Bosszúból (18+)

Sziasztok! :) Meg is hoztam az extra hosszú sztorit Niall-el. Remélem tetszeni fog, de komit ne felejtsetek el hagyni! Jó olvasást!
UI: köszönöm szépen a 159 feliratkozót! <3

Két hete költöztünk anyámmal a pasijához, akinek van egy lánya, Emma. Nagyon nem jövök ki vele jól, folyton csak szekáljuk egymást. Anyám és az apja már néha a falra másznak a vitáinktól, de nem érdekel, én nem fogok pitizni.

A szobámban bömböltettem a zenét, amikor hallottam, hogy valaki eszeveszettül dörömböl az ajtómon.

- [T/N], halkítsd már le a zenét! - ordított hőn szeretett mostohanővérem. Elmosolyodtam és még feljebb tekertem a hangerőt, mire berontott. - Figyelj, most jön át a barátom, és nem akarom, hogy ő is totál kikészüljön tőled, szóval viselkedj!

- Ne nyafogj már - forgattam meg a szemeimet. - Menj ki!

- Idióta - morogta, majd sarkon fordult és kiviharzott a szobámból. A barátja valószínűleg egy nyomorék, így eldöntöttem, hogy én nyitok ajtót, és ezt a képébe is fogom mondani.

Amint hallottam, hogy csengetnek, ezerrel rohantam le és nyitottam ki.

- Szia, tudod te e... - nem tudtam befejezni, mert egyáltalán nem egy félistenre számítottam. - Hú, te tényleg Emma barátja vagy?

- Aha - mosolygott. - Niall vagyok. Te pedig biztos az idegesítő húg, [T/N] - mosolygott.

- Szóval már mesélt rólam - nevettem kicsit. - Egy szavát se hidd el!

- A saját szememnek fogok hinni - nézett rajtam végig, szája szélén egy huncut mosoly jelent meg.

- Niall, szia, édesem! - hallottam Emma nyávogó hangját, majd megfogta a szőkeség pólóját, magához húzta és megcsókolta. A szememet forgatva mentem vissza a szobámban, és gondolkoztam. Biztosan elveszített egy fogadást, vagy szimplán csak megsajnálta Emmát.

Pár perc múlva hallottam, hogy anya ordít Emmának, hogy keresik őt telefonon. Lerohant, így én átmentem Niall-höz és leültem mellé az ágyra.

- Miben mesterkedsz? - mosolygott.

- Miből gondolod, hogy mesterkedem?

- Rád van írva! Ki vele - támaszkodott meg hátul a kezein. - Szóval?

- Igazából érdekel, hogy hogy lehetsz együtt Emmával.

- Ez egy hosszú történet - sóhajtott. - De maradjunk annyiban, hogy az elején imádtam Emmát.

- Hm, szóval az elején - nevettem kicsit. - És akkor most?

- Megszokás - vont vállat. - De te érdekesnek tűnsz.

Elmosolyodtam. Végre itt az alkalom, hogy visszavágjak Emmának az elmúlt két hétért.
- Érdekesnek? - dobtam hátra a hajamat.
- Uhum - harapott az alsó ajkába, s kicsit közelebb ültem hozzá.
- És ez neked bejön? - súgtam, és mélyen a szemébe néztem.
- De még mennyire, hogy bejön - kacsintott. - És ahogy láttam, ez kölcsönös.
- Talán igen, talán nem - álltam fel. - Még találkozunk! - mentem vissza a szobámba, mert hallottam, hogy Emma trappol föl. Az ágyra dobtam magam, és hallgatóztam. Mint kiderült, Niall-nek szülinapi bulit terveznek, méghozzá nálunk. Ez király!

Másnap este Emma agyonra izgulva magát, rohangált fel-alá, hogy minden tökéletes legyen, míg én lazán sétálgattam, és elloptam egy-egy sütit.
- A vendégek 8-ra jönnek. Kész van a torta? - nézett anyára.
- Igen, a hűtőben van. De akkor most apáddal megyünk is, sziasztok! - mentek el.
- Te mikor mész? - igazítgatta a lufikat.
- Én maradok - dobtam le magam a kanapéra, és keresztbe tettem a lábaimat.
- Persze, hogy ezt is elrontsd!
- Nem fogom elrontani, nyugi már. Egy bulit sose rontok el - mosolyogtam, s hamarosan csengettek. Emma ajtót nyitott, és egy rakás tini jött be. Bekapcsolták a zenét, ami szinte bömbölt. Gondoltam, kicsit kicsípem magam, így felmentem a szobámba. Kiválasztottam a lehető legdögösebb ruhámat, tüzes tekintetet varázsoltam magamnak smink segítségével, dús hajam lágy hullámokban omlott a vállamra. Végignéztem magamon a tükörbe, büszkén elmosolyodtam és lementem. Már javában folyt a buli, és épp időben érkeztem, ugyanis Niall akkor lépett be az ajtón. Megigazgattam a ruhámat és odamentem hozzá.
- Szia! Boldog szülinapot - mosolyogtam és adtam neki két puszit.
- Köszi! - nézett rajtam végig. - Hú, te aztán nem fogtad vissza magad!
- Tetszik? - fordultam körbe, s tekintete szinte égetett.
- Nagyon - lépett közelebb, de ekkor megjelent Emma.
- Jaj, nagyon boldog szülinapot, szerelmem! - csókolta meg.
- Kösz.
- Gyere - fogta meg a kezét és magával ráncigálta, hogy azzal hencegjen, ezt az egészet ő hozta össze egyedül. - Egy kis figyelmet kérek! - halkította le a zenét. - Nagyon-nagyon boldog szülinapot a világ legjobb pasijának!
Mindenki tapsolni és fütyülni kezdett, majd énekeltünk neki. Láttam, hogy ez nem igazán hatja meg, az asztalon lévő kaják és piák jobban izgatták. Így ahogy vége lett, visszahangosították a zenét, és Niall rögtön enni-inni kezdett. Emma elment táncolni a barátnőivel, így én odamentem a szőkeséghez.
- Hogy tetszik a buli? - támaszkodtam az asztalnak.
- Király.
- Nem volt túl meggyőző - mosolyogtam. - Ha gondolod, izgalmasabbá is tehetjük.
Egy pillanatra megállt, rám nézett és kajánul elmosolyodott.
- Mire gondolsz? - nézett rajtam végig, és közelebb jött.
- Pontosan arra, amire te - kulcsoltam a kezeimet a nyaka köré és a szemébe néztem.
- És én mire gondolok? - fogta át a derekamat.
- Gyere, és megmutatom - súgtam a fülébe. Felsóhajtott. Elmosolyodtam, megfogtam a kezét és mivel a lépcsőt ellepte a táncoló tömeg, a fürdőbe húztam be. Bezártuk az ajtót, s a csapnak támaszkodott. Lassan sétáltam felé, szemével szinte felfalt. Végigsimítottam a mellkasát, és szenvedélyesen megcsókoltam. Kezét rögtön a fenekemre tette, s beletúrtam puha tincsei közé. Teljesen testéhez simultam, s mikor levegőhiány miatt elváltak ajkaink, halkan zihálni kezdett. Végigsimította az oldalamat, és dekoltázsomra nézve megnyalta ajkát.
Ajkainkat összeérintettem, de nem csókoltam meg, s közben kikapcsoltam az övét. Ügyetlenkedtem egy kicsit, majd megfogtam a nadrágját és a boxerét, és letoltam róla.
- Most mit fogsz csinálni? - súgta, s a hajamba túrt.
- Kényeztetni - csókoltam meg a nyakát. Felsóhajtott, s hátrahajtotta a fejét, majd letérdeltem elé. Szembe találtam magam hatalmas férfiasságával. Láttam, hogy izgatottan figyeli minden tettemet, így megfogtam hosszúságát, és amennyit tudtam, a számba vettem.
- Ahw - túrt a hajamba, s csípőjét kicsit előrébb tolta. Lassan mozgatni kezdtem a fejemet, s nyögései egyre csak bátorítottak. Gyorsítottam a tempón, és a heréit kezdtem el markolászni. Mellkasa fel-le emelkedett a zihálástól, amit öröm volt nézni. Lassan kicsúsztattam a számból, végignyaltam az egészet és újra bekaptam. - Baszki, de jó vagy! - nyögte.
Gyorsítottam, s mélytorokkal csináltam. Nyögéseiből következtetve tudtam, hogy már közel van, így újra rámarkoltam golyóira, amitől rögtön elélvezett. Lenyeltem. Mosolyogva húzott föl magához és megcsókolt, miközben benyúlt a ruhám alá és elkezdte letolni a bugyimat.
- A-a! - fogtam le a kezét. - Te vagy a szülinapos - mosolyogtam, s újra megcsókoltam. - Na, menjünk, már biztos keresnek.
Kacéran rám mosolygott, adott még egy puszit és kimentünk. El akartam menni, de megfogta a karomat és visszahúzott.
- Táncolsz velem? - súgta az ajkaimra, s elmosolyodtam.
- Ha szeretnéd.
Elmentünk a tömegbe, magához húzott szorosan, és táncolni kezdtünk. Nem voltunk túlzottan szégyenlősek, Niall keze szabadon járt a testemen, én pedig hozzá simulva ringattam a csípőmet.
- Niall! - jött oda Emma. - Itt vagyok, édes, táncolj velem!
Niall felsóhajtott és megforgatta a szemét.
- Még találkozunk - súgta a fülembe, majd Emma elrángatta őt onnan.
A buli további részében nemigen találkoztam vele. Viszont reggel elég másnaposan ébredtem. Lementem a konyhába, s végignéztem azon a káoszon, ami ott volt. Anyáék pont akkor értek haza.
- Hú, látom, vad buli volt - nézett körbe anya, és felsóhajtott.
- Ja, aha - morogtam. Töltöttem magamnak kávét, majd felmentem a szobámba és megittam. Erőt véve magamon átmentem a fürdőszobába és valami emberformát öltöttem magamra. Ahogy kijöttem, Niall pont akkor ment lefelé.
- Szia - mosolygott.
- Szia.
- Király volt a buli - nézett rajtam végig és kacsintott.
- Ja, szerintem is.
Vissza akartam menni a szobámba, de megfogta a kezemet.
- Mikor érsz rá? - nézett a szemembe.
- Nincs különösebb dolgom, szóval ma egész nap. Miért?
- Szuper - tolt be a szobámba, majd egyenesen a falhoz nyomott és egész testével hozzám simult. A szemembe nézett, szája szélén egy mosoly jelent meg.
- Mit csinálsz? - súgtam.
- Szakítottam Emmával - simított ki az arcomból egy hajtincset.
- Tényleg? Miért?
- Mert te érdekelsz, és téged akarlak!
Összeráncoltam a szemöldökömet. Nem akartam tőle semmit, csak Emmán bosszút állni rajta keresztül, de nem gondoltam, hogy ez lesz. De végül is nem bánom, Niall tényleg hihetetlenül jó pasi, és nagyon bejön.
- És most szeretnéd, hogy veled legyek? - mosolyodtam el.
- Nem szeretném. Akarom! - csókolt meg. Gondolkodás nélkül viszonoztam, és beletúrtam a hajába. Perceken keresztül faltuk egymás ajkait, majd megfogta a combom alját, felkapott és átvitt az ágyra. Édesen csókolgatni kezdte a nyakamat, miközben lábaimat a dereka köré fontam. Teljesen ellazultam érintéseitől. Egy mozdulattal lekapta rólam a pólómat, s kajánul vigyorogva adott egy csókot. A hátára fordítottam, levettem a pólóját és végigsimítottam kockás hasán. Elmosolyodott, lehajoltam hozzá és megcsókoltam, ezalatt kikapcsolta a melltartómat. Lehúztam a pántokat a karjaimon és eldobtam a szoba valamelyik részébe. Kezeibe vette a melleimet, s gyengéden masszírozni kezdte. Jólesően sóhajtoztam, közben a nyakát leptem el kis puszikkal.
Egy idő után lemásztam róla, kikapcsoltam az övét és levettem a nadrágját. Megfogta a karomat, a hátamra fordított és gyorsan levettem róla a rövidnadrágomat és a bugyimat. Széttette a lábaimat, és mielőtt még bármit mondhattam vagy tehettem volna, megéreztem magamban forró nyelvét.
- Ah, te jó ég! - sóhajtottam föl. Nyelve gyorsan járt ki-be. A takarót szorongattam, s kéjesen nyögtem, ziháltam, ahogy a tempón egyre csak fokozott. Közben simogatta a combom belső felét, másik kezével a csiklómat izgatta. Annyira hihetetlenül jól csinálta, hogy szinte fél perc múlva a csúcsra értem. Végignyalt, majd felmászott és megcsókolt.
- Annyira finom vagy - súgta. Most én kezdeményeztem a csókot, és beletúrtam a hajába, miközben bejáratomhoz pozicionálta magát. Lassan belém vezette magát, és mélyen lökni kezdett. Ajkaink súrolták egymást, ahogy a tempón fokozatosan gyorsított.
- Ahw! - emeltem fel a lábaimat, ahogy megérintette a g pontomat. Eszeveszett tempóban lökött tovább, s mindketten egyre közelebb voltunk a gyönyörhöz. Körmeimet végighúztam a hátán, mire hangosabban felnyögött.
- Ne fojtsd vissza - zihálta a fülembe. Alsó ajkamba haraptam, s egyre hangosabban és sűrűbben nyögtem.
- Ahh, Niall, én mindjárt...
- Én is - csókolt meg, s körözött egyet a csípőjével. A hátam ívbe feszült, majd egy keményebb tolás után Niall nevét sikítva mentem el, és rögtön utána ő is. Még egy kicsit mozgott, s fáradtan mosolygott rám. Az orromra adott egy puszit, lassan kicsúszott belőlem és zihálva mellém feküdt. Perceken keresztül csak bámultuk a plafont, majd mikor légzésünk visszaállt a normálisra, Niall felállt és elkezdett öltözni.
- Nem maradsz még itt? - néztem rá.
- Öm... még van egy kis elintéznivalóm! - adott egy puszit. - Szia! - ment el. Felsóhajtottam, majd én is felöltöztem és lementem a konyhába, ahol már viszonylag rend volt.
- Na mi az? - szipogott Emma egy zsebkendőt szorongatva. - Téged is itt hagyott?
- Dolga van - néztem rá, elég összetörtnek nézett ki.
- Ja, persze - nevetett halkan, kínosan. - Nekem is mindig ezt mondta, amikor más lányokhoz ment.
Nyeltem egy nagyot. Igazából nem akarok balhét csinálni, mert nem is biztos, hogy együtt vagyunk. Fogalmam sincs, hogy mi van.

Két napon keresztül vártam, hogy jelentkezzen, de még csak egy nyamvadt sms-t sem küldött, így feladtam a reményt, és próbáltam elfelejteni.
Egyik este, amikor csak egyedül voltam otthon, épp lefekvéshez készülődtem. A konyhába ittam a kakaómat, amikor csengettek. Nem akartam kinyitni, de amikor már három percig egyfolytában nyomta, meguntam és kinyitottam az ajtót.
- Szia - mosolygott rám Niall. Az ütő is megállt bennem, annyira meglepődtem. Rácsaptam volna az ajtót, de bejött.
- Mit keresel itt? - követtem őt a nappaliba.
- Hogyhogy mit? Jöttem a barátnőmhöz - ült le kényelmese a kanapéra és mosolygott.
- Barátnő? - ráncoltam a homlokom és összefontam a karjaimat magam előtt. - Megdugtál, aztán itt hagytál.
- Mondtam, hogy dolgom van.
- Ez volt két napja...
- Tudom! Na, mehetünk?
- Hova? - néztem rá értetlenül.
- Randira! - fogta meg a kezemet, és mielőtt ellenkezhettem volna, kihúzott a kocsijába. Beültünk, és elindultunk.
- Hova megyünk? - néztem rá.
- Ne kíváncsiskodj! - mosolygott és megsimította a combomat. Pár perc utazás után megérkeztünk egy hatalmas épülethez. Behúzott a liftbe, és megnyomta a gombot. A korlátnak dőlve bámultam magam elé. - Most miért durcáskodsz? - simította meg az arcomat.
- Azért valami életjelet adhattál volna magadról! Azt se tudtam, hogy együtt vagyunk-e, vagy sem!
- Édes vagy, amikor idegeskedsz - nyomott egy puszit az ajkaimra, majd kinyílt a lift ajtaja. A tetőn találtam magam, ahol egy gyönyörűen megterített asztal fogadott.
- Ez... ez mi?
- Ezt szerveztem! - vezetett oda, kihúzta nekem a széket és leültem.
- Niall, legalább átöltözhettem volna!
- Nekem így is gyönyörű vagy - mosolygott és leült velem szemben. - Én főztem. Nem lett túl jó, de... legalább próbálkoztam.
Elkezdtünk enni.
- Nem is annyira szörnyű - mosolyodtam el. - Sőt, kifejezetten finom!
- Akkor jó - mosolygott.
Vacsora után Niall eljött hozzánk, s összebújva aludtunk el.
Emma így még jobban megutált, mint eddig, de nem érdekel, mert Niall-el nagyon jól megvagyunk. Szerintem ez egy komoly kapcsolat kezdete.

~E