Bad boy (18+)

Sziasztok! Meghoztam az extra hosszú sztorit. Mindenkinek kellemes ünnepeket kívánok, valamint Louis-nak utólag is nagyon boldog szülinapot! Remélem tetszeni fog, légyszi komizzatok, hogy milyen lett, kíváncsi vagyok a véleményetekre! :) És nagyon szépen köszönöm 95 feliratkozót, imádlak Titeket! <3

A szekrényemben kutattam, amikor megláttam magam mellett pár méterre a srácot, akit teljes szívemből gyűlölök. Még szerencse, hogy végzős és hamarosan elballag, hacsak meg nem bukik.

Becsuktam a szekrényem ajtaját, addigra már mellettem állt.

- Mizu (T/N)? - kérdezte, miközben feltűnően rágózott. Rosszfiús viselkedése és külseje nagyon sok lányt vonzott. Nos, én nem voltam köztük.

- Mit akarsz, Styles? - néztem rá, mire elmosolyodott.

- Miből gondolod, hogy bármit is akarok? - nézett rajtam végig. - Mellesleg tetszik a felsőd - dekoltázsomat vizsgálgatta, s megnyalta ajkait.

- Te nem mész oda senkihez csak úgy.

- Igazad van - mosolygott, s végre a szemembe nézett.

- Bökd ki, mit akarsz!

- A matek házimat megcsinálhatnád.

Felnevettem. Mégis mit képzel? Rám tukmálhatja a háziját? Mellesleg kilencedikes vagyok, honnan tudnám a tizenkettedikes matekot?

- Most csak hülyülsz, ugye? - néztem rá felhúzott szemöldökkel.

- Kéne egy kis korep, sajna gondban vagyok a számokkal - sóhajtott. - Nem akarnál nekem segíteni?

- Megőrültél? Honnan a fenéből tudnám a matekot?

Megvonta a vállát.

- Szóval megcsinálod a házimat?

- Miért jó az nekem? - kérdeztem. Elmosolyodott, majd közelebb lépett.

- Fizetek érte. De ha akarod, kapsz mellé egy kis extrát is - kacsintott, mire megforgattam a szemeimet.

- Mennyit fizetsz? - tértem a lényegre.

- Tessék - nyomott a kezembe egy húszast. - Elég lesz?

- Igen - mosolyogtam, majd zsebre vágtam a pénzt. Kezembe nyomta a munkafüzetét, majd elhaladt mellettem. - Délutánra kérem - súgta a fülembe, majd elment.

Az első órám ének volt, így simán meg tudtam csinálni Harry matek háziját. Nem is volt olyan nehéz, mellesleg a megoldások a munkafüzet hátuljában voltak. Hihetetlen, hogy még ahhoz is lusta, hogy kimásolja. Mindegy, én ezzel jól jártam.

Kicsengettek és a folyosón Harry-be botlottam.

- Jó hír, itt a matek házid - nyomtam a kezébe a munkafüzetét.

- Ez gyors volt - nézett elismerően a szemembe. - És mi lesz a korrepetálással? Tudod, ha megbukok, egy évvel többet járok ide - kacsintott. Ez a dolog még eszembe se jutott.

- Mikor és hol? - kérdeztem gyorsan, mire halkan felnevetett.

- Nálatok ma délután négykor.

Mielőtt bármit is mondhattam volna, elment.

Egész délután egyedül voltam otthon, és pontban négykor kopogtak. Nem gondoltam volna, hogy Harry pontos lesz.

- Szia - nyitottam ki az ajtót. Az ajtófélfának volt dőlve, féloldalas mosoly jelent meg az arcán.

- Szia.

Félreálltam, hogy be tudjon jönni. Felvezettem a szobámba és leültettem az ágyra.

- Szóval mit nem értesz matekból? - sóhajtottam, s leültem mellé, mire csak nézett rám.

- Ezt most komolyan kérdezted? - mosolygott. - Az ég világon semmit!

- Akkor hol tartotok a könyvben?

- Könyv? - nézett rám. - Ja, hogy ez? - nézett le a kezében lévő tárgyra és lapozgatni kezdte. - Fogalmam sincs.

- Mutasd - vettem ki a kezéből és próbáltam keresni valamit, hogy hol tartanak, de a könyv olyan volt, mint amit egyszer sem nyitottak ki. Így nehéz lesz. - A munkafüzeted nincs itt? Amibe a házid volt.

- Nincs, de te nem emlékszel, hogy mi volt benne?

- De, csak ez a könyv 200 oldalas és nem akarom elkezdeni lapozgatni, tartalomjegyzék meg nincs benne. Hívd fel az egyik osztálytársadat és kérdezd meg tőle!

Elővette a telefonját és felhívott valakit.

- Szia cica...igen...tudom, nagyon dögös voltál ma.

- Harry, a házit! - böktem meg, mire bólintott.

- Figyelj csak, cica! Nem tudod véletlenül, hogy matekból hányadik oldalon tartunk?...értem, köszi!

És tetette a telefont, majd kinyitotta a könyvet a 78. oldalon.

Elkezdtem neki magyarázni valamit, amit én is alig értettem, de aztán valahogy rájöttünk. Vagy két óráig magyaráztam neki.

- Érted most már? - néztem a szemébe, mire bólintott.

- Köszi, (T/N) - állt fel.

- Szívesen.

Lekísértem őt az ajtóhoz, felvette a cipőjét, majd mielőtt kiment volna, felém fordult.

- Remélem többször is korrepetálsz majd - kacsintott, majd a felsőmre nézett. Észrevettem, hogy végig ki volt majdnem a fél melltartóm. Feljebb húztam a pólómat, majd visszanéztem a szemébe.

- Szia Harry - toltam az ajtó felé, de megfogta a csuklómat. A szemembe nézett, s lassan közelített ajkaim felé. Hátrálni kezdtem, s a falnak ütköztem.

- Engedj el - szóltam rá és elfordítottam a fejemet, mire mutatóujját az arcomra tette és újra maga felé fordított.

- Köszönöm - puha ajkai az enyémeket érintették és egy lágy puszit leheltek rá. Lassan eltávolodott, majd kiment az ajtón és becsukta maga után. Lesokkolva álltam a fal mellett, s gyorsan ajkaimhoz kaptam. Hihetetlen, hogy megpuszilt, hozzám ért, és egyszerűen... élveztem. Nem, az nem lehet.

Gyorsan felrohantam a szobámba és próbáltam elterelni a gondolataimat.

Másnap, ahogy beléptem a suliba, rögtön összefutottam Harry-vel.
- Szia - köszönt mosolyogva.
- Helló - mondtam és gyorsan a szekrényemhez mentem. Ő természetesen követett.
- Mikor érsz rá megint?
- Már... megy a matek, nem? - kérdeztem, és zavarodottan a szekrényembe kutattam.
- Ja, de azon kívül még rengeteg tantárgy van - mosolygott és lazán zsebre tette a kezét.
- Mindegy... Majd... majd megbeszéljük - dadogtam, és idegességembe kiejtettem egy könyvet a kezemből.
- Mi van veled? - nézett a szemembe, majd felvette a leesett könyvemet és a kezembe adta.
- Semmi - becsuktam a szekrényajtót és gyorsan a másik irányba mentem, de ő jött mellettem.
- (T/N) olyan fura vagy. Ugye nem amiatt, ami tegnap történt?
Megálltam és a szemébe néztem.
- Nem történt semmi, ami miatt tartanom kéne tőled.
- Akkor ma 4-kor kémia? - mosolygott. Megálltam, és szembe fordultam vele, majd sóhajtottam egy nagyot.
- Na jó. Ha utána leszállsz rólam - az utolsó mondatot inkább magamnak mondtam.
- Majd meglátjuk - kacsintott, és ment az órára.

Eljött a négy óra, és kopogtak. Kinyitottam az ajtót, de előtte megnéztem, hogy a pólóm ne legyen kivágott.
- Szia - köszöntem neki. Széles mosollyal visszaköszönt, majd felmentünk a szobába.
- Akkor öm... kémia, igaz?
- Tőled függ - ültem le az ágyra, majd ő is mellém.
- Itt a könyv, megkérdeztem az egyik osztálytársamat, hogy hol tartunk. 91. oldal.
Kinyitottam a könyvet, és majdnem begolyózott a szemem, annyi értelmetlen dolgot láttam.
- Na jó, ezt először át kell olvasnom, addig várj.
Bólintott, én pedig elkezdtem olvasni és próbáltam felfogni a mondatokat. Elég bonyolult a 12.-es kémia.
- Mondták már, hogy gyönyörű vagy, amikor koncentrálsz? - szólalt meg hirtelen.
- Hogy mi van? - fordítottam felé a fejemet, de ő csak vigyorgott. - Ha azt akarod, hogy segítsek neked, akkor hagyj békén, hogy meg tudjam érteni.
- Oké, bocsi - mosolygott. Tovább olvastam és lassan az anyag végére értem.
- Na szóval... ez elég bonyolult, szóval kérlek nagyon figyelj, jó? - néztem a szemébe.
- Rád bármikor figyelek, cica - kacsintott.
- Na jó - csuktam össze a könyvet. - Vagy befejezed, vagy nem korrepetállak többet, világos?
- Imádom, hogy próbálod eltitkolni az érzéseidet - jött közelebb. - Tudom, hogy bejövök neked, és van egy jó hírem. Ez kölcsönös - mosolygott.
- Honnan veszed, hogy bejössz nekem? Most akkor akarsz tanulni vagy nem?
Kimondva elég hülyén hangzott, főleg úgy, hogy Harry-nek szántam a kérdést.
- Én inkább szórakoznék egy kicsit - jött még közelebb, én pedig távolodtam. - Ne már, ne mondd, hogy te nem akarod!
- Nem akarom, Harry! Akadj le rólam - álltam föl. Hirtelen megjelent előttem, s kezét a derekamra tette. A szemeibe néztem, ami hatalmas hiba volt, rögtön elvesztem bennük.
- Talán nem is lenne olyan rossz, ha megbuknék. Csak addig, amíg nem kerülünk egy osztályba.
- Harry, kérlek hagyd abba - fogtam meg a kezét és elvettem a derekamról.
- Imádom, hogy nehezen adod magad - mosolygott. - Ez nekem bejön.
- Vagy hagyod, hogy elmagyarázzam a kémiát, vagy elmehetsz!
Hátrébb lépett, majd leült az ágyra.
- Figyelek! - mosolygott.
Elkezdtem neki magyarázni, ő pedig figyelt, vagy legalábbis úgy tett. Másfél óra múlva felmondattam vele, és a legnagyobb meglepetésemre hibátlanul tudta.
- Végre - dőlt hanyatt az ágyon. - Most már lazíthatok?
- Aha - összecsuktam a könyvet és az asztalra tettem.
- Tudod (T/N), nem is lennénk mi olyan rossz páros - mosolygott rám, mire csak megforgattam a szememet. - Gyere ide - tárta ki a karjait. Én csak álltam, és fogalmam sem volt, hogy mit kéne tennem.
Felült és maga mellé húzott.
- Most én tanítok neked valamit, jó? - nézett a szemembe.
- Mit?
- Hogy ne titkold el az érzéseidet. Tudom, hogy bejövök neked, látszik rajtad! - mosolygott.
- Harry, hagyjuk ezt! Nem tetszel fogd fel!
Halkan felnevetett.
- Oké, akkor egy kicsit még hagyom ezt a témát. Beszéljünk másról. Szűz vagy még?
- Harry! - néztem rá szúrósan. - Ez nem rád tartozik.
- Oké, értettem - mosolygott. - De asszem én most megyek.
Felállt, elvette a könyvet az asztalról és lekísértem.
- Ja, még valamit elfelejtettem - fordult vissza.
- Mit? - néztem rá.
- A köszönet! - mosolygott, majd odalépett elém és szó nélkül megcsókolt. - Szóval köszi, holnap is ráérsz?
Pár pillanatig nem tudtam megszólalni az előbb történtek miatt, de végül kinyögtem egy igent.
- Szuper - mosolygott, majd még egyszer közel lépett hozzám és kezét az arcomra helyezte. - Akkor holnap találkozunk - suttogta, majd még egyszer megcsókolt, és kiment. Nagyon mérges lettem magamra, hogy nem tudtam tiltakozni. Fel sem fogtam, hogy mi történik, csak földbegyökerezett lábbal álltam.
Pár perc múlva felmentem a szobámba és lefeküdtem. Próbáltam elaludni, de nagyon nehezen ment.

Másnap a suliban próbáltam kerülni Harry-t, de ahogy elindultam haza, pont összefutottam vele.
- Elvigyelek? Kocsival vagyok - ajánlotta föl.
- Nem kell, köszi.
- De én ragaszkodom hozzá - mosolygott.
- Na jó - sóhajtottam. Beültünk a kocsijába, de nem indította be a motort, csak mosolygott rám.
- Mikor vallod be?
- Mégis mit? - húztam fel a szemöldökömet.
- Azt, hogy bejövök neked.
Sóhajtottam egy nagyot, majd ki akartam szállni a kocsiból, de ő bezárta.
- Miért nem hagysz ezzel békén? - néztem rá.
- Mert zavar, hogy nem akarod elmondani!
- Na jó... igen, Harry jól látod, bejössz nekem. Sőt, szeretlek! Igen Harry, szeretlek, és kimondtam! - szinte már ordítottam és sírni kezdtem. - Most örülsz?
Kinyitottam a kocsit, kiszálltam és elkezdtem sietni hazafelé.
- (T/N) várj! - szaladt utánam.
- Mit akarsz még? - néztem rá könnyes szemekkel.
- Tényleg szeretsz?
- Igen! És nem tehetek róla...
Elfordultam, hogy elinduljak, de megfogta a kezemet és visszarántott közel magához, majd a szemembe nézett.
- Én is szeretlek - suttogta, s lassan megcsókolt. Először nem tudtam, mit tegyek, de aztán visszacsókoltam. Elengedett, egy darabig nézett rám, majd visszament és beült a kocsiba. Elindultam haza, s mikor megérkeztem, felszaladtam a szobámba és bedőltem az ágyba. Gondolkodni kezdtem, hogy hogy lehet az, hogy beleszerettem Harry-be úgy, hogy nem is vettem észre. De egy mondat végig ott csengett a fejemben: Én is szeretlek.
Valaki kopogott, és mivel minden nap estig egyedül vagyok, kénytelen voltam én kinyitni. Egy mosolygós Harry-vel találtam szembe magam.
- Hát te?
- Azt mondtad, ma is ráérsz. Gondjaim vannak a földrajzzal - mosolygott. - Segítesz?
- Gyere - álltam félre. Bejött, majd felmentünk a szobámba és leültünk az ágyra.
- Nézd (T/N), amit délután mondtam neked, azt komolyan is gondoltam - nézett a szemembe. Tudtam, hogy ezt a beszélgetést sehogy se lehet elkerülni. - Én tényleg szeretlek.
- Én is Harry, de...
- Akkor nincs de! - vágott a szavamba. A könyvet ledobta a földre és megcsókolt.
- Azt akartam mondani, hogy tanulni kéne - mosolyodtam el.
- Nekem jobb ötletem van - kacsintott, majd hanyatt fektetett az ágyon és csókolni kezdett. Teljesen beindított, még sosem éreztem ahhoz hasonlót.
- Harry - ziháltam, majd a szemembe nézett. - Nekem... ez az első.
- Vigyázni fogok, ígérem! - puszilta meg az orromat. Bólintottam, majd újra ajkaimnak esett. Vadul csókolt, miközben simogatott mindenhol, ahol ért. Beletúrtam puha fürtjei közé, mire felmordult, hanyatt feküdt és magára húzott. Kezét a fenekemre helyezte, s erősen megmarkolta, mire én megharaptam az alsó ajkát.
- Harry, taníts meg mindenre - néztem a szemébe.
- Ahogy akarod - kacsintott, majd lassan levette rólam a pólót, amit aztán a földre dobott. Magához húzott egy újabb csókért, miközben egy mozdulattal kikapcsolta a melltartómat és lehúzta a karjaimon. Felültetett, levette rólam és a pólóra dobta.
- Gyönyörű - mosolyodott el, majd újra megcsókolt, közben hanyatt fektetett. Megfogtam a pólóját, és levettem róla. Hihetetlenül jó a felsőteste, ahogy végignéztem rajta, akaratlanul is az ajkaimba haraptam, mire elmosolyodott és visszahelyezkedett fölém. A fejem mellett megtámaszkodott, s izmai megfeszültek, ahogy tartotta magát. Lassan megcsókolt, miközben egyik kezével felhúzta a lábamat, így közelebb került hozzám.
Ajkaimtól a nyakam felé haladt, s lágyan szívni kezdte a bőrt. A pulzusom emelkedett minden egyes tettére, s végigszaladt rajtam a hideg.
Kezemet a nadrágjához vezettem, elkezdtem kigombolni az övét és lehúztam a combja közepéig, onnan magának vette le.
Hanyatt feküdt, s ismét magára húzott. Vadul csókolt, miközben a nadrágomat elkezdte lefelé húzni, végül levette rólam. Felült, én pedig rajta voltam, s úgy csókolóztunk szenvedélyesen. Éreztem magam alatt, hogy keményedik, amitől kicsit beparáztam.
Felállt, lábaimat a dereka köré fontam, és nekitámasztott a falnak. Szinte téptük egymás ajkait, majd mikor levegőhiány miatt elváltunk, csókolgatni és szívni kezdtem a nyakát. Letett a földre, majd egy mozdulattal eltávolította a bugyimat. Csókolni kezdett, közben az ágy felé tolt, majd lefektetett. Levette magáról a boxert és fölém helyezkedett. Benyálazta két ujját és lábaim közé tette.
- Ez egy kicsit kellemetlen lesz - nézett a szemembe, majd lassan felvezette. Először kicsit fájt, de nem volt olyan vészes. Lassan mozgatni kezdte a kezét, s a zsibbadó érzés hamarosan elmúlt, helyette élvezni kezdtem. Lehunytam a szemeimet, s a takarót markolásztam, miközben kéjesen nyögtem.
Pár másodperc múlva hirtelen abba hagyta. Kinyitottam a szemem, s láttam, hogy lehajol a lábaim közé.
- Úristen - sóhajtottam föl, mikor meleg nyelvét éreztem magamon. Furcsa érzés volt, ahogy mozgatta, én pedig a nevét nyögdécseltem. Az alhasamban furcsa érzés keletkezett, s akaratlanul is egyre hangosabb lettem. - Azt hiszem, mindjárt... - ziháltam. Gyorsított, s másodpercek múlva hangosan mentem el. Pihegve feküdtem, majd lassan kinyitottam a szememet, amit azelőtt észre sem vettem, hogy lehunytam.
Fölém mászott és megcsókolt.
- Most én jövök - néztem a szemébe.
- Nem muszáj.
- De én akarom - mondtam, majd a hátára fordítottam. Megtámaszkodott az alkarjain, és engem nézett. Férfiassága fölé hajoltam és Harry-re figyeltem, hogy mondja, mit kell tennem.
- Nyald végig.
Kicsit undorodva, de megtettem.
- Most lassan vedd be.
Tettem, amit kért, s bevettem annyit, amennyi a számba fért. Felsóhajtott, s a hajamba túrt.
- Kezdd el mozgatni a fejedet.
Lassan mozgatni kezdtem fel-le. Először a tarkómnál fogva diktálta a tempót, aztán elengedett, s hagyta, hogy én csináljam.
Gyorsan mozgattam a fejemet, s Harry egyre jobban és hangosabban nyögött. Tudtam, hogy hamarosan elmegy, és ez így is lett. A számba kerülő nedvet lenyeltem, mire Harry-nek egy kaján mosoly jelent meg az arcán.
- Nagyon jó voltál, baby - ült föl, majd vadul megcsókolt és hanyatt fektetett. Percekig csak faltuk egymás ajkait, majd felhúzta a lábaimat és közéjük fészkelődött. - Biztos, hogy akarod?
- Egészen biztos - néztem a szemébe. - Csak óvatosan, kérlek.
- Rendben - nézett rám, majd körözni kezdett a bejáratom előtt, s lassan belém vezette magát. Ordítani tudtam volna a fájdalomtól, de nem tettem. Inkább ökölbe szorítottam a kezem és ajkaimba haraptam.
Már félig bent volt, amikor nem bírtam tovább, kifolyt egy könnycsepp a szememből. Harry kihúzódott.
- Most még egyszer, lassan - nézett rám, én pedig bólintottam. Megcsókolt, majd újra belém tolta magát, a végén már az egész hossza bennem volt. Hangosan ziháltam, s a könnyeimet próbáltam visszatartani. - Ne aggódj, most már csak jobb lesz.
Megsimította az arcomat, majd megpuszilta az ajkaimat. Pár perc múlva megmozdult, s előjött a zsibbadó érzés. Lassan és óvatosan mozgott, miközben apró puszikkal nyugtatott. Még sose láttam ezt az oldalát, de nagyon tetszett.
Percek múlva már gyorsított a tempón, s a kellemetlen érzés szűnni látszott. Hamarosan már élveztem, s Harry-vel mindketten hangosakat nyögtünk. Körmeimet hátába eresztettem, s karmoltam egyet minden egyes lökésnél.
Megfogta a derekamat, majd fordított a helyzetünkön anélkül, hogy kicsúszott volna. Így már én voltam fölül.
Mellkasára dőlve mozgattam a csípőmet fel-le, néha köröztem is.
- Ahh, nagyon jó vagy - zihálta, majd a tarkómnál fogva magához húzott egy csókért. Gyorsítottam a tempón, s hamarosan szinte egyszerre értünk a csúcsra. Még egy kicsit mozogtam, majd pihegve a szemébe néztem. - Szeretlek - mosolygott és megsimította az arcomat.
- Én is téged - megcsókoltam, majd lemásztam róla és mellé feküdtem. - Harry.
- Igen?
- Gyengéd voltál, még sose láttam ezt az oldaladat - néztem fel rá. Elmosolyodott, majd kicsit nevetni kezdett.
- Eddig még csak veled viselkedtem így.
- Tényleg? - emeltem fel a fejem, s egy széles mosoly jelent meg az arcomon.
- Igen - csókolt meg. - Lennél a barátnőm?
- Hogy mondhatnék nemet - mosolyogtam, s lassan megcsókoltam.
Másnap már egy párként mentünk a suliba. Rengeteg féltékeny, haragos tekintettel találtam szembe magam, de nem érdekelt, mert az enyém volt a legcsodálatosabb srác a világon.

~E