég Te
hancúroztál... Érezni még az illatod... - haraptam ajkamba.
- Ahh Harry! - nyögtem fel jólesően. Ha most itt lennél... - haraptam
ajkaimba ismét. Kezdek nedvesedni! - suttogtam kéjesen a fülébe.
Bezártam az ajtót (a biztonság kedvéért), majd felfeküdtem az ágyra, a
telefont leraktam mellém és minden gátlásom leküzdve magamhoz nyúltam.
- Mmm baby... - morgott fel. Hallottam, ahogyan kezdi kicsatolni a
nadrágövet és húzza le a zipzárt. Ez engem is beindított.
- Simogatom a farkam, már kemény vagyok és... Ahhh. - nyögött fel
megkönnyebbülten, miközben rámarkolt férfiasságára és magának verte.
Húzogatta fel-le a kezét rajta. Nagyon izgató volt éteren keresztül
is!
- Harry! Kívánlak! - lihegtem. Érezni akarlak! A nyelved, a
kezeid/ujjaid, Téged! - megintcsak ajkaimba haraptam.
Felváltva nyögtünk hangosan és egyszerre kényeztettük magunkat.
Masszírozgattam a melleimet, s kezem lejjebb és lejjebb haladt...
Megnyálaztam ujjamat, lehunytam szemeim és először érzékien végig
simogattam magam, majd dörzsölgetni kezdtem a csiklóm. Közben egyre
csak a nevét ziháltam. Egy ideig csak nyögéseink hallatszódtak és
töltötték be a teret vagy a "vonalat". Egyszercsak a fülembe búgta
eddigi legperverzebb hangján:
- I want you to fuck me, mmm, fuck me, mmm, suck me, yeahh...
- Harry! - kérleltem elhaló hangon. Alapesetben lehet rácsaptam volna
a kagylót, ha ilyet mondana (akár ő vagy bárki) nekem, de ebben a
helyzetben... uhh... hát már a gondolatától beleborzongtam. Csak
kapkodtam a levegőt, egyre jobban ziháltam, s éreztem, hogy már nem
kell sok.
- Harry... - mondtam lihegve. Mindjárt... - és ahogy kimondtam, a
vágy, teljesen átjárta testemet, számat pedig nagyobbnál nagyobb
nyögések hagyták el.
- Ahh... Harry!! - ziháltam, miközben elmentem. Nemsokkal ezután ő is követett.
- Aahh! - élvezett el egy nagy, hangos férfias nyögés kíséretében.
Kicsúszott még néhány kéjes sóhaj a szánkon, majd légzésünk lassan
normalizálódott.
Pár percig csak lihegtünk, majd halkan elmosolyodtam és "törtem meg a
csendet" most én, még mindig felajzott állapotban:
- Hmm jó voltál Styles! - nyöszörögtem. Mit szólnál ha ezt
megismételnénk, ám ezúttal élőben? Munkaidő nemsoká letelik... Hm mit
szólsz, repetáznánk? - érdeklődtem íncselkedve, kicsit szemtelenül,
kicsit játékosan.
- Egy órán belül ott vagyok! - jött a válasz tök komolysággal.
- Készülj fel életed legemlékezetesebb dugására! Én már készen állok!
- perverzkedett fülembe súgva "gyilkos fegyverével".
- Szavadon foglak Styles! - súgtam vissza neki pimaszul.
Ezzel letette a telefont és én is készülődtem, kicsinosítottam magam
és elintéztem híres vendégem feltűnésmentes, újbóli viszont
látogatását...

2. rész

Lejárt a munkaidő, ezért leadtam az aznap takarítandó szobák kulcsait,
átöltöztem, kifújtam magam, diszkréten elintéztem Harry érkezését,
majd feltűnésmentesen elmentem készülődni. Némi smink, egy szolid, ám
mégis szexi ruha, enyhén behullámosított hajamat pedig leengedtem.
Annyira belemerültem a készülődésbe, észre se vettem, mennyire
elszaladt az idő. Döbbenve tapasztaltam, hogy már több mint egy óra
eltelt, de ő még sehol. Kicsit megijedtem. Mi van, ha talán
meggondolta magát? Vagy a legrosszabb, netán csupán szórakozott velem
és átejtett, esetleg valami közbejöhetett... Mindenféle gondolatok
kavarogtak a fejemben, egyre idegesebb lettem és aggódtam.
Teltek-múltak a percek, a perceket további órák követték, én meg a
lehető leghülyébbül éreztem magam. - Kis naiv, bedőltem neki. Mit
képzeltem, egyáltalán hogyan hihettem, hogy visszajön, szimplán
kufircolni egyet? - kezdtem önvádaskodásba. Csalódottságomban már a
hazamenés határán voltam, ennek ellenére, nem tudom, úgy éreztem
maradnom kell és titokban reménykedtem is. Csak álltam és bámultam az
óriás franciaágyat... Elmosolyodtam, ahogy újra lepergett szemem előtt
és eszembe jutott előbbi kis "kalandunk". Bekapcsoltam Little Things
című számukat, ezt a dalukat nagyon szeretem és ezt hallgatom, ha
rossz kedvem lesz vagy szomorú vagyok, ez valahogy mindig megnyugtat.
Jelen esetben viszont kissé vicces és furi volt így hallani Harry-t,
hisz konkrétan az imént telefonszexeltem vele. Mosolyodtam el ismét.
"I know you've never loved the sound of your voice on tape you never
want, to know how much you weigh..." Búgta jellegzetesen szexuális
hangján, amitől ismét kirázott a hideg. Bizsergést éreztem odalent.
Felizgatott. Megint. Totál beleborzongtam a gondolattól, hogy nemrég a
fülembe lihegve és nyögve élvezett el... Azon kaptam magam, hogy
simogatni kezdem a testem és ruhám feljebb, kezem pedig egyre lejjebb
csúszik... Simogattam, majd benyálazva ujjam dörzsölgettem vágytól
pulzáló nőiességemet. Mélyen felsóhajtottam, míg szemeim lecsukódtak.
Mindvégig odaképzeltem férfias kezét, hosszú ujjait, nyelvét, telt
ajkait, őt magát, ahogy fürge ujjaimat helyettesítik.
- Aahh Harry! - nyögtem fel kéjesen ábrándképem hatására, miközben
ujjaimmal szaporán munkálkodtam. Gyorsítottam a tempón, egyre
hangosabban ziháltam, már közel voltam, amikor is egyszercsak spontán
kinyitottam valamiért a szememet... Teljesen ledöbbentem és lefagytam,
ami ezután fogadott... Ott állt Harry Styles személyesen az ajtónak
támaszkodva és önmagát fogdosva. Szívdöglesztő látványától egy
pillanatra arról is megfeledkeztem, mennyit késett...
- Hmm ne segítsek baby? - vigyorgott kajánul. Tekintetéből csak úgy
sugárzott az erotika. Egy szűk farmernadrágot viselt egy lengén
begombolt bordó, kockás inggel. Haja rendezett volt, egy-egy kósza
tinccsel. Szemmel láthatóan tetszett neki amit látott, ugyanis
igencsak dudorodott valami ott lent. Rámnézett bugyinedvesítő
pillantásával, megnyalta ajkait és megvillantotta rettentően perverz
mosolyát. Totál megbabonázott. Én is elmosolyodtam, válaszul ajkaimba
haraptam és csábosan jeleztem kezemmel, hogy jöjjön közelebb. Vadul
megcsókolt végre, hevesen kaptam kívánatos rózsaszín ajkai után,
szinte faltuk egymást és hatalmas kezével bejárta testem minden
pontját. Míg levette a ruhám, addig én simogatni kezdtem férfiasságát
nadrágon keresztül, majd kicsatoltam övét. Melleimnek esett,
masszírozgatta, csókolgatta, nyalogatta felváltva a bal és jobb
mellbimbóm, mire én érzékien beletúrtam hajába és előbbi tetteit egy
jóleső sóhajjal díjaztam. Óvatosan hanyatt döntött és fölém
kerekedett. Lassan kigomboltam ingjének maradék gombját, levettem róla
és elismerően néztem tökéletes felsőtestére. Szétnyitottam lábaim,
hogy mégjobban érezzem, egyenlőre anyagon keresztül, s két kezével
megtámaszkodott a fejem mellett.
- Annyira kívánlak! - súgta fülembe és csípőjével ösztönösen lökött
egyet, ezáltal boxerben lévő lüktető farka súrolta, érintette újra
duzzadó csiklóm. Egy nyögés csúszott ki számon. Puszilgatta,
csókolgatta, kicsit szívogatta leggyengébb pontomat, a nyakamat. Ismét
nyögésre késztetett ezzel és tovább túrtam haját. Elmosolyodott,
bugyin keresztül simogatott, majd rohadt izgatóan végighúzta forró
nyelve hegyét nyakamtól a melleim közt egészen át a hasam közepéig.
Épp húzta volna le a bugyim, de leállítottam. Zavartan, megriadt
arccal és kérdőn nézett rám.
- Harry! - lihegtem még felajzott állapotban. - Figyelj! - vettem nagy
levegőt. - Most biztos kattantnak vagy őrültnek tartasz és nem tudom,
lehet ezt nagyon megfogom bánni, de igazából konkrétan most
találkoztunk először, alig pár órája "ismerjük egymást", ráadásul
bevallom, még mindig nem hiszem el, fel se fogom, hogy itt vagyok...
Veled... egy ágyban és... - nevettem el magam zavaromban. - Szóval,
azt akarom mondani, hogy ne rontsuk el a pillanatot egy jelentéktelen,
talán egy egyszeri, alkalmi kis afférral. Bazi nagy önkontroll kellett
e döntésemhez, de őszintén, nem akarok egy újabb "áldozatod", csak egy
strigulád lenni... - haraptam el az utolsó szót és pirultam el, már ha
lehetséges ennél jobban. Szegény hirtelen azt se tudta szerintem mi
van, meredt maga elé, majd néhány másodperc hallgatás után megszólalt:
- Mmm... imádom, ha elsőre visszautasítanak! - húzódott szája
féloldalas és egyben újra perverz mosolyra. Kicsit olyan érzésem
támadt, mintha nem venne komolyan.
- Baby! - simított végig arcomon, s egyenesen a szemembe nézett.
Komolyra fordítva a szót! A médiában leközölt dolgokkal ellentétben én
nem fektetek meg minden második nőt, aki megtetszik. Sok mindent
hallani, olvasni velem kapcsolatban, legfőképpen a csajozásaimról. A
bulvárvilág kedvére formált, kialakított rólam egy bizonyos képet. Az
nem én vagyok! Nem tartalak lököttnek, sőt! Értékelem egy nőben, ha
tartja magát, hogy nem teszi szét a lábát egyből nekem, csak mert én
vagyok Harry Styles, a One Direction-ből. Illetve tényleg megőrjít, ha
kikosaraznak először! - poénkodott és kacsintott huncutul. Válaszul
megforgattam szemeimet és vágtam egy bamba fejet.
Olyan jó volt ezeket hallani! Olyan őszintének tűnt! Szerettem volna hinni neki!
- Nézd, hogy mégis valahogy bebizonyítsam, holnap fellépésünk lesz a
fiúkkal a városban. Szeretnék adni neked valamit - és ezzel átnyújtott
(legnagyobb megdöbbenésemre) 2 db. koncertjegyet. - Ne kérdezz semmit
csak fogadd el! Na meg gyere el! - kacsintott és mosolyodott el.
Meglepettségemben szóhoz se jutottam. Vigyorogtam, mint a tejbetök.
Mindennek kb. néhány hete. Azóta többször randiztunk, sokat
beszélgettünk, nevetgéltünk, énekelgetett is nekem... Szóval, jól
éreztük magunkat. Elvoltunk... Persze nem szeretném elbízni magam!
Hisz azért lássuk be, nem egy átlagos, hétköznapi civil emberről van
szó... és őszintén, félek! Vannak kétségeim... Meglátjuk mi lesz
belőle.

Sam Wilberry: REJECTED - Elutasítva

Sam Wilberry

REJECTED – Elutasítva

IRATKOZZ FEL AZ ALÁBBI BLOGRA, HA TETSZIK! Köszönöm.

http://rejectedbysamwilberry.blogspot.hu/2014/12/rejected-elutasitva-prologus.html

A pultnál állva szemügyre vehettem a körülöttem sereglő férfiakat. Gondosan ügyeltem arra, hogy a szőke parókám és a kontaktlencsém még véletlenül se mozduljon el, és az előttem lévő üres poharakat pásztáztam. Öt pohár tequila. Szuper. A New Yorkból Londonba tartó járat egyórás késéssel futott be, és én már alig éreztem a lábaim, amikor lekászálódtam a repülőről, így minden vágyam egy kocsma volt, ahol megpihenhetek, kiereszthetem a gőzt, és a tüdőmbe rekedt levegőt az izgalomtól. Féltem. Újra a félelem tüzében égett a testem, és el akartam kerülni minden személyes találkozást, érintést, testi kontaktust, ami felfedheti valódi személyazonosságom. A hideg és a repülés fáradtsága felülkerekedett a testemen, és úgy éreztem, mintha egy szélviharban lennék. A fejem zúgott, és a testem megnyugvást keresett. Csak el szeretnék aludni. Lehajtottam a fejem a hideg bárpultra, forró arcom a hideg márványhoz préselődött, és már épp éreztem, hogy az álom erőteljes karjai magával rántanak, amikor valaki megpaskolta a vállamat. Ijedten felemelkedtem.

– Záróra. – dörmögte valaki mellettem. Megsúroltam a szememet, hogy elűzzem az álmosságom, és felpillantottam a rám lenéző szempárra. Mélyzöld. A pajkos tekintet mögött volt valami félelmetes, sötét elegancia, amitől meleg borzongás szaladt végig a karom mentén. A pillantása alatt úgy éreztem, mintha meztelen lennék. Tetőtől talpig végigmért, a fejem búbjától egészen a feketére festett, szandálba bújtatott lábujjaimig. Kellemetlenül, mondhatni kínosan éreztem magam, és az egyetlen ép gondolatom az volt, hogy „tüstént és azonnal elhúzni innen”, szóval lehuppantam a bárszékről, ám ekkor valami puffanást hallottam, és hirtelen könnyebbnek éreztem magam, lágyabbnak. Ahogy a tekintetem a padlóra irányítottam, megláttam a lábam előtt heverő táskámat, és már nyúltam volna is érte, de félúton egy kócos fej ütközött a homlokomnak. A szívem őrült táncba kezdett, és a teljes bensőm megrezdült az idegen impulzustól. Elmosolyodtam. Az illata finom volt: friss és üde, mintha az egész testét lélegzetelállító mentaillat lengné körül. Legszívesebben beletemetkeztem volna dús, göndör fürtjeibe, de ő máris felemelte a táskámat, és illedelmesen felém nyújtotta. Mosolyogtam, majd biccentve elvettem, a fejemben meg már megjelent a szörnyű kép, hogy mennyire ostobának tűnhetek, de az ember részegen gátlástalanabb, szóval ezt is a ma este számlájára írtam, és inkább csak elfelejtettem az előbbi suta mozdulatomat az összes többivel együtt.

– Idevalósi vagy? – kérdezte. A hangja végigfutott az idegszálaimon, és hirtelen nem tudtam válaszolni: mintha csak újra és újra fel akarta volna az elmém idézni a hangját, a mély csengését, a finom akcentusát. Megráztam a fejemet.

– Nem. – hebegtem. – Tudod, az anyám… és az apám. Szétmentek. Kell a pénz. Otthon ül a kétéves kishúgom, és az anyám képtelen fizetni a jelzáloghitelt, szóval… Itt kaptam állást. Egy New Yorki negyedben lakunk, viszonylag jó körülmények között. Az apám megpróbált foglalkozni velünk, de… Mindegy. – A pillantása sok mindent elárult: talán csak végtelen együttérzést, vagy megértést… az is lehet, hogy csupán csak közönyt, érzéktelenséget. Nem tudtam megállapítani. Sosem voltam jó emberismerő, rendszerint mindenkit félreismertem, és a lehető legrosszabbat próbáltam feltételezni róla, de volt ebben a fiúban valamit, ami megragadott, ami megindított bennem valamit.

– Semmi baj – az ujjai önkéntelenül is az arcomra simultak, és a puha ujjbegyei szétkenték az arcomon végiggördülő könnycseppjeim, az elmosódott szemfestékem, és máris úgy éreztem, hogy túl sokat engedtem meg neki. Egy rakás hazugság vagyok. Minden, amit az előbb mondtam, az elmémben jól összerakott hazugság, amit rendszerint akkor lökök be az embereknek, amikor úgy érzem, hogy bekerültek a személyes hatáskörömbe. Amikor újra felnézek, úgy érzem, hogy kettőt látok és káprázik a szemem: napjaink egyik legnagyobb híressége áll előttem, a haja kócos, és az ajka cinkos kis vigyorra húzódik, az illata mámoros és bódító, felperzseli minden idegszálam. Felnevettem.

– Te? – gügyögtem. – Biztosan csak képzelődőm. – A mellkasának dőltem, és ujjaim játékosan végigfuttattam fehér inge szegélyén, és a tekintetem megakadt a függesztett névjegytáblán: Eric. Kuncogtam, amiért a buta agyam egy mai hírességgel hasonlította össze ezt a kocsmai pultost, és ő is jól szórakozott a kábaságomon. Ahogy visszagondoltam a hangjára, édes fájdalom nyilallt a gyomromba, és kissé összegörnyedtem a csapástól. A fiú sóhajtva visszavezetett az asztalhoz, és óvatosan felhúzott a bárszékre. Ő velem szemben foglalt helyet, és az arca zavaros volt, a homlokán lévő barázdák elmélyültek, a szeme alatt sötét árkok rajzolódtak ki, mintha valami nagyon aggasztaná. Kíváncsi voltam. Az érzések százszoros erővel ostromolták a testemet, mintha a valóság egy szürreális álom lenne, amelyből hamarosan felébredek. Megmerevedtem lázasan kutató tekintetétől, és amikor az ujjai ráfonódtak a csuklómra, a lelkem szaltót vetett. A szívem őrülten zakatolt, akár egy meghibásodott szerkezet. Ezután a két tenyerébe fogta az államat, és az arcát veszélyesen közel emelte az enyémhez. Olyan halkan suttogott, hogy még a padló alatt megbújó egerek sem fülelhették ki: mintha egy titkot fecsegne ki.

– Figyelj ide, kislány – motyogta. – Soha, de soha nem láttál itt. Csak egy őrült este volt, amikor beültél ebbe a rosszul üzemelő bárba, és annyira leittad magadat, hogy őrült dolgokról kezdtél képzelegni. Eric vagyok. Pultos. És semmi közöm…

Felcsattantam: éles fájdalom hatolt a tenyerembe, ahogy teljes erőmből a márványpultra vágtam. A sajgás apró tűszúrásokként vibrált a bőröm alatt.

– Elég! – ordítottam, és hátat fordítva kirohantam a bár tágas ajtaján. Az utca sarkán a csípős szél ellenére is hallottam, ahogy a nehéz üvegajtó bevágódik, és a kiszűrődő zene az alkoholszagtól forró terembe szorul. Tűhegynyi esőcseppek szitáltak körülöttem, de a részegségem és a perzselő dühöm ellenére is lerogytam a járdaszegélyre, és átkoztam a pillanatot, amikor beléptem ebbe az istenverte bárba.

www.rejectedbysamwilberry.blogspot.hu

Sam Wilberry

Tőle megkaptam a gyengédséget (18+)

Victorianak

Mindenkinek kellemes és békés ünnepeket szeretnék kívánni! :)

Este a legjobb barátommal, Liammel nézek egy horror filmet. Én ki nem állhatom ezeket, neki viszont már elege van a csöpögős-nyálas dolgokból, szóval egyszer én is kibírom, hogy végigüljem ezt.

A pokrócot magunkra húzom, csak a szemem látszik ki, azt is eltakarom a szörnyű részeknél. Liam popcornnal a kezében nézi, míg én teljesen hozzábújok.

- Félsz? - pillant le rám. Egy aprót bólintok. Felsóhajt, a popcornt leteszi az asztalra, majd egyik kezével átkarol és közel húz magához. - Ha akarod, kikapcsolhatom.

- Nem kell - motyogom. Rég nem volt olyan programunk, amit ő akart csinálni, a filmből pedig még maximum 20 perc van hátra. Annyit idő alatt csak nem ijedek halálra.

Arcomat a mellkasába fúrom, közben óvatosan simogatni kezdi a karomat. Szeretem, amikor ezt csinálja. Olyan megnyugtató. Nevetséges, de néha mellette sokkal jobban érzem magam, mint a barátom, Mark mellett. Szeretem őt, de Liam mindig feldobja a napomat, sokkal jobban bánik velem, mint Mark.

Mire feleszmélek, a filmnek vége van. Megkönnyebbülten felsóhajtok, s ahogy Liam kikapcsolja a tévét, az egész szobában korom sötétség van.

- Liam! Kapcsolj villanyt! - ölelem szorosan a karját. Még mindig félek, próbálom bebeszélni magamnak, hogy ez csak egy film, de nem megy. Ezért utálom a horrort.

- Drága, ha szorítasz, úgy nem tudok! - nem látom az arcát, de el tudom képzelni, ahogy vigyorog rajtam.

Elengedem a karját, de ahogy feláll mellőlem, rögtön utána nyúlok és visszahúzom.

- Most akkor nem kell villany?

- Nem! Inkább csak maradj itt, a kapcsoló messze van - ölelem meg.

- Szeretem, amikor ilyen kis bújós vagy! - nyom egy puszit az arcomra, majd a homlokomra.

- Én meg szeretem, amikor így törődsz velem - mosolygok és a fejemet a vállára hajtom, beszívom férfias illatát.

- Mark is törődik veled, nem?

Felsóhajtok és becsukom a szemem. Nem akarok semmi rosszat mondani, elvégre Mark, Liam egyik legjobb haverja, rajta keresztül ismerkedtünk meg. Inkább nem szólalok meg, csak adok neki egy kis puszit, amit eredetileg az arcára szánok, de elfordítja a fejét, így az ajkaim az övéivel érintkeznek. Mindketten elhúzzuk a fejünket, hosszú ideig nem szólalunk meg. Nem merek megmozdulni sem, fogalmam sincs, mit gondolhat. Még szerencse, hogy sötét van, így nem látja az arcomat, ami valószínűleg olyan piros, mint a paradicsom.

Érzem, hogy kezét óvatosan az arcomra simítja, majd gyengéden megcsókol. Abban a pillanatban a szívem egy nagyot dobban. Marktól még sose kaptam ilyen csókot, olyan, mintha attól félne, összetör. Egyáltalán nem vad, mégis van benne szenvedély.

A testemnek képtelen vagyok parancsolni, gondolkodás nélkül cselekszem; elölről az ölébe ülök, homlokomat az övének döntöm, miközben ajkaira zihálok. Nyel egy nagyot, kezét óvatosan simítja a fenekemre és a combomra. Még sosem voltam úgy senkivel, de érzem, hogy őt most kívánom. Liam-nek képes lennék odaadni magam, benne teljes mértékben megbízom.

Remegő kezeimet lassan a pólója alá vezetem, érzem, hogy teste megfeszül érintésemre. Ez mosolyt csal az arcomra és önbizalmat ad. Végigsimítom a mellkasát és újra megcsókolom.

- Hm... ezt nem kellene, van barátod - súgja az ajkaimra, de látom és érzem, hogy ő is kezd beindulni.

- Aki konkrétan leszar, benned pedig megbízom!

- Azt akarod, hogy vegyem el a szüzességedet? - simítja végig a combomat.

- Igen, azt akarom - mondom ki hezitálás nélkül. Ezen nincs mit gondolkodnom, Liam-nél alkalmasabb embert nem is találnék, és azt hiszem, hogy eljött az ideje.
Végigfektet a kanapén, közben lassan fölém mászik és egy gyengéd csókot nyom az ajkaimra.
- Vigyázni fogok, ígérem - súgja, s ajkai máris megtalálják a nyakamat. A mellkasomban a szívem hangosan dübörög, de nem a félelemtől, hanem az izgatottságtól. Nem félek, mert tudom, hogy ha Liam azt mondta, vigyáz, akkor  vigyázni is fog.
Lehunyom a szememet, s halkan sóhajtozva élvezem gyengéd érintéseit, puha puszijait. Megfogja a nadrágom szélét és egy lassú mozdulattal húzza le rólam. Nyelek egy nagyot, próbálok higgadt maradni, azt akarom, hogy élvezze, és ne egyfolytában miattam aggodalmaskodjon. Puszilgatni kezdi el a hasamat, és ahogy halas egyre feljebb, úgy tűri fel a felsőmet, ami végül rólam a földre kerül, Halkan felkuncogok, ahogy arcszőrzete csikizi a bőrömet. Mosolyogva ér fel újra hozzám, egy gyengéd csókot ad, miközben megfogom a pólójának az alját és leveszem róla. Liam teste mindig is tetszett, de most, hogy itt van közvetlenül előttem, csak jobban izgat. Az alsó ajkamba harapva húzom végig mellkasán ujjaimat, ami egy kaján vigyor csal az ajkaira.
Felül, s elölről az ölébe húz. Újra hosszas, szenvedélyes csókolózásba kezdünk. Tetszik, hogy mindenre odafigyel és egyáltalán nem akarja elkapkodni. Tetszik, hogy törődik velem és az érzéseimmel. Tetszik, hogy azt gondolja, ez nekem fontosabb, mint neki.
Fenekemről a kezét a hátamra simítja, s egy rutinos mozdulattal kikapcsolja a melltartómat, a pántjait végighúzza a karjaimon és az anyagot a földre ejti. Csillogó szemekkel pásztázza a melleimet, ami most inkább zavarba ejt, mintsem önbizalmat ad. Szégyellősen takarom el magam és hajtom le a fejem.
- Hé - nyúl az állam alá és felemeli a fejemet, hogy a szemébe nézzek -, gyönyörű vagy, ne aggódj - csókol meg gyengéden. Akaratlanul is fészkelődni kezdek rajta, mire halkan felnyög, s érzem magam alatt, hogy kezd beindulni. Elmosolyodok. Az övét lassan kicsatolom, a nadrágját leügyeskedem róla, így már csak egy bokszerben ül alattam. Fogalmam sincs, hogy most mit kellene tennem, s Liam is látja, hogy nem nagyon tudok mit kezdeni, így ő teszi meg a következő lépést: ujjait a bugyim szélébe akasztja, s lassan lehúzza a lábaimon, végül a fekete tangám is a többi ruha sorsára jut. Megszabadítja magát is a szűkös bokszerétől, miközben vággyal teli tekintettel néz rajtam végig. - Akarsz felül lenni? - súgja az ajkaimra, miközben a combomat markolássza.
- Megpróbálhatom - nyelek. Egy aprót bólint, majd segít belém vezetni magát. Egy szaggatott sóhaj hagyja el a száját, én pedig folyamatosan az arcát nézem. Egy kicsit lejjebb ereszkedek, s a kellemetlen érzésre felszisszenek. A csípőmet egy kicsit mozgatni kezdem, de a fájó érzés egyre csak fokozódik.
Liam leemel magáról, hanyatt fektet és a lábaim közé fészkeli magát.
- Akkor most így - ad egy csókot, majd elkezd belém hatolni. Gyorsan veszem a levegőt, a pulzusom már az egekben van. - Ssh, mindjárt jobb lesz - simít ki egy hajtincset az arcomból. Egyet lök a csípőjével, s azt hiszem, hogy már teljesen bennem van. Nyöszörgök, míg Liam összekulcsolja a kezünket a fejem mellett. Zihálva néz a szemembe, próbálom magam lenyugtatni.
Nem sokkal később Liam elkezd mozogni. A fájdalom újra előjön, de már nem annyira szörnyű. Lassan csinálja, közben ajkaink súrolják egymást, a szemkontaktust egy pillanatra sem szakítjuk meg.
Múlnak a percek és a fájdalom kezd élvezetté alakulni. Liam már normál tempóban mozog. Az egész szobát a zihálásunk és halk nyögésünk tölti be, Kezdek valami furcsát érezni ott lent.
- Liam, én...
- Én is - ad egy csókot, s egy kicsit gyorsít a tempón. Az ajkaim szétnyílnak, s megszorítom a kezét, miközben a csodás érzés átveszi felettem az irányítást, s ő is velem együtt ér a csúcsra. Liam megadta nekem azt, amit a legtöbb lány nem kap meg az első alkalomnál, és ez csak még jobbá teszi.
Zihálva dönti izzadt homlokát az enyémhez, egy lágy csókot nyom az ajkaimra és kicsúszik belőlem.
Felvesszük a fehérneműinket, közben még próbálunk egyenletesen lélegezni.
- Köszönöm - szólal meg Liam, a kínos csendet megtörve.
- Ezt nekem kellene mondanom - mosolyodok el halványan.
- Jól esik, hogy megbíztál bennem - húz magához a derekamnál fogva és ad egy csókot. Abban a pillanatban nyílik az ajtó, és belép Mark, időnk sincs elugrani egymástól, felöltözni meg pláne. Szemei kikerekednek, teste megfeszül és szája kissé tátva marad.
- Ez mi?! - préseli ki a fogai közt. Liam-re pillantok és felsóhajtok. - Én akárhányszor győzködtelek, nem akartál velem lefeküdni, Liam-mel pedig belemész?!
- Igen, és tudod, hogy miért? Mert tőle megkaptam a gyengédséget és törődést, amit tőled sose fogok!
- Szép - nevet fel kínosan. - Tudod mit, engem felejts el örökre! - néz rajtam végig fintorogva, majd sarkon fordul és elmegy. Liam aggódva pillant rám.
- Jól vagy? - simítja meg az arcomat. Halványan bólintok, és megölelem őt.
- Ami történt, az nem áll a barátságunk útjába, ugye? - nézek fel a szemébe.
- De. Mert már nem csak a legjobb barátod akarok lenni - csókol meg lassan.
- Ugye itt alszol? - motyogom az ajkaira.
- Persze - mosolyodik el. Egy meleg zuhany után bebújunk az ágyba, s Liam karjai közt alszok el.

~E

Jobb, hogy nem siettük el (18+)

S. Adrinak

Sajnálom, hogy megint ilyen sokat kellett várnotok a sztorira, de mindig, ahogy leülök a gép elé, közbejön valami. Most volt időm megírni, viszont átnézni már nem, szóval elnézést kérek, ha van benne valami hiba!

A barátommal, Harry-vel már négy hónapja együtt vagyunk, de még nem feküdtünk le. Ami azt illeti, én már nagyon sokszor akartam, viszont ő nem. Ez vicces, mert általában fordítva szokott lenni, nem is értem. Én sem vagyok már szűz, neki is volt jó pár kalandja, és négy hónap szerintem elég idő ahhoz, hogy ilyen közel kerüljünk egymáshoz. Tudom, hogy egy lány ilyet nem vall be, de én már nagyon kívánom őt. Látom rajta, hogy ő is szívesen megtenné, mégis mindig leállít. Amikor rákérdezek, sosem ad egyértelmű választ, viszont ma este mindent megteszek azért, hogy végre eljussunk addig.

A szüleim távozása után 10 perccel már Harry csenget. Mosolyogva nyitok ajtót, rögtön átölelem a nyakát és egy csókkal köszöntöm.

- Szia, baby - köszön, s a szokásos módon becéz.

- Hiányoztál - motyogom az ajkaira, behúzom, a lábammal becsapom az ajtót és szenvedélyesen kezdem el csókolni. Beleadom minden tudásom, minden vágyam, akarom, hogy érezze, mennyire akarom őt. Kezemet közben végigsimítom a mellkasán, és elkezdem kigombolni az ingét, amiből amúgy is kilátszik a mellkasa.

- Hm... baby, mit csinálsz? - motyogja mély, rekedtes hangon az ajkaimra és megfogja a kezeimet. Végigcsókolom az állkapcsát, s mikor a nyakához érek, érzem, hogy egy kicsit összerezzen, ami megmosolyogtat. - Mm... mit szólnál, ha filmet néznénk? - tol el magától, kikerül és a már számára ismert irányba megy a szobámba. Felsóhajtok, s megfordulok, belenézek a tükörbe. Talán nem tetszem eléggé neki, vagy nem is tudom. Beletúrok a hajamba, majd felmegyek utána. Harry a filmek között válogat az ágyamon ülve, én pedig mellé dőlök.

- Hagyjuk most a filmet. - Rám pillant, tekintetét végigvezeti rajtam és megköszörüli a torkát. - Jobb ötletem van - veszem ki a kezéből a DVD-ket, arrébb teszem, a tarkójánál fogva közelebb húzom és megcsókolom. Fordítok a helyzeten, így ő van alul, én pedig fölötte. Az egyik oldalra dobom a hajam, rámosolygok, lehajolok hozzá és megcsókolom, közben megfogom a kezét és a fenekemre teszem. Kissé felmordul, ahogy férfiasságához nyomom magam, kicsit megmarkolja a fenekemet. Újra elkezdem kigombolni az ingét, s ismét megállít.

- Várj, ne... ne csináld - nyel és elveszi onnan a kezeimet. Értetlenül pislogok rá, viszont eszem ágában sincs feladni. Lehajolok, s a nyakát kezdem el apró csókokkal ellepni. Egy jóleső sóhaj hagyja el a száját, viszont megint eltol magától, bár kicsit nehézkesen. - Baby, ezt most ne.

- Na, jó... Most elmegyek fürödni, addig... foglald el magad valamivel - mászok le róla, s bemegyek a fürdőbe. Még van egy ötletem, és nagyon remélem, hogy be fog válni.

Miután lezuhanyzom, magam köré tekerek egy törölközőt. Egy önelégült mosollyal sétálok át a szobámba, s fél szemmel nézem Harry reakcióját: ahogy meglát, szemei kikerekednek, s felkönyököl az ágyon. Megállok a szekrény előtt, kinyitom és kicsit lehajolok, mintha keresnék valamit. Elég sokáig elidőzök ebben a pozícióban.

- A francba, nincs meg a kedvenc bugyim - "morgolódok". Kiegyenesedek, becsukom a szekrényt és lassan megfordulok. Egy kaján vigyor kúszik az arcomra, ahogy meglátom, Harry az alsó ajkát harapdossa. Talán most itt az idő, nem fog visszautasítani. - Talán nem is lesz rá szükség - lépkedek lassan közelebb, majd fölé mászok. Tekintete megakad melleimet, mellkasa gyorsan emelkedik fel-le a szapora levegővétel miatt. - És a törölközőre se - kezdem el magamról lecsavarni, viszont azonnal megállít.

- Ne! Nehogy levedd! - fogja le a karomat. Itt érzem, hogy betelt a pohár.

- Na, jó. Elárulod, hogy mi bajod van? - csattanok fel. - Sosem akarsz velem lefeküdni, de egyáltalán nem értem, hogy miért. Nem vagyok elég jó vagy...

- Sssh - teszi a mutatóujját az ajkaim elé. - Tökéletes vagy! Csak... - Felsóhajt. - Tudod, nem akartam elsietni ezt a dolgot. Mert veled tényleg komolyan gondolom ezt az egészet, és vártam, hogy eljöjjön a megfelelő pillanat. Hidd el, hogy én is akartam, de nem úgy, hogy csak egymásnak esünk.

Érzem, hogy a pulzusom emelkedik, szívmelengetőek a szavai. Elmosolyodok, ujjainkat összekulcsolom és lehajolok hozzá egy lágy csókért.

- Szeretlek - súgom az ajkaira. Négy hónap alatt nemigen mondtuk ki. Utaltunk rá, de ilyen nyíltan egyikünk sem ejtette ki a száján, most érzem csak igazán, mekkora súlya van ennek a szónak.

Elmosolyodik, a hátamra fordít és fölém mászik.

- Én is szeretlek - ad egy puszit az ajkaimra. Rámosolygok, majd a tarkójánál fogva magamhoz húzom egy szenvedélyes csókért. Most úgy érzem, mintha kissé felszabadultabb lenne, aminek nagyon örülök. - Talán erre itt tényleg nem lesz szükség - mosolyog kajánul és a törölközőre mutat. Kuncogni kezdek, majd leveszem róla az ingét. Az alsó ajkamba harapva simítok végig felsőtestén, érzem, hogy érintésemre izmai megfeszülnek, ami egy büszke mosolyt csal az arcomra. - Mosolyogj csak, meglátjuk, te hogyan bírod az én érintésemet - motyogja a nyakamba, lecsavarja rólam a törölközőt és végigsimít a középpontomon. Mélyen felsóhajtok, a szemeim lecsukódnak és beletúrok a hajába. - Élvezed, igaz? - kuncog, mire rámarkolok a férfiasságára, ami egy kisebb nyögést vált ki belőle.
- Te is, igaz? - mosolygok.
- Hm... Jobban fogom élvezni, ha majd benned leszek - kezdi el csókolgatni a nyakamat. Jólesően sóhajtozok, közben leügyeskedem róla a nadrágot és a bokszert is.
Lejjebb haladva csókolja végig a testem minden egyes kis részét, majd mikor a lábaim közé ér, a combom belső felét lepi el apró puszikkal. Fészkelődni kezdek, s ahogy ráfúj a csiklómra, nyöszörgök.
- Tetszik, hogy akarod az érintésemet - mosolyog pimaszul, s meleg nyelvét hirtelen megérzem ott lenn. A csípőmet kicsit megemelve jólesően felsóhajtok, kezemet a hajába vezetem és a fürtjei közé túrom ujjaimat.
Nyelvével ügyesen dolgozik ott lenn, én pedig egyre nehezebben bírom már visszatartani a kikívánkozó nyögéseket.
- Hmm... - nyalja végig a csiklómat, majd felfelé a hasamat, a mellkasomat és az ajkaimra ad egy puszit. - Tőlem fogsz elmenni - súgja. Végigsimítom a mellkasát, kockás hasát, s megfogom a férfiasságát, mire egy mélyről jövő nyögést hallat. Lassú tempóban kezdem el neki verni, s közben az arcát nézem. Szemeit lecsukja, tökéletes ajkai közül sóhajtok csúsznak ki.
A vállánál kicsit meglököm, a hátára gurul, s a csípője fölé helyezkedek. Szenvedélyesen megcsókolom, közben magamba vezetem és lassan ráereszkedek. Mindketten szaggatottan felsóhajtunk, elmondhatatlanul jól esik őt magamban érezni.
Egy félmosolyt ereszt felém, végigsimítja a testemet és megmarkolja a melleimet. Elkezdem mozgatni a csípőmet előre-hátra, s az alsó ajkamba harapva becsukom a szemem. Élvezem minden egyes centijét, azt akarom, hogy az első együttlétünk tökéletes legyen.
- Nézz rám, baby - zihálja és lehúz magához. Egy hajtincset kisöpör az arcomból és megcsókol, miközben a tempón fokozatosan gyorsítok. Kezét a derekamra teszi, fordít a helyzeten és kajánul rám mosolyog. Egy mélyet lök, mire a torkomból egy hangos nyögés csúszik ki, mire önelégülten elmosolyodik. A fejem mellé könyököl és az ajkaimra zihál. - Milyen érzés, hogy benned vagyok? - súgja.
- Ennél jobbat még sose éreztem - túrok a hajába és forrón megcsókolom. Belemosolyog, s a csípőjét elkezdi mozgatni. Először lassú tempót diktál, majd fokozatosan gyorsít. A csendes szobát hangos nyögéseink töltik be, s ahogy lök, végig a szemembe néz és az ajkaink súrolják egymást. Ennél tökéletesebben el se tudtam volna képzelni, és igaza volt, jobb így, hogy nem siettük el.
Az ujjainkat összefonja a fejem mellett, s az egyre hangosabb zihálásából ítélve hamarosan elmegy. Lábaimat a csípője köré fonom, így még mélyebben tud lökni, ezzel együtt kicsit lassul. A hátam ívbe feszül, s érzem, hogy az orgazmus végigsöpör a testemen, Harry is velem együtt és a csúcsra egy hangos nyögés kíséretében.
Zihálva, kicsit fáradtan mosolygok rá, homlokából félresöprök egy izzadt hajtincset és gyengéden megcsókoljuk egymást.
Kihúzza magát belőlem, mellém fekszik, magunkra húzza a takarót és szorosan magához ölel.
- Jobb, hogy nem siettük el, nem? - simogatja a karomat. Elmosolyodok gyengéd érintésén, becsukom a szemem és átölelem a mellkasát, ami gyorsan mozog fel-le a szapora levegővétel miatt.
- Sokkal jobb - pillantok fel rá, Ajkaira egy halvány mosoly húzódik, az ajkaimra ad egy puszit és lassan elalszom izmos, védelmező karjaiban.

~E

Talán még találkozunk (18+)

Laurának


Szombat este van, én mégis képes vagyok nem bulizni, csak unottan feküdni az ágyon és elmélyülni a gondolataim közt. Pár hete történt, hogy találkoztam egy sráccal, Harry-vel. Mondhatni, az én részemről szerelem volt első látásra. Ahogy ránéztem, azonnal elvesztem gyönyörű zöld szemeiben, észveszejtő mosolyában, göndör tincseiben. A testéről nem is beszélve. Bár míg nem láttam póló nélkül, a fantáziámat nagyon izgatta, hogy a felsőtestét is díszítik-e tetoválások. Nos, erre elég hamar megkaptam a választ. Azóta többször is találkoztunk, ám csak egy-egy menetre. Neki csak arra volt szüksége, aztán párszor még megesett, hogy együtt aludtunk, de akkor is kora reggel már lelépett. Most fogalmam sincs, hányadán állunk. Nyilván az ő részéről csak kaland az egész, viszont én teljesen az övé akarok lenni. Szeretetre vágyom és törődésre, nem csak egyszerűen szexre. Már azt is hallottam valakitől, hogy csak azért van velem, hogy el tudja felejteni a volt barátnőjét, vagy egyszerűen csak bosszút akar rajta állni. Én nem tudom, nem kérdeztem rá, de nem is akarom ezzel letámadni, elvégre ez csak pletyka.

A telefonom csörgése ránt vissza, a kijelzőn Harry neve villog. A szívem azonnal felgyorsul, szám mosolyra húzódik.

- Szia - veszem fel.

- Szia, baby. - Ahogy mély hangját hallom, az alsó ajkamba harapok, s becsukom a szemem. - Volna kedved találkozni?

Felsóhajtok. Egész biztosan megint csak egy gyors menetre van szüksége, viszont én nem bírom ki, hogy ne lássam, ne csókoljam meg és ne lélegezzem be férfias illatát. Még ha csak rágondolok, már attól a fellegekben járok.

- Gyere át, egyedül vagyok - egyezek bele végül, bár nem teljesen magabiztosan.

- Ah, király! Máris ott vagyok - szakítja meg a vonalat. Felpattanok, és a tükör elé állva igazgatom magam. Jól akarok kinézni, tetszeni akarok neki, hogy elégedetten, mosolyogva nézzen rajtam végig. Attól mindig én érzem magam a legszerencsésebb lánynak a világon. Még úgy is, ha nem szeret úgy, ahogy én őt.
Miután viszonylag sikerül szépre formálnom magam, csengetést hallok. Heves szívdobogással rohanok az ajtóhoz, még gyorsan megigazgatom a hajamat, és kinyitom.
- Hello, baby - mosolyog féloldalasan. Az ajtófélfának dőlve tekint rajtam végig, kezeit a zsebébe csúsztatja.
- Szia - tűröm a fülem mögé a hajamat. Most is észveszejtően néz ki: fekete, a térdénél szakadt csőnadrág, egy ugyanilyen színű póló, gödör tincsei rakoncátlanul, mégis tökéletesen állnak. - Gyere - állok félre, mikor sikerül visszatérnem a földre. Ahogy bejön, szokás szerint rögtön ajkait az enyémeknek nyomja, és vadul csókol. Nyelve azonnal bejutást kap a számba, és bár tudom, hogy ezt nem kellene, már az érintései is beindítanak. Keze rátalál a fenekemre, megmarkolja, mire belenyögök a csókba és elmosolyodik. Zihálva tol a falhoz, s szemeim lecsukódnak, ahogy puha ajkai érintik a nyakamon a vékony bőrt. Miközben puszilgat, a pólóm alá nyúl, keze egyre csak feljebb vándorol. Úgy érzem, elveszek a karjaiban, mégis erőt veszek magamon, és mellkasára téve a kezemet kicsit eltolom magamtól. Először nem veszi az adást, újabb csókot lop tőlem, de végül sikerül elfordítanom a fejem. Gyorsan veszem a levegőt, és nyelek egy nagyot, hogy sikerüljön lenyugodnom.
- Mi az? - néz rám, szemei már sötétek a vágytól. Testével nem távolodik el, az arcomból kisimít egy hajtincset és egy puszit lehel az ajkaimra. Mielőtt újra vad smárolásba forrnánk, kikerülöm és egy mélyet sóhajtva túrok a hajamba.
- Harry, beszélnünk kell - fordulok felé lassan. Értetlenül tekint rajtam végig. - Tudnom kell, hogy te mit gondolsz kettőnkről. Tényleg csak azért vagy velem, hogy Miranda-t elfelejtsd? - csuklik meg a hangom. Én magam is meglepődök gyengeségemen, a könnyeimet is alig bírom visszatartani.
- Jaj, baby. Dehogyis - fogja meg két oldalt az arcomat és a szemembe néz. - Ne beszélj már butaságokat. Komolyan gondolom veled.
- Tényleg? - mosolyodok el, mire bólint és megcsókol. Boldogan ölelem át a nyakát, és csókunk egyre szenvedélyesebbé válik. Megfogja a combjaimat, felemel, és egyenesen a szobámba visz, amit idő közben volt ideje megtanulni, merre található. Lefektet az ágyra, és már fölém is mászik, csókunkat egy pillanatra sem szakítja meg. Egyik kezét végighúzza a testemen, s lábaim között állapodik meg. Nadrágon keresztül kezd simogatni, közben ajkai ismét a nyakamat kényeztetik. A bennem gyülemlő vágytól és a Harry szavai miatti boldogságtól szinte extázisba kerülök. Akaratom ellenére is göndör tincsei közé túrok, és meg is húzom, miközben ő folyamatosan izgat. Remegő kézzel veszem le róla a fekete pólóját, s végigsimítok felsőtestén, amit még most is csak csodálkozva tudok nézni. Mindig is szerettem a tetkós srácokat, de közülük Harry kiemelkedik. Egyszerűen tökéletes. Puha ajkait végighúzza állkapcsomon, de épphogy csak hozzám ér. Szememet lehunyva élvezem a tetteit.

- Mondd csak, baby, mit szeretnél? - duruzsolja a fülembe. Mély, rekedtes hangjának köszönhetően egyre nehezebben fogom vissza magam.

- Hogy végre magamban érezhesselek mindkettőnk örömére! - szinte zihálom, ami egy győzedelmes mosolyt csal az arcára. Pink pólómtól és famersortomtól gyorsan szabadít meg, és vággyal teli szemekkel vezeti végig rajtam tekintetét. Szinte már zavarba ejtő, ahogyan pásztáz.

A hátára lököm, csípőjére ülök és a hajamat az egyik oldalra dobva hajolok le hozzá egy csókért. Már magam alatt érzem, hogy eléggé keményedik, ami eléggé felcsigáz.

A nyakát kezdem el apró csókokkal ellepni, közben kicsit mozgok is rajta. Egy halk nyögéssel mutatja ki tetszését, s a melltartóm pillanatokon belül a földön landol. Kicsatolom az övét, se a nadrágja, se a bokszere nem takarja már sokáig testét.

- Gyere, baby, keményen lovagolj meg! - ránt magára, s miközben vadul megcsókol, megszabadít a bugyimtól. Megfogom férfiasságát, magamba vezetem és ráereszkedek, ami mindkettőnkből egy szaggatott nyögést vált ki. A szemébe nézek, de ő a tekintetét és a kezét a testemről egy pillanatra sem veszi le. Alsó ajkamba harapva végigsimítok mellkasán, és mozogni kezdek rajta. Rögtön gyors tempóban kezdek ugrálni, és a számat egyre nagyobb nyögések hagyják el.

Egy idő után fordít a helyzeten, a kezeimet lefogja a fejem felett, és csípőjét erőteljesen mozgatja.

- Oh, ez az - nyögi, szemei sötétek a vágytól. Ajkait vadul nyomja az enyémekre, lábaimat a dereka köré fonom, így még mélyebben érezhetem magamban.

Ajkait végighúzza az állkapcsomon, megáll a nyakamnál és erősen megszívja a bőrömet. A hátam ívbe feszül, a torkomból egy kéjes nyögés szalad ki.

- Mutasd, hogy mennyire élvezed! - duruzsolja a fülembe, aminek hatására a testemnek képtelen vagyok parancsolni. A hajába túrok, s erősen meghúzom, miközben érzem, a fellegekbe kerülök. Egy erősebb lökés után ő is követ engem, s zihálva, arcát a nyakamba temetve mozog még egy kicsit. Végigcsókolja az állkapcsomat, majd az ajkaimra lehel egyet, és leszáll rólam. Beletúrok kissé nedves tincseim közé, összeszedem a ruháimat, és felöltözök.
Harry telefonja megrezzen, megnézi, és a száját széles mosolyra húzza.
- Ki az? - kíváncsiskodok. Rám pillant, és vigyorogva válaszol az illetőnek.
- Miranda. Átmegyek hozzá - teszi el a telefonját, s becsatolja a nadrágja övét. Összevont szemöldökkel nézek rá. - Baby, sajnálom. Neked is jó volt és nekem is. Nem kell ennek ekkora feneket keríteni!
- Te... hazudtál? - kérdezem remegő hangon, és nyelek egy nagyot. A torkomban gombóc van, de azt kívánom, bárcsak megfojtana. Akkor nem kellene ezzel a hatalmas csalódással élnem.
- Nem hazudtam, csak... nem mondtam igazat. Légy jó, talán még találkozunk - mosolyog, és elmegy, ezáltal űrt hagyva maga után a szobában, és a szívemben is.
Az utolsó mondata sokáig cseng a fülemben. Talán még találkozunk. Így sikerült megtanulnom: az életben nem minden úgy van, mint ahogy azt mi elképzeljük, és a világ sem olyan, mint amilyennek megálmodjuk...

~E